Ahogyan ígérte, elkezdett megújulni a Magyar Szocialista Párt. Elsőre azt találták ki, hogy nyitni fognak a fiatalság felé, mert bennük szunnyad a jövő. Az első feladatra Szanyi Tibort szemelte ki a pártvezetés, ő állítólag ért a fiatalok nyelvén, laza szövegbe is képes beleszőni a lánglelkű eszmét szocialista megújulásról és egyéb épületes marhaságokról. Ahogy annak idején Marosán (Buci) Gyuri, a piros fejű pék…
Le is küldték Szanyit mindjárt Velencére, az ott hömpölygő EFOTT-ra, halásszon ki fiatalokat a mozgalom számára. Nyilván ő is örült a feladatnak, elvégre a mai zord Fidesz-időkben csökkent a fellépési lehetőségek száma, baloldali ember egyszer csak ott találja magát kamera és mikrofon nélkül, és még a végén a hordó tetejéről lesz kénytelen igét hirdetni. Ha lesz kinek.
Tiborunk már az elmúlt pénteken akcióba lépett. Leköltözött a fesztiválra, majd friss riportokat, akcióképeket küldött fel a pártközpontba. Volt mit megörökíteni, csurig telt a kemping. (Az élő bejelentkezéseknél persze gyorsan kibukott, hogy Szanyi kapitány rég járt efféle terepen; a gatyaszaggató rockzenére éppúgy rácsodálkozott, mint az opálos tekintetű csápolókra – azok meg a közöttük szerencsétlenkedő mikrofonos bácsira.) A tudósítások visszatérő eleme az volt, hogy az MSZP-sátornál vannak a legtöbben, nyilván azért, mert az ifjúságból még nem veszett ki a veleszületett baloldaliság.
Az akció csúcsát az jelentette, amikor Tiborunk „csövesbánat” feliratú matricákat kezdett el nyomkodni az éppen vele szembejövő fiatalokra. Hogy mit üzent a felirat, azt valószínűleg a napszúrással kacérkodó Szanyi sem tudta, de azért lábjegyzetet fűzött a képekhez: „A fiatalokat igenis érdekli a baloldali politika!”
Vajon tudtak-e erről az „érdeklődők”?