1956-ban, amikor az eurovíziós nemzetközi dalverseny létrejött, az alapító hét államnak egyértelmű volt a célja, kulturálisan is összekapcsolni a második világháború után megosztott Európát. Az európai egységfolyamat fellendülése mellett jó ötletnek tűnt, hogy a nemzetek megismerjék egymás kultúráját, és egy évben egyszer közösen ünnepeljék az „egység a sokféleségben” koncepciót. Ahogy egyre több állam jelezte részvételi szándékát a dalversenyen, úgy lett egyre fontosabb a győzelem. Annak ellenére, hogy az Eurovíziót sokan giccses popfesztiválként tartják számon, el kell ismerni, hogy a legtöbb dalnak és újabban az előadó-választásnak is politikai üzenete van.
Az osztrák Conchita Wurst 2014-ben mindenféle nehézség nélkül nyerte meg a dalverseny koppenhágai döntőjét. A fogadóirodák adatai már a záróműsor előtt a szakállas „hölgy” győzelméről tanúskodtak. Bár Ausztria valóban erős dallal nevezett be a versenyre, tagadhatatlan, hogy a Conchitára szavazó milliók nagy része a transzneműek melletti szolidaritás jeleként voksolt. Az IB Times üzleti magazin még a versenyt megelőzően listát készített arról, hogy miért Ausztria viszi el a fődíjat. Az érvek között a transznemű előadó dala mellett az európai LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű) jogok fejlődése, illetve Oroszország „rendre utasítása” állt. A lap állította, hogy Moszkva ukrajnai válságban betöltött szerepe, illetve a homoszexuálisokkal szemben tanúsított ellenállása miatt kap majd pofont az Eurovízió 130 millió nézőjétől. Az IB Timesnak igaza lett, hiszen míg Oroszország versenyzőjét már az elődöntőben kifütyülték, Conchita végül a második transznemű Eurovízió-győztes lett. 2014-ben nem csak az esélyegyenlőség miatt szavazták le Moszkvát, a legtöbben hátsó tartalmat véltek felfedezni az orosz Tolmacsevi nővérek dalában. A kritikusok szerint a „talán egy nap az enyém leszel” sor egyértelműen az oroszok birodalmi törekvéseire utalt.
A görögök sokkal egyértelműbb módon csináltak viccet hazájukból 2013-ban. A Koza Mostra együttes és Agathonasz Iakodivisz az Alcohol is free, vagyis „Az alkohol ingyen van” című dallal indult a versenyen. Világszerte milliók nevettek jót azon, hogy a szuverén adósságválság sújtotta ország nem veszi túl komolyan katasztrofális gazdasági helyzetét. Az Egyesült Királyságban szintén visszaköszön a dalfesztivál politikai jelentősége, noha a britek nem a dalszövegeket vagy az előadókat kifogásolják. A 2015-ös verseny után egy brit publicista azt írta: az Eurovízió még egy ok, amiért a szigetországnak szakítania kell Európával. „Három ország. Egész Európából mindössze három ország volt képes szavazni ránk” – érvelt a szerző.