– Talán soha nem voltak olyan jók a kapcsolatok Izrael és Magyarország között, mint manapság. Mi lehet ennek az oka?
– Háromszintű a kapcsolat a két ország között: a vezetők közötti, a hivatalnokok közötti és az emberek közötti. Utóbbi területen szerintem nincs változás, hiszen rengeteg magyar származású ember él Izraelben. Benjamin Netanjahu miniszterelnök magyarországi útja azonban valóban megerősítette a kapcsolatokat, ennek természetes folyománya, hogy én is itt vagyok. A biztonsági helyzet természetesen teljesen más Izraelben és Magyarországon, de ahhoz, hogy gyümölcsöző lehessen az együttműködés, nem is szükséges, hogy valamelyik partnerünk ugyanolyan problémákkal szembesüljön, mint mi. Izrael nyilván sokkal tapasztaltabb például a rendkívüli biztonsági helyzetek terén, mint Magyarország.
– Magyarország ma rendkívül békés és biztonságos ország. Mit lehetne tenni, hogy az is maradjon?
– Európában számos helyen történtek terrorcselekmények, és van egy olyan elképzelés, hogy létezik egy virtuális határvonal, amely ezeket megakadályozza. Ezt a hibás gondolkodásmódot mi is követtük korábban. Azt gondoltuk, hogy öngyilkos merénylők nem fognak tevékenykedni Izraelben, ugyanis bizonyos kutatók ezt bizonygatták. Aztán 1993-ban lecsapott az első ilyen merénylő, mi pedig nem voltunk felkészülve rá. Éveken át, több mint ezer áldozatot követően voltunk képesek megfelelően válaszolni.
Azaz reménykedjünk, hogy itt, Magyarországon soha nem fog ilyen történni. Ha felkészül az ország, és nem történik támadás, akkor persze elvesztegetnek némi pénzt. Ez azonban a legalacsonyabb ár, amit ki kell fizetni ahhoz, hogy készen álljanak a fenyegetés kivédésére. Hogy meg lehessen akadályozni a támadást, ahhoz nem elég egyetlen védelmi rendszert működtetni, ahhoz számos különböző rendszert kell kiépíteni és együttesen használni. Én személyesen hiszem, hogy a terrorizmusnak van határa, léteznek korlátai. Nagyon elkötelezettnek kell hozzá lenni, megfelelő anyagi támogatást kapni, kiváló szakemberekkel közösen dolgozni.
– Európában két elmélet áll a migrációval kapcsolatban, az egyik szerint az érkezőket erkölcsi kötelességünk befogadni, a másik szerint vigyáznunk kell, hiszen nem tudhatjuk, kik érkeznek az illegális határátlépők között. Melyikkel ért egyet?
– Izraelben mindennap nagyjából 80 ezer ember jön át Ciszjordániából az átkelőkön keresztül, hogy dolgozzon, s további 30 ezer illegálisan lépi át a határt. Biztosak lehetünk benne, hogy 99,9 százalékuknak semmi köze a terrorizmushoz. Dolgozni akarnak és pénzt hazavinni. Azaz itt a kérdés, mit tegyünk azzal a 0,1 százalékkal; hagyjuk, hogy megmaradjon a kockázat? Így nem lehet gondolkodni. Mindig a százszázalékos biztonságra kell törekedni.
– Az izraeli kormányfő nemrég azt mondta, nem fogják engedni, hogy iráni befolyás legyen Szíriában. Mit tudnak tenni ellene?
– Utalnék arra a földrengésre, amely hét évvel ezelőtt történt a Közel-Keleten. Nem tudom, hogy a Richter-skálán ez mekkora volna, de a Dichter-skálán legalább kilences. Senki se jósolta előre, hogy Egyiptomban megbukik Mubarak, azt se, hogy a Muszlim Testvériség hatalomra jut, hogy utána két évvel ők is aláhulljanak, és a hadsereg jusson a hatalom birtokába. Nem gondolta senki, hogy Kadhafi Líbiájának vége, vagy azt, hogy Bassár el-Aszad szíriai elnök országában elkezdődik a háború. Irán évtizedek óta építi az északi folyosót, Irakon, Szírián és Libanonon keresztül. Majdnem el is készült, de a szíriai háború megzavarta őket. A folyosó többi része készen áll. Ezért is vett részt az Irán Forradalmi Gárda és a Hezbollah libanoni síita terrorszervezet a háborúban a kormány oldalán, a lázadókkal szemben. Majd megjelentek az oroszok, és voltaképp ők nyerték meg a háborút, de most vitában vannak a tartuszi kikötő kapcsán az irániakkal. Közben építik a déli folyosót is Teheránból, hiszen ott van a Hamász és az Iszlám Dzsihád Gázában, valamint Jemenben a húszik. Szerintem Omán lehet a következő, hiszen Jemennel együtt Szaúd-Arábia déli részén húzódik, Iránnak pedig ügyesen kidolgozott stratégiája van Rijáddal szemben. Irán azon dolgozik, hogy új frontot képezzen a Golán-fennsíkon Izrael felé, ilyen pedig 1974 óta nem történt. Ezt természetesen nem fogjuk megengedni. Irán emellett dolgozik nukleáris ütőerején is. Az nem titok, hogy a Teheránnal megkötött atomalku egy nagyon rossz szerződés. Beszélni lehet a szaúdiakkal vagy az egyiptomiakkal, ők elmondják az igazságot. Irán nyolc év múlva sokkal felkészültebb lesz, mint most, és ez nemcsak Izrael problémája, hanem az egész világé. A normális országoknak távolabb kell néznie, mint nyolc év.
– Izraelnek van atomfegyvere?
– Izrael soha nem nyilatkozott ezzel kapcsolatban semmit, és nem hiszem, hogy nekem kellene megtörnöm ezt a hosszú távú stratégiát.