A magyar kutatók eddig hozzáfértek a világ legteljesebb tudományos adatbázisaihoz, legfrissebb folyóirataihoz, amiért fizetni kellett. A holland Elsevier cég tavaly ötmillió eurót kapott azért, hogy az összes hazai egyetem kutatói és oktatói, illetve az ott tanuló diákok olvashassák a legújabb cikkeket. A magyar tárgyalóküldöttség a költségek csökkentését akarta elérni, nyolc hónapon át tárgyaltak a hollandokkal, sikertelenül. Ezért szűnt meg január 11-én a sok kutató számára alapvető tudásbázis.
„Jelenleg mi vagyunk az egyetlen ország, ahol rögtön a határnál vágták el a vezetéket, vagyis nem egyes intézményekkel szakadtak meg a tárgyalások, hanem az összessel!” – olvasható Demeter Márton kommunikációkutató írásában. Az egyetemi docens szerint félrevezető arra hivatkozni, hogy sok német, sőt amerikai egyetem is lemondta az Elsevier-előfizetést. „Az Egyesült Államok hatezer egyeteme közül néhány tucat lépte ezt meg. Az ottani kollégáknak még mindig rendelkezésre áll több ezer intézmény, ahonnan kapcsolati hálójuk alapján tudnak hozzáférést szerezni. Németországban ugyanez a helyzet. Nálunk azonban az egész országban vált elérhetetlenné a szolgáltatás.”
„Az Elsevier ajánlatai sem szakmai, sem pedig pénzügyi szempontból nem feleltek meg azoknak a követelményeknek, amelyeket ajánlatkérőként megfogalmaztunk. A közösségi médiában megszólaló kutatók reakciói teljesen érthetők, hiszen ezekben a folyóiratokban és adatbázisokban a kutatásaikhoz fontos információkat találtak meg eddig – az elmúlt tizenöt évben fennakadás nélkül. Azonban az Elsevier csak az egyik a számos nagy presztízsű tudományos tartalomszolgáltató cég közül, amelyek Magyarországon jelen vannak. Az Elsevier-tartalmak 2018-ban elvitték az EISZ-költségvetés 45 százalékát, miközben 52 másik adatbázist is szolgáltatunk az EISZ keretében. Pénzügyileg tehát fenntarthatatlan lett volna a díjak további emelése. Az Elsevier a tárgyalások folytatását kérte – erre a magyar tárgyalódelegáció teljesen nyitott” – tájékoztatott Urbán Katalin, az Elektronikus információszolgáltatás (EISZ) nemzeti program osztályvezetője.
Megegyezés híján mi lehet a lekapcsolás hosszú távú hatása? „Attól függ, kinek. Vannak, akik egyáltalán nem mozognak nemzetközi terepen, és valószínűleg nem is hallottak még az Elsevierről, Scopusról, ScienceDirectről. Vannak, akik olyan területen dolgoznak – tipikusan a természettudósok –, ahol a Web of Science tudja pótolni a Scopus hiányát. Vannak továbbá – tipikusan a társadalomtudományokban és humán tudományokban –, akiknek roppant kellemetlen ez a helyzet, és nem fogják tudni megfelelően végezni a munkájukat, legalábbis nem a nemzetközi élmezőnyben” – foglalta össze a helyzetet lapunknak Demeter Márton, aki szerint az országnak az az érdeke, hogy minél nemzetközibb és nem az, hogy minél (el)zártabb tudományos közösséget építsen.
A világ egyik legjobban jövedelmező vállalkozása a tudományos cikkek kiadása. A kiemelkedő haszonkulccsal dolgozó, nagy tudományos lapok kiadói (általában sok) pénzt kérnek a kutatóktól, hogy publikálják az eredményeiket, majd pénzt kérnek az egyetemi könyvtáraktól és egyéb érdeklődőktől, hogy ezekhez az adatokhoz hozzáférjenek. Ez a gyakorlat sokak szerint etikátlan, éppen ezért egyre több a követője a szabad hozzáférést hangoztató Open Access mozgalomnak. Azonban itt is fizetni kell a kutatónak – a sokak által ismert Plos One folyóirat cikkenként 1600 és 3000 dollárt kér a megjelenésért.