A párt hosszú ideje nem képes egyetlen társadalmi ügyet sem tartósan napirenden tartani, és támogatottsága is csupán a 2014-es szinten hullámzik – írják az elemzésben. Ebben a helyzetben a párton belüli törésvonalak felerősödtek, egyre több jobbikos kérdőjelezi meg nyilvánosan a „néppártosodás” stratégiájának eredményességét – teszik hozzá.
Az elemzés szerint „a pártelnök előremenekült és ahelyett, hogy a tisztújító kongresszuson saját politikájának sikertelensége miatt kellene magyarázkodnia, bűnbakokat jelölt meg a leváltandó alelnökök személyében, elterelve ezzel a figyelmet politikai kudarcairól”.
Vona Gábor többször világossá tette párttársainak, hogy aki a „néppártosodás” stratégiáját kritizálja, annak új pártelnököt kell keresnie. A néppártosodás viszont eddig a már meglévő törésvonalakat mélyítette. Míg korábban a Jobbik egy egységes és jelentősebb belső vitáktól mentes párt képét tudta mutatni magáról (még ha voltak is belső viták és többen távoztak a pártból), mára nyilvánvalóvá váltak az erősödő belső ellentétek. Ahogy a Nézőpont Intézet már 2010-ben jelezte, többek között Novák Előd személye és politizálása áll e konfliktus középpontjában.
Egyre nagyobb kérdés ugyanakkor, hogy a párttagság meddig bízik Vona Gáborban, aki mostani ígéreteihez hasonlóan már 2014 április 6-a előtt is kormányzásra készült, ugyanakkor a 2010-es mandátumarányhoz képest is kevesebb jobbikos jutott be végül a parlamentbe – állapítják meg.
A Jobbik képviselői a 2010-es parlamenti választást követően még a parlamenti helyek 12,2 százalékát birtokolták, a 2014-es voksolást követően azonban már csak a mandátumok 11,6 százalékával bírtak.
Annak ellenére, hogy Vona Gábor a 2014-es választást megelőzően még arról beszélt: „a Jobbik felkészült a kormányzásra” és „pártja a kampányt megnyerve bízik abban, hogy április 6-án a választást is megnyeri”, nem tudtak átütő sikert elérni. 2015 első felében a párt a teljes felnőtt népesség körében ugyan növelni tudta táborát – tavaly áprilisban már a 17 százalékot is elérve –, az év második felére ismét tartósan a 2014-es szintre ragadt be támogatottságuk – elemzi a párt által felmutatott eredményeket az intézet.
Míg a 2015-ös időközi választási sikereket követően a Jobbik táborának növekedéséről szóló hírek uralták a pártról szóló híradásokat, addig a párt napirend-formáló képessége a tavalyi év végére fokozatosan megszűnt.
A Jobbik sem a férfiak 40 év munkaviszony után történő nyugdíjba vonulásának ígéretével, sem a korrupció témájának felvetésével, de még – más európai radikális pártokkal ellentétben – az illegális bevándorlás témakörében sem tudott átütő sikereket elérni – írja a Nézőpont Intézet.
Szinte az összes többi ellenzéki vezető többet szerepel a médiában
A Jobbik politikusainak és személy szerint Vona Gábor napirendalakító szerepének csökkenését jól példázza a Nézőpont Intézet 2016. első negyedévének esti hírműsorait vizsgáló elemzése is. Az adatok azt mutatták, hogy míg a vezető csatornák hírműsoraiban a szocialista pártelnök magasan vezette a legtöbbször saját hangon megszólaló ellenzéki politikusok listáját, addig Vona Gábor háttérbe szorult és ellentétben az azt megelőző időszakkal – amikor még ő vezette az ellenzéki politikusok megszólalási listáját – a PM kivételével ma már az összes ellenzéki párt vezetője megelőzte a Jobbik elnökét e téren.
2018-BAN VÉGET ÉRHET VONA GÁBOR PÁRTELNÖKSÉGE
„Egy hasonló kudarcnak 2018-ban már egyértelműen Vona Gábor lehet az egyedüli személyi felelőse” a Jobbikon belül, miután a pártszabályok módosításával végleg kiszorítja az elnökségből belső ellenzékét – tartalmazza a Nézőpont elemzése.
A Jobbik elnökének taktikája a jelenlegi párttábor egyben tartása szempontjából komoly töréshez vezethet, hiszen Vona Gábor belső ellenzékét leginkább a párt „radikális” szárnyához sorolt pártvezetők jelentik. Háttérbe kerülésükkel, illetve kiszorításukkal és a belső konfliktusok előtérbe kerülésével könnyen elbizonytalanodhatnak, lemorzsolódhatnak a Jobbik-tábor jelenleg közel felét kitevő radikális szimpatizánsok.
Tekintettel arra, hogy Magyarországon nem alakult ki az Ausztriaihoz hasonló, a kormánypártokkal szembeni protesthangulat – amely nyugati szomszédunknál a szintén radikális Szabadságpárt megerősödéséhez vezetett – a Jobbik számára egyáltalán nem reális célkitűzés egy 2018-as választási győzelem, pláne nem egy olyan eredmény elérése, amely lehetőséget adna egy önálló kormányalakításra. A Jobbik reálisan csak a mostani mandátumszámának kismértékű növekedésében bízhat, így Vona Gábor politikájának sikere megkérdőjeleződik, ez pedig akár a pártelnök bukását is jelentheti a következő választások után – írja a Nézőpont Intézet.