Lehetetlen teljesen komolyan venni az ellenzék baloldaliként önmeghatározott részének előválasztási procedúráját. Ha megértőek akarunk lenni, azt mondhatjuk: kétségbeesett reklámakcióról van szó, amellyel életjelet próbál adni magáról az a kompánia, amely az utóbbi esztendőkben hibát hibára halmozott, és csupán tréfásabbnál tréfásabb baklövésekkel tudta felhívni magára a figyelmet.
Gondoljunk csak Falus Ferenc jeges vödrös, fejre borításos sokkoló show-jára, de a 2014-es végső közös jelölt, a szupernépszerűtlen, egykori MSZP–SZDSZ-es megszorításrekorder Bokros Lajos sem volt mindennapi választás. Ezeken az ösvényeken halad tovább most is a haladó baloldal, mindent elkövetve az őszi önkormányzati választáson és a főpolgármester-választáson való újbóli biztos leszereplés érdekében.
A láthatósági mellényre szoruló baloldal szempontjából azonban mégiscsak van némi értelme az egész hajcihőnek. Végre egy választás oly sok kudarc, fiaskó után, amit garantáltan ők nyernek meg. Igaz, némileg levon a mámoros diadal értékéből, hogy mindezt azért képesek elérni, mert csak baloldali jelöltek vesznek részt rajta, ám ne tagadjuk meg tőlük ezt az aprócska sikerélményt.
Ki tudja, hátha az illegális bevándorlásbarát Sargentini-klikk az Európai Parlamentben már most fel tudja használni ellenünk a nagy áttörést, mondván: a baloldal nyerte meg a magyar fővárosban tartott előválasztást. A budapestiek az Orbán-diktatúra ellen szavaztak – jelennek meg máris lelki szemeink előtt a brüsszeli, illetve a nyugati független-baloldali lapok tudósításainak címei.
De komolyabbra fordítva a szót: ezek tényleg azt hiszik, hogy áttörték a lakosság ingerküszöbét a választási előjátékukkal? Beszédes, hogy Karácsony Gergely, a Párbeszéd nevű félbefűrészelttörpe-párt társelnöke, az egyik versenyző már azzal is elégedett lenne, ha pár ezren elmennének a nagyközönség érdektelensége mellett megtartott eseményre.
Ez a rá egyébként korántsem jellemző szerénység annál is érdekesebb, mert mégiscsak több mint tizenháromezren jelezték valamilyen formában, hogy érdeklődnek a balos előválasztás iránt. Honnan veszik, hogy az emberek veszik a fáradtságot arra, hogy izzadságos szellemi munkával kiismerjék magukat az egész túlbonyolított előválasztásos szisztémán?
Hisz azt, aki a cirkuszi eseményt megnyeri Karácsony és az MSZP örökös jelöltje, Horváth Csaba közül, még várja majd a két előillatosított kihívó, Sermer Ádám, a liliputi liberális párt jelöltje, valamint Puzsér Róbert, az LMP által támogatott önjelölt humorista.
És akkor még nem tudni, mi lesz a jobbikos no meg az eleddig ismeretlen momentumos kandidálókkal. Szerintük az emberek ezt a viadalt, héroszok csatáját fogják majd körömrágva, lélegzet-visszafojtva követni?
Nem félnek ezek a pártok és jelöltek az emberek, főként a baloldali érzelműek jogos haragjától, amiért azok ismét átverve érezhetik magukat? Hisz már most látni: nevezett megélhetési pártocskák egyszerűen nem hajlandók valamennyire is rátermett politikusokat felvonultatni az őszi főpolgármester-választáson. Mindez felveti az előre megfontolt szándékkal elkövetett választási szédelgés gyanúját, amiért a választók által már többszörösen büntetett előéletű, sokszorosan leszerepelt, alkalmatlan jelölteket vonultattak fel előttük.
Felvetődik a kérdés: nem azért akarják szinte titokban tartani belterjes előválasztás-paródiájukat, hogy a majdani, szinte kódolható vereségük okozta szégyen is kisebb legyen? Még az is előfordulhat, hogy direkt, készakarva kudarcra játszanak, ezzel is bizonyítandó, mekkora diktatúra dúl Magyarországon, hiszen nem lehet se valamirevaló jelöltet találni, se jó eredményt elérni.