Lugas Kritika

A Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállításán is tárgyi emlékek, írásbeli dokumentumok, filmfelvételek és versek vezetik a látogatót a halál pillanatától az út végéig.

Dallos Szilvia könyvében ezúttal a hazai szál történetét követjük nyomon, amely 1935-től, az első magyar szinkronizált film létrejöttétől számíthatja kezdetét.

Egyik legközelebbi barátnője, Almási Éva hozta létre a Psota Irén Alapítványt, hogy ne merüljön feledésbe az ezer arcáról híres, pótolhatatlan művésznő.

Noah Isenberg letehetetlenül izgalmas és alapos riportkönyvet írt a Casablanca születésének körülményeiről, hátteréről, a forgatásról, a szereplők életéről, későbbi pályafutásáról.

Szentesi Éva úgy ír, hogy nem igazán gondolkodik a dolgok becsomagolásán: nyelvezete realista, már-már bántóan nyers, de mindez a regény javára válik.

A Csodálatos fiú ítélkezés nélkül beszél egy fiatal srác drogfüggőségéről és a leszokáshoz vezető hosszú, kemény útjáról David és Nic Sheff memoárjai alapján.

Ló- és nyúlfejű, valamint arctalan, mégis érzelemteli emberalakok láthatók Alexandra Kršňák táblaképein, amelyek vizualitásukkal mágnesként rántják magukhoz a figyelmet.