„A helyzet Spanyolországban nagyon bonyolult, senki sem tudja megmondani, mi lesz a vasárnapi választások után” – legyint egy homokban ücsörgő spanyol lány. Barcelonában Szent Iván-éj van, és a fiatalok a tengerparton gyűlnek össze ünnepelni: tüzeket gyújtanak, petárdákat durrogtatnak, ameddig a szem ellát. Spanyolországnak december óta nincs kormánya, de a helyiek szerint már nem kell rá sokáig várni.
„Biztosan változni fog a felállás, mert a baloldalon a szocialistákat már megelőzte az új párttömörülés” – mondja egy andalúz egyetemista, Luíz Martinez. A spanyol politikai paletta valóban változott december óta: akkor a hagyományos két nagy párt mellett két új erő is bejutott a parlamentbe, megtörve a spanyol politika évtizedes váltógazdaságát, de kormányalakítási válságot hozva.
A hónapokig tartó tárgyalások ellenére a jobboldali Néppárt és a Szocialista Párt sem tudott kormányt alakítani. Utóbbit az akadályozta, hogy nem jutott közös nevezőre a megszorításellenes baloldali párttal, a Podemosszal.
Most azonban fordult a kocka, mert a mozgalomból kialakult párt összefogott az Egyesült Baloldal tömörüléssel, és együtt megelőzhetik a szocialistákat. „A spanyol választási rendszer a nagyobb pártoknak kedvez, ezért összefogva sokkal több szavazatot tudnak becsatornázni” – magyarázta Luíz.
A közvélemény-kutatások valóban azt jelzik: az Unidos Podemos a baloldalon a legnagyobb párttá lépett elő, mi több, magáénak tudhatja Spanyolország legnépszerűbb politikusát, az Egyesült Baloldal élén álló 30 éves közgazdászt.
Alberto Garzón egy interjúban úgy fogalmazott: „Valami történik az országban, ha én, a marxista politikus vagyok a legnépszerűbb, aki köztársaságot szeretnék a monarchia helyett, és hiszek abban, hogy a kapitalizmus végül összeomlik a saját ellentmondásosságai miatt.”
A szélsőséges nézeteket hirdető párttömörülés nemcsak a kiábrándult fiatalokat, de a tartományok függetlenségpárti lakosságát és a köztársasági államformát támogató szavazókat is maga mellé állította. A Podemos vezetője, a szenvedélyes beszédeiről ismert Pablo Iglesias és a nyugodtabb, közgazdasági szempontrendszerrel érvelő Garzón meggyőző párost alkot – vélik az elemzők néhány nappal a választásokat megelőzően. „Jobban szerettem a Podemost, amikor még mozgalomként működött, és hallgatott az utca embereire.
A hatalomért most már valódi politikai párt lettek” – szólnak az ellenérvek is a Szent Iván-éji tűz körül. A szélsőbaloldali tömörülés valóban sokat változott kétéves fennállása óta.
Az elmúlt hónapok tárgyalásai során ugyanis Pablo Iglesias kiállt amellett, hogy támogatja a függetlenségi népszavazást Katalóniában. Álláspontja most a koalíció érdekében változhat, annál is inkább, mert a britek kilépése a spanyolokat a józan gondolkodás felé hajtja.
„A Brexit miatt most sok olyan spanyol mehet el szavazni, aki egyébként otthon maradt volna” – mondja Iván Redondo madridi politikai elemző, aki szerint mindez a hagyományos pártok malmára hajthatja a vizet. Elsősorban az eddig kormányzó Néppárt nyerheti el a „félelemszavazatokat”, ami egyébként is vezetésre áll. De kevésbé radikális politikát hirdető potenciális koalíciós partnere, a szintén új politikai erő, a Ciudadanos (Polgárok) is nyerhet.
A másik oldalról ugyanakkor a radikális nézeteket is felerősítheti a Brexit. „A britek kilépése erőt adhat a rendszerellenes pártoknak a spanyoloknál is” – mondta Steen Jakobsen, a Saxo Bank vezető elemzője.
A britek távozásával tehát a Podemos is nyerhet, annak ellenére, hogy Pablo Iglesias egy héttel ezelőtt a brit szavazókat arra kérte: maradjanak az EU tagjai.