Önkéntesek lepték el a központi pályaudvart Hágában, a belváros területét el sem lehet hagyni szórólapkötegek nélkül. A nemrég még nyugodt városban az utolsó percig folyik a választási harc, a hollandok a központi könyvesbolt előtt sorakoznak a napilapokért. Valamennyi címlapról Mark Rutte miniszterelnök és/vagy a bevándorlásellenes Geert Wilders köszön vissza.
Úgy tűnik, a helyiek is emlékezni akarnak a történelmi jelentőségűként emlegetett választások napjára. A könyvesbolt fiatal eladója felhívja a figyelmem a voksolás alkalmából felállított standra, ahol valamennyi vezető politikus önéletrajza, holland politikai elemzések és szatirikus kötetek is megtalálhatók. Rögtön szemet szúr, hogy a rendkívül színes könyvzuhatagban szinte minden második könyv borítóján a Wilders név vagy a populizmus szó szerepel. Az eladólány elmeséli, hogy a botrányhős politikus önéletrajzát rendkívül gyorsan elkapkodták, majd mutat egy Marked by Death (Halálra ítélve) című kötetet, amelyet Wilders platinaszőke haja díszít.
– Elég drága, de ebből is kifogytunk – vonja meg a vállát. Ő maga nem kedveli a Szabadságpárt vezetőjét. Mint mondja, sosem voksolna rá. A huszas éveiben járó nő egészen meglepő érvet hoz Wildersszel szemben, elmeséli, hogy zsidó családból származik és a saját bőrén tapasztalja, ahogy Hollandiában szárnyra kap az antiszemitizmus. – Geert teljes mellszélességgel kiáll Izrael és a zsidóság mellett, minket pedig elkezdtek vele azonosítani – magyarázza. Szerinte a Wilders félékkel csak a baj van, megosztják a társadalmat, pedig valójában csak egy „jó buli” számukra a politika.
Pár sarokkal arrébb, a központi pályaudvar hatalmas épületénél odalép hozzám egy fiatal fiú, majd a kezembe nyom egy csomó szórólapot. A D66 párt aktivistáját látszólag nem zavarja, hogy nem értem, amit mond, sőt, a szavazáson sem veszek részt. Az értetlenségemet látva angol nyelvre vált, majd a közeli embertömegre mutat, ahol a liberális D66 egyik politikusa beszél.
Meglep, hogy a korombeli fiú ezzel a párttal szimpatizál, hiszen az utóbbi napokban valamennyi holland fiatal a GroenLinks nevű baloldali-zöldpártról áradozott. – Nagyjából ugyanaz a programunk – válaszol a felvetésemre, majd közli: „csupán” a pártvezetők személye tér el. Búcsúzóul még viccesen megjegyzi: a GroenLinks azért tud sok embert maga mellé állítani, mert a vezetőjük a megszólalásig hasonlít a kanadai Justin Trudeau-ra.
A hágai embertömegnek sosem lesz vége, épphogy elszakadok a D66 aktivistáitól, egy kamerát nyomnak az arcomba. Az ORF riportereinek a bánatára közlöm, hogy nem vagyok holland szavazó, így kénytelenek másik interjúalanyt keresni. A pályaudvaron egyszerű dolguk van, hiszen itt is felállítottak egy szavazóhelyiséget. A tömött sorokban várakozó hollandok belépnek a sátorba, leadják a voksukat, és alighogy kijönnének, máris újságírók tucatjaival találják szemben magukat.
Egyértelmű, hogy az egész európai sajtó a holland szavazók véleményére kíváncsi, a riporterek már-már kétségbeesetten próbálnak lecsapni a pályaudvarra érkező ingázókra. Én sem vagyok könnyű helyzetben, hiszen úton-útfélen hollandnak néznek. Egy párizsi újságíró kollégával végül úgy döntünk, hogy elhagyjuk a pályaudvar épületét a már-már elviselhetetlen zsúfoltság miatt. Az egyébként blogger férfi még nevetve visszanéz a tömegre: „Gondolj bele, Wilders még nem is nyert”.