Az alkotópáros a Chanel divatházzal együttműködve 2010-től dolgozott a Northern Women in Chanel (Északi nők Chanelben) és a Women in Chanel (Nők Chanelben) című sorozatán, amely mostanra kelet-európai modellek fotóival egészült ki.
A fényképek gyönyörűek: nem csupán esztétikai élményt nyújtanak szép nők statikus ábrázolásával szép ruhákban és kiegészítőkben, profin megkomponált beállításokban, hanem történeteket is elmesélnek.
Gabrielle, azaz Coco Chanel több mint egy évszázada a kifinomult stílus, a kényelmes elegancia és az időtlen nőiesség szimbóluma. Nem az egyik, hanem a legnagyobb ikon a szakmában, valódi úttörő. Neki köszönhetjük a klasszikus „kis feketét”, a gyöngysort, a N°5 parfümöt, az elnyűhetetlen tweed nadrágkosztümöt és azt, hogy pánt van ridiküljeinken, és nem kell őket kezünkben szorongatni. Közvetetten még a fullasztó fűzők eldobásáról is a divat nagyasszonya tehet, aki árvaházból küzdötte fel magát állhatatosságával a csúcsra.
A Ludwig Múzeum elmúlt évtizedeiben nagy hangsúlyt fektetett a divatfotográfiára is, így tekinthettük meg testközelből Helmut Newton, Cecil Beaton vagy Martin Munkácsi munkáit. Varsó után idén júliusban Budapestre érkezett Peter Farago és Ingela Klemetz Farago nagyszabású kiállítása, amely először nálunk tekinthető meg ebben a minőségben, legfrissebb munkáikkal kiegészülve.
A fotográfus házaspár első sorozata a 107 éves francia divatmárka darabjaival igazán karakterisztikus, izgalmas északi modellek bevonásával észak-európai tájakon készült. A 2015–2016-os évben ehhez csatlakozott a kelet-európai nő eszményképe is, amely büszke, kitartó és erős személyiségeket adott a projekthez.
A fényképeken olyan topmodellek is bekerültek a kelet-európai válogatásba, mint Palvin Barbara és Mihalik Enikő, sőt a kiállítás plakátja Axente Vanessát ábrázolja Chanel kalapban.
Coco Chanel 1910-ben nyitotta meg első boltját, kalapkészítő műhelyt, első sikerét pedig egy szalmakalap hozta meg, amely semmiben sem hasonlított az addigi habos-babos, szalagos kalapokhoz, akárcsak a Vanessa által hordott darab: letisztult, elegáns és célszerű, akár a fekete és a fehér színek kombinációja, amely a képek zöméről visszaköszön ránk.
A házaspár a kiállítás sajtóvezetésén elmesélte néhány fotó keletkezésének történetét, így megtudhattuk azt is, hogy a szintén Axente Vanessát ábrázoló, a hortobágyi pusztában készült képeket nagyban inspirálta Tarr Béla filmrendező és Víg Mihály zeneszerző. Mihalik Enikő folklóros sorozata Szentendrén, a skanzenben készült, a fiatal modellek mellett pedig felfigyelhetünk a 48 esztendős dán Helena Christensenre is. Peter szerint ezzel is erősítik ars poeticájukat, mely szerint a nő szépsége és a stílus örök.
A páros fotóin a modellek a puszta divatközpontú ábrázolás helyett hangulatokat, érzéseket jelenítenek meg, hol beállított, hol spontán, színfalak mögötti képeken, néhol pedig meztelenül.
A magyar származású fotós fontosnak tartotta, hogy a modellek inkább színészként viselkedjenek, és ne modellként. „Mindent megbeszéltünk a fotózás előtt, hogy mik az elképzeléseink, és természetesen meghallgattuk, hogy ők miket javasolnak.
A végül kiválasztott témát rengeteg dolog befolyásolta: a környezet, a napi életünkből kiragadott momentumok, a ruha, amelyben a modell volt, tehát a mindennapi élet velejárói inspiráltak minket a képeknél” – mesélte Peter Farago. Bár az alkotók hozzáférést és a divatházvezér Karl Lagerfeld áldását kapták a teljes Chanel-archívumhoz, amelyben a ház legelső ruhái is megtalálhatók, akik viszont átfogó divattörténeti tárlat reményében zarándokolnak el a Ludwig Múzeumba, azok csalódni fognak.
Aki azonban művészi divatfotókat és szuggesztív, gyönyörű nőket nézegetne autentikus tájakon, az kilépve a kiállításról meglehet, hogy kedvet kap egy pohár pezsgőre a napsütötte Szajna-, akarom mondani, a Duna-parton.