A Der Spiegel német hetilap idei május 6-i számának becslése szerint az elmúlt két évben több mint 1,2 millió menekült érkezett Németországba. 2016-ban 266 ezer szír, 127 ezer afgán és 96 ezer iraki. Az Iránból, Eritreából, Albániából, Pakisztánból, Nigériából és Oroszországból érkezők száma 26 és 11 ezer között volt. A szírek döntő többsége (98 százaléka) megkapta az ideiglenes tartózkodási engedélyt, az afgánok 44, az irakiak 30 százalékának, illetve az irániak közel felének viszont el kell hagynia az országot. Ezek is 2016-os adatok.
A kiutasítás a jól ismert körülmények miatt nehezen valósítható meg, és egyre erősödő politikai vitát okoz a szövetség és egyes tartományok között: a szociáldemokrata–zöld koalíciók irányította tartományok vonakodnak a végrehajtástól, míg a konzervatív regionális kormányok radikálisabb intézkedéseket szeretnének. Ezért gyakran a véletlenen múlik, hogy egy menekült maradhat-e, vagy mennie kell. Mindenesetre a tömeges kiutasítások hatására az idén már fékeződött a bevándorlás, az első három hónapban – a tavalyi hasonló időszak 175 ezres menekültszámához képest – csak 55 ezren érkeztek.
A német nyelvi és integrációs tanfolyamokra beiratkozottak száma tavaly 317 ezer volt, ez a Szövetségi Migrációs Hivatal adata. Ezeken a kurzusokon nagy súlyt fektetnek a német értékek és életmód megismertetésére. Éppen május elején adott ki a német belügyminisztérium egy tízpontos iránymutatást a német alapértékekről. A tartományok komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy ezerszámra előteremtsék a szükséges nyelvtanárokat.
A menekültek iskolai végzettségéről csak szórványos, kis mintán végzett, bevalláson alapuló és így nyilvánvalóan megbízhatatlan adatok vannak. Eszerint a 18 éven felüliek 32 százalékának a középiskolain felüli végzettsége is van, 13 százalék pedig főiskolai diplomával is rendelkezik. Ez eléggé magasnak tűnik, különösen hogy az egész, 18 éven felüli népességre vonatkozik; nálunk a 20–29 éves korosztály 17 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Ugyanakkor a szírek utáni második legnagyobb bevándorlócsoport, az afgánok körében – legalábbis hazájukban – közel 70 százalékos (!) az írástudatlanság. A Der Spiegel már említett száma nagybetűs grafikával jelenti, hogy „ez idő szerint 1140 (!) menekült iratkozott be valamilyen szakiskolába, ami ötször annyi, mint fél évvel ezelőtt”.
Azoknak a száma pedig, akik egyetemi nyelvi és szakmai előkészítőre járnak, 5700. Így nem csoda, ha a német iparosok kiábrándultan nyilatkoznak arról a korábbi elképzelésről, hogy a menekültekkel fogják betölteni a hiányzó szakmunkás- és mérnökállásokat. Panaszkodnak, hogy a jövevények „messze nem olyan jól képzettek, mint ahogy azt korábban hitték” (Der Spiegel, 2016. július 16.). Ez elgondolkodtató: vajon miért hitte volna bárki is, hogy e szegény, harmadik világból jött emberek megállják a helyüket Európa egyik legigényesebb munkaerőpiacán?
Ezek természetesen csak a kezdés, az indulás adatai, és a beiskolázási arányok majd gyorsan nőnek. De a nyelv és a hétköznapok kultúrájának elsajátítása után kezdődhet csak a szakmai felkészülés – a német munkáltatóknak még évekig kell várniuk, hogy használható munkaerőt kapjanak. Egyes becslések szerint a menekültek 15 és 64 év közötti, azaz munkaképes korosztálya tíz százalékának van valamilyen állása.
Más beszámolók 35 ezer főt említenek. Andrea Nahles szociáldemokrata munkaügyi miniszter tavaly júliusban arról panaszkodott, hogy a harminc legnagyobb német vállalat az idő tájt mindössze csak 54 menekültet alkalmazott. Bár elismerte, hogy a bevándoroltak 75 százalékának nincs a német követelményeknek megfelelő szakképzettsége, a bevándorlást változatlanul olyan áldásnak tartja, aminek eredményei hosszú távon fognak jelentkezni. Sőt arra intett, hogy bár 150 ezer, képzettséget nem igénylő üres munkahely van az országban, a migránsokat inkább a tanulásra kell buzdítani, mert a szakmunkáshiány még nagyobb méretű. De akkor vajon kikkel akarják betölteni a 150 ezer igénytelen állást? A nürnbergi munkaerőpiaci és foglalkoztatási intézet derűlátóan azt jósolja, hogy öt éven belül már minden második munkaképes korú bevándoroltnak lesz munkája.
Az első vagy második generációs bevándoroltak által elkövetett terrorcselekményeket ismerjük. De 2015-ben különösen magasra, 27,6 százalékra emelkedett a nem németek által elkövetett bűncselekmények aránya is; szembeszökően megnőtt a zsebtolvajlások, a lakásbetörések és az üzletekbe való behatolások száma. Miközben e tényt maga a belügyminiszter is elismerte, a balliberális média szánalmas érveléssel próbálja menteni a helyzetet. A nem német bűnelkövetők statisztikai fogalmába beletartoznak a turisták, az átutazók és a külföldi diákok is, érvelnek, mintha az korábban nem így lett volna.
2016-ban a német költségvetés több mint 14 milliárd eurót költött a menekültek elhelyezésére, előképzésére és eltartására. Ez a szám szerepel az idei költségvetésben is. Német közgazdászok között vita folyik arról, hogy mikorra fog a menekültek befogadása „beérni”, hasznot hozni a német gazdaságnak. A Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) optimista prognózisa szerint ez már 2020 után bekövetkezik. Mások, például Daniel Stelter neves gazdasági tanácsadó úgy véli, hogy a DIW feltételezései mind a migránsok majdani foglalkoztatási rátáit, mind az elért képzettségi szintjüket tekintve irreá-lisan magasak, és ráadásul nem számolnak az oktatási költségekkel. Marzel Fratzscher, a DIW elnöke viszont azzal érvel, hogy az oktatásba fektetett kiadást nem szabad költségnek tekinteni, az befektetés a jövőbe…
A 2016-os év végi állapot szerint 207 ezer migráns kapott kiutasítási határozatot, ebből 54 ezernek azonnal el kellett volna hagynia az országot, 153 ezer pedig türelmi időt kapott. De 2016-ban önszántukból csak 54 ezren mentek el (Der Spiegel, 2017. március 4.), egy későbbi értesülés szerint 84 ezren (Der Spiegel, 2017. május 6.). Az önszántukból eltávozókat egy kormányprogram támogatja és fedezi a költségeiket, 25 ezer menekültet viszont kitoloncoltak.
A McKinsey gazdasági tanácsadó intézet becslése szerint ez év végére félmillióra fog emelkedni a kiutasított bevándorlók száma (ebben 2015 előtt érkezettek is vannak). Ez komoly költségeket emészt fel, de mi tagadás, jóval kevesebbet, mint ha maradnának és szociális támogatásra szorulnának, és súlyos társadalom-lélektani problémákkal jár nemcsak az érintettekre, de a németek egy jelentős, a menekülteket szívesen fogadó részére nézve is. Aki nem távozik önszántából, azt rendőrök kutatják fel, és chartergépekre ültetve, erőszakkal toloncolják ki az országból. Íme, így végződik majd a „Willkommenskultur” a tárt karokkal várt bevándorlók jelentős részének. Velük vajon ki fog szelfizni?
A szerző közgazdász és társadalomkutató