Meg kell vallanom, hogy a harmatgyenge balliberális felhozatalból Botka Lászlót, Szeged polgármesterét üdítő kivételnek gondoltam. Határozott kiállású, több gyermeket nevelő, sportolói és állampártmentes múlttal rendelkező politikus, aki mindeddig távol tartotta magát a Bitó-szalon-féle liberális gondolkodóktól, és nem vett részt szivárványos felvonulásokon sem. Botrányos ugyan a szegedi VIP-parkolóval kapcsolatos ügye és a Szeviép-sztorija, de ezek csak apróbb stiklik a szocialista térfélen, ha összevetjük őket Simon Gábor volt alelnök Gabriel Derdák névre kiállított Bissau-guineai útlevelével, a grazi, zürichi, salzburgi, bécsi és budapesti bankokban parkoltatott, elképesztően nagy eltitkolt vagyonával, a vád szerinti okirat-hamisításaival, be nem vallott jövedelmeivel és adócsalásával.
Hogy a 2016. december közepén miniszterelnöknek bejelentkezett Botka Lászlóra újsütetű menedzsere, a királycsinálói ambíciókat dédelgető Lengyel László mikor akaszkodott rá, azt persze nem tudhatjuk. Lengyel Lászlót a közbeszédben előszeretettel nevezik liberális gondolkodónak (ami önmagában is szórakoztató), ő azonban mégsem erről nevezetes, hanem arról, hogy közel harmincéves megmondóemberi pályafutása során soha, egyetlen meglátása még véletlenül sem teljesedett be. Baklövéseit itt most felsorolni nem tudjuk, az azonban nehezen feledhető, hogy 2013 nyarán, a balliberális értelmiség évi rendes seregszemléjén, Farkasházy Teddy bácsi kertjében megrendezett szárszói találkozón megkérdezte Mesterházyt: „Attila, mi akarsz lenni a Bajnai-kormányban? Elintézem!”
Lengyel László azt javasolta Botkának, hogy mindent adjon bele a kampányba, de hát arra ő sem számíthatott, hogy elsőre Botka Rolex-imádata válik közismertté. Botkát azóta Szegeden csak rolexes Lacinak becézik, s így belépőt váltott az MSZP X-faktor szekciójába: a rongyrázó és gőgös szocialisták klubjába. Nem volt sokkal több szerencséjük az ütősnek szánt szlogennel sem, amely így hangzott: „Fizessenek a gazdagok!” Lengyel Lászlónak ez a jelmondat valószínűleg kora ifjúságában, a marxista–leninista esti egyetem első évfolyamának egyik előadásán vésődött az agyába, hiszen például Rákosi Mátyás 1947-es angyalföldi beszéde pontosan e téma körül forgott, és végül a társadalom középosztálya padlásának lesöprésével végződött. A további gondot az jelentette, hogy nem bíbelődtek annak definiálásával, ki számít gazdagnak, és azt sem részletezték, hogy a közteherviselés elbillentése a szegényebbektől a gazdagabbak felé hogyan vihető keresztül a gazdaság megrogyasztása nélkül.
Tavasszal Botka Molnár Gyula pártelnökkel országjárásra indult, meghódítani a vidéket. A kitelepülés a helyi piac közelében felállított asztalkából, aláíróívből, MSZP-s feliratú ajándék tollakból, az épületek mögött leparkolt márkás személygépkocsikból és néhány helyi nehézfiú aktivizálásából állt, de ők csak a biztonság kedvéért. Az asztalkánál tébláboló szoci politikusok szóba elegyedtek remélt választóikkal, a beszélgetés elején obligát módon orbánozva egy jókorát. Se üzenet, se szellemiség, az irigység kultúráját erősítő „Fizessenek a gazdagok!” a vidéki embereket sem hozta lázba, így aztán a vidék meghódítása is elmaradt.
Május végén bevitték Botkát a susnyásba: megutaztatták Brüsszelbe, hogy megbeszélést folytasson többek között az Európai Bizottság elnökével, és talán az éppen akkor ott tartózkodó Soros Györggyel. Azt, hogy Jean-Claude Juncker aktuálisan az alkoholos befolyásoltság mely állapotában volt, nem tudhatjuk, a találkozó utózöngéje azonban egy kínos magyarázkodás lett: Botka bontana kerítést, meg nem is, csak akkor ha, nem is úgy, csak részben és talán. Máris összevissza hazudozott, pedig még csak egy jelölt. Mit tenne kormányon? Rossz belegondolni! A szerb határon álló kerítés elbontásának felvetése a magyar választók 85-90 százalékának szemében vörös posztó: jól emlékszünk még a határtérség feldúlására, a Keleti pályaudvar és környéke lelakására, a Bécs felé induló migránstömeg országúti masírozására, napi tízezrek ingyenes buszoztatására és vonatoztatására.
A háttérben tovább folyt a liberálisok nyomulása. Botka politikai főtanácsadójának a volt SZDSZ-es elnöki kabinetfőnököt, Ruff Bálintot nevezte ki, a kampánykommunikáció irányítását pedig a saját bevallása szerint is liberális meggyőződésű Kerényi György vette át. Ezzel párhuzamosan két szoci, a politikai őstuloknak számító Baja Ferenc és Molnár Zsolt kikerült a csapatból. Mindeközben nem nőtt a párt támogatottsága, állandósult a Botka–Gyurcsány üzengetés, kiéleződött az ellentét a parlamenti frakció és Botka között, és szoci berkekben felrótták, hogy a választott vezetők helyett egy kívülről érkezett érdekkör irányítja Botkát. Botka Molnár Zsoltot árulónak nevezte, és kijelentette, hogy ennek megfelelően fog bánni vele, amitől azonnal összeszorult a gyomrunk: csak nem fogja kivégeztetni?
A sikertelenség hatására ismét előtérbe került a kérdés: jelenthet-e eredményes belépőt a nagypolitikába az, hogy Botka polgármester Szegeden? Hiszen az önkormányzatoknál jórészt jogszabályok által behatárolt és kiérlelt testületi döntések születnek, s egy polgármester mozgásterülete viszonylag szűk, ellenben egy választási kampányban gyakran kell gyors, egyedi és személyes döntéseket hozni. Botka példája inkább azt mutatja, hogy a szakmai tudás és a vezetési kultúra, amelyek eredményessé teszik őt egy város vezetésében, nem teszik automatikusan sikeressé az országos politikában. Botka működése alatt nem sikerült feloldani azt az ellentmondást sem, hogyan akar baloldali fordulatot és megújulást végrehajtani az MSZP-ben a kívülről érkezett liberális tanácsadókkal, hacsak nem feltételezzük azt, hogy közösen akarják véghez vinni a Dugovics Titusz politikai modellt.
Botka László körül elfogyni látszik a levegő. Ősszel optimális esetben hadseregtartalékba vonulhat, s ott töltheti fel készleteit a következő önkormányzati választásokra. Ránk pedig mosolygós idők várnak: a koalíciókötés érdekében egyrészt újult erővel illegetik majd magukat a kormányváltó gyülevészek (Együtt, DK, PM, MLP, LMP, Moma, stb.), másrészt ismét tanúi lehetünk az MSZP miniszterelnök-jelöltje mutatványának, vödrös Falus Ferencekkel, önjelölt Bokros Lajosokkal és Gyurcsány Ferencekkel, de a névsor vége felé talán még Pukli tanár úr neve is felmerül.
Ha a fenti forgatókönyv valósul meg, levonhatjuk a következtetést: Botka László a liberális értelmiség foglyaként, egy velejéig tisztességtelen utódpártban akart rendet tenni, és baloldali fordulatot csinálni. Nem mérte fel ennek kivihetetlenségét, s ezért bukásra ítéltetett.
A szerző mérnök-közíró