Kész csoda, de nem figyelt fel eddig senki arra, hogy a Momentum a jelek szerint csupán a hazai olimpia ellen harcol, a külföldieket ellenben jótékonyan segíti a háttérből. Mit tesz az élet és a véletlen, Fekete-Győr Andrást (közkeletű nevén Fegyőr) és baráti társaságát Párizsból igen magasságos helyről támogatják. Emmanuel Macron elnök és az ő pártja pártfogolja az olimpiaűző ifjoncokat, amivel büszkén, bőségesen el is hencegnek a momentumosok minden létező médiafelületen, képben és szóban.
Fegyőr és csapata hatalmas szolgálatot tett Soros György spekulánscsászárnak is. Történt ugyanis, hogy ismét népszavazást kívánnak tartatni, ezúttal a civil vagy akként önmeghatározott, külföldről támogatott szervezetek átláthatóvá tételéről szóló törvény visszavonásáról.
Nem lehet kérdéses, ez a Kúria által készségesen engedélyezett kezdeményezés éppen a Soros által pénzzel pumpált, ám ezt szemérmesen takargatni akaró NGO-szervezetek álcivil hálózatának nyújtana elvtársi segítséget.
Így nem kell elvadult összeesküvéselmélet-gyártó lelkület annak konstatálásához, hogy a Momentum valójában a Soros-networkot, az álfilantróp Európa-elárasztási projektjét védi. Tudjuk: a multimilliárdos a radikálliberálissá torzult amerikai Demokrata Pártot támogatja minden létező eszközzel és sok vagon pénzzel.
Miként az is közismert: a Demokrata Párt két fő szállásterülete az Egyesült Államokban New Yorkon és a tőle északra fekvő térségen kívül Kalifornia, szívében fő metropoliszával, Los Angelesszel.
Ha mindezt végigvettük, nincs más teendőnk, mint feltenni a kérdést: na melyik az a két világváros, amelyik a legtöbbet nyert Budapest visszalépésével az ötkarikás játékoktól? Hát persze hogy Párizs és Los Angeles. Vagyis a következő két olimpia rendezését elnyerő települések. Talán nem volna felesleges rákérdezni arra, vajon mennyi ideje tart a szerelem a francia se hús, se hal kormánypárt és a rokon adottságokkal rendelkező, fantáziadeficites, globalizáció-egyengető momentumosok között?
Nem lehet, hogy már azelőtt számíthattak a párizsiak támogatására, mielőtt nekifogtak volna a magyarországi olimpia dicstelen megfúrásának? De arra is kíváncsiak lennénk, van-e valami hasonló baráti kapocs az egyesült államokbeli liberális körökkel, mint a franciákkal. És ha igen, nem a budapesti olimpia elgáncsolását közvetlenül megelőző időszakból datálódik-e?
Vajon kaptak-e sikerdíjat a hazánknak páratlan kiugrási lehetőséget nyújtó világjátékok megcsáklyázásáért, vagy pusztán jövőbeni előnyökért cserébe siettek Los Angeles és Párizs segítségére? Mert hogy ennek a sok kísérteties egybeesésnek a véletlenszerűségét senki sem hiszi el, arra bizton mérget, illetve a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség által tiltott anabolikus doppingszereket vehetnek.
Attól tartunk, nem fenyeget az a veszély, hogy pusztán szélsőséges naivitásból hajtották más olimpiai aspiránsok malmára a vizet Fegyőrék. Ezért végre ideje volna felfedniük, honnan kapják az apanázst költséges rendezvényeikhez, akcióikhoz. Mert az több mint mosolyfakasztó filmvígjátékokat idéző, hogy mindig azokat a kimutatásokat lobogtatják, amelyek csupán azt rögzítik, mire mennyi pénzt költöttek. Inkább arról kellene dalolniuk, honnan kapják a zsetont. Erről azonban úgy hallgatnak, mint a csuka.
Holott csakis ilyesfajta dokumentációval önthetnének tiszta vizet a pohárba, s háríthatnának el minden gyanakvást, bizonyítva, hogy nem anyagi érdekből tették jégre sok időre az ország lakosságának egyik álmát, a magyar olimpiát.
Amikor bárki szponzoraik, anyagi támogatóik kiléte után tudakozódik, arra hivatkozva nem árulják el, hogy zaklatná, üldözné őket a kormány. Érdekes egybeesés: ugyanaz az argumentációjuk, mint a Soros–NGO-szervezeteké, amelyek késhegyre menő küzdelmet folytatnak brüsszeli barátaik segedelmével, hogy ne kelljen közzétenniük külföldi pénzelőik, titkos forrásaik mibenlétét. Repesve várjuk, mit derít ki az Állami Számvevőszék, ha az új pártocska vizsgálatára kerül a sor.
Közben azért az is körvonalazódik: nem igaz, hogy nem szereti az olimpiát és a fejlesztést a Momentum és az ellenzék. Csak Budapesten, Magyarországon nem akarják. Los Angelesben, Párizsban – és bárhol másutt – igen. Mi az hogy! Nagyon is.