Egymillió facebookozó nem tévedhet. A Fidesztől minden kitelik, hiszen diktatúra van. Két és fél millió ellenzéki szakértő szerint választási mutyi történt. Pedig valójában a fröcsögő DK-elnök hívei is sejtik, a választási csalás ügyének napirenden tartása csupán utóvédharc, kommunikációs trükk, gyászmunka.
A választási eredmények furcsaságai legtöbbször a felületes tudásból fakadnak, és mivel a csalódott tömeg fogékony az összeesküvés-elméletekre, könnyen manipulálható. A vádakat a hivatalos szakértők már cáfolták. A Nemzeti Választási Iroda (NVI) vezetője szerint minden szabályosan zajlott.
Akik azonban nem akarnak hinni az iroda vezetőjének, azok vegyék alapul az EBESZ-t, amely azt jelentette, hogy minden rendben volt. Fontos különbséget tenni a választási bizottságok felkészületlenségéből adódó kisebb hibák és a szavazatok tényleges manipulálása között.
Az eddig nyilvánosságra került anomáliák ugyanis néhány száz „eltűnt” szavazatról szólnak, nem arról, hogy fideszes aktivisták kék cédulákkal szavaztak körzetről körzetre, aztán kijött a végeredmény, hogy 120 százalékkal nyert a Fidesz.
Kétségtelen, hogy valakik hibáztak például a Baranya megyei Bogdásán, ahol több volt a pártlistás szavazólap, mint ahányan megjelentek a szavazókörben. A bizottság a nemzetiségi voksolóknak egyéni szavazólap helyett vélhetően pártlistásat osztott ki. A mulasztást a törvény szerint korrigálták, ezért ott a pártok elvesztettek huszonöt-huszonöt szavazatot. Az újpesti 11. választókörzetben viszont a fideszes jelöltet húzták le tévedésből a szavazólapról, mégsem lett országos botrány.
Ne felejtsük, a szavazókörökben ott ülnek a pártok delegáltjai, hogy biztosítsák a törvényességet, a pártok szakértői pedig előzetesen ellenőrzik a választási informatikai rendszert! A voksokat papíron és digitálisan is rögzítik. Ha valaki belenyúlna az adatbázisba, a hamisítás kiolvasható lenne a jegyzőkönyvekből, és fordítva. A pártok az NVI-től még a jegyzőkönyveket is megkapják egy adathordozón beszkennelve. Ha súlyos, rendszerszintű problémákat látnának, tömegesen élhetnének jogorvoslati kérelemmel.
Eddig ilyen nem történt. Csupán a baloldali sajtó kelti a hangzavart furcsaságokról, rejtélyekről, a kommentelők pedig a közösségi oldalakon bujtogatják egymást.
(Igaz, néhány liberális portálon is megjelent már korrekt, a kételyeket eloszlató elemzés, sőt a Bajnai-kormány egykori államtitkára, az alkotmányjogász Tordai Csaba is lényegében a fenti érvekkel cáfolta közösségi oldalán a csalásról szóló konteókat.)
Hangulatkeltés helyett érdemes felidézni a múltat. Az első Orbán-kormány leváltásakor, 2002-ben a közvélemény-kutatók többsége jobboldali fölényt jósolt, de végül, rácáfolva az előrejelzésekre és a második forduló előtti fideszes tömegrendezvényekre, szűk baloldali győzelem született.
A konzervatív táborban nagy volt az értetlenség és az indulat, de a liberálisoktól megtanulhattuk a józan gondolkodás alapjait. A Fidesz akkori, a választás szabályosságára vonatkozó aggályait Kuncze Gábor SZDSZ-elnök nevetségesnek nevezte, az újraszámolás felvetését pedig úgy minősítette:
„Álságos, mert valójában a kezdeményezés nem szól másról, mint hogy elbizonytalanítsa az embereket a választások tisztaságát illetően.”
A Népszava „újraszámolási komédiáról” beszélt, a baloldali pártok pedig a vereségbe beletörődni nem tudó Orbán Viktort sejtették az elégedetlenkedő csoportok mögött. A Fideszt hibáztatták, amiért felheccelte a tömegeket a választási csalás gyanújával, és óva intették a jobboldalt, hogy a parlament helyett az utcára vigye a politikát.
Jó szívvel ajánljuk megfontolásra ezeket a ma is érvényes gondolatokat a hőzöngő Gyurcsány Ferencnek és a szombati tüntetőknek.