A közélet egyik divatkifejezésévé nőtte ki magát a karaktergyilkosság szó. Nehéz megmondani, pontosan mit jelent, de jól hangzik. Így aztán karaktergyilkosságra panaszkodik minden politikus, akit valami stiklin kapnak vagy a média közzéteszi egy régebbi botrányos ügyét. Bár logikus lenne, mégsem használja viszont senki a karakter-öngyilkosság terminus technicust, holott újabban szaporodnak az esetek. Például az ellenzéki pártok portáján. Nevezettek tudniillik mindent megtesznek azért, hogy még renoméjuk hamvait is elfújja a szél a választók emlékezetéből, s végleg letáncolják magukat a honi nagypolitikai parkettáról.
Ha azt mondjuk, szétesőben van az ellenzék, nem is írtuk le túl realisztikusan a valós helyzetet. Szinte minden egyes nap előrukkolnak valami hajmeresztő újabb ballépéssel, irracionális húzással, úgyhogy az a feltételezés is jogossá válhat velük szemben, hogy mártírt próbálnak csinálni magukból, hátha megesik rajtuk a választók szíve. Esetleg pusztán azt szeretnék elérni, hogy állandóan a figyelem fókuszában legyenek, mert elhitték kalandor PR-szakértők szövegét, miszerint mindegy, milyen sületlenséggel, csak szó legyen róluk, bekerüljenek a napi híradásokba és növekedjen az ismertségük.
A gond az, hogy ugyanarra a kaptafára csinálnak mindent, még a műfelháborodást, a szemforgató demokráciaféltő aggodalmaskodásokat is, ezáltal olyan egyformává válnak, mint a nyúlszőr. Úgy tűnik az uniformizált viselkedés miatt, hogy suttyomban nemcsak az LMP-nek adja főállásban a tanácsokat a többszörösen leszerepelt, dicstelen múltjának hervadó emlékezetéből élő Ron Werber, hanem mindenki az ő kottáját igyekszik bebiflázni.
Mintha együtt szándékoznának kiesni az Országgyűlésből, akár az egymásba csimpaszkodó kismajmok, amikor lepottyannak a fáról. Az MSZP azzal a manőverrel kísérli meg kijátszani magát a parlamentből, hogy 10 százalékra rakta a lécet – miután két pártnak közös listával már ennyi a bejutási küszöb –, nyakába véve még az egyszázalékos népszerűségi mutatójú Párbeszéd nevű látszatpártot is.
Teszi mindezt azért, hogy a liliputi párt elnöke, Karácsony Gergely hajlandó legyen elvállalni az MSZP miniszterelnök-jelölti pozícióját. De hát ki szavaz egy olyan pártra, amelynek még egy önálló kormányfőaspiránsra sem telik saját soraiból, a jelöltjük pedig olyasvalaki, aki a liberális infantilizmus prototípusa? Igaz, maximálisan alkalmas személy abból a szempontból, hogy a Kétfarkú Kutya pártot kivéve jóformán minden ballib pártnak volt már tagja vagy támogatója.
Maga az MSZP-elnök, Molnár Gyula sem egyszerű eset. Már most bejelentette: ha vereséget szenvednek, lemond. Feltehetően ezelőtt teljesíteni kívánja küldetését, az MSZP teljes lenullázását és a DK-ba való beolvadás előkészítését. Beszédes az elnök kompetenciáját illetően, hogy Soros György vádját az MSZP vezetőinek a Fidesz általi megvásároltságáról nem ő utasította vissza, hanem egy személytelen pártközlemény. Ennek szolgalelkűségéről pedig mindent elmond az a félszeg kitétel, hogy „Soros Györgynek nincs mindenben igaza”.
Persze a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció sem mentes a karakter-öngyilkossági törekvésektől. Csak azért is meg akarják alázni a határon túli magyarságot szavazati joguk megvonásának ötletével. Biztos, ami biztos alapon még a hazai publikum ellenszenvét is kivívják. Így a migráció feltétlen támogatásával, a határkerítés lebontásának követelésével elérhetik, hogy az ötszázalékos határ teljesítése, parlamentbe jutásuk is veszélybe kerül. Javasoljuk, hogy ők meg a Juhász Péter drogos-anarchista, lakosságtól kunyeráló zsebbotrányhős vezérelte Együttel alkossanak közös listát, úgy még hatékonyabban abszolválhatják a törvényhozásból történő kizúgást.
Természetesen az LMP sem szeretne lemaradni karakter-öngyilkossági kérdésekben. Ők a Jobbikkal és a Vona Gábort futtató oligarcha sleppjével összeröffentett titkos szeánszokkal érik el amúgy is megkopott imidzsük további amortizálását. S ha ez még nem lenne elegendő az emberek maguk ellen hangolásához, az illegális bevándorlás támogatásával, társelnöknőjük, Szél Bernadett nagyképűsködő, parlamenti bizottsági üléseket lehetetlenné tevő fellépéseivel, nemzetbiztonsági szempontból kockázatos szakértő alkalmazásával s a hozzá való ragaszkodással tesznek meg mindent az április 8-i felsülés érdekében.
Ha azt feltételeztük, hogy ezen pártpótlékok karakter-öngyilkosságot követnek el, mit mondjunk a Jobbikra? A karakter-önbombázás hívebben fejezi ki azt, amit művelnek. Pártelnökük hovatovább imaszőnyeggel a hóna alatt, turbánnal a fején fog beszédet tartani, miközben saját pártsajtójukon kívül mindent és mindenkit bojkottálnának. Kiváló sanszuk van rá, hogy őket meg a lakosság fogja bojkottálni a tavaszi országos voksoláson.
Saját, fáradságos munkával elutált jobboldali szimpatizánsaikat baloldaliak elszipkázásával tervezik a jelek szerint pótolni. Árulkodó, hogy a Jobbik-vezető megtévesztésig hasonló szavakkal ostorozta a baloldalt, mint Soros György Davosban, amikor azt harsogta: a baloldali pártok rajta vannak a Fidesz fizetési listáján.
Ezzel azt mondja: baloldali emberek, rám szavazzatok, mert én vagyok az igazi baloldali, nem a gaz fideszes szocialisták. Ezzel megriszálta magát a vén spekuláns és a brüsszeli bevándorlásfüggő apparátus előtt is, üzenve: engem segítsetek, ne ezeket, hiszen a baloldalnál hűségesebben kiszolgállak benneteket, és ugyanazt mondom, mint Soros. Még arculatvesztésről sem kell tartaniuk az álnemzetieknek – mivel ők már csak álarcukat veszthetik. Ám az ellenzéki karakter-öngyilkosságokkal legalább láthatóvá válik a Simicska–Soros-rémálom-koalíció.