Ez bizony dühítő volt. Egy csapat jól játszik, a védekezésével nincs különösebb gond, támadásban rendre eljut a kidolgozott dobóhelyzetig, mégis képes produkálni egy olyan negyedet, amelyben mindössze hét pontig jut el. Ha az ellenfél fölé magasodna, ha lejátszaná a pályáról, ha levegőhöz sem engedné – ahogyan történt ez sajnos az ukránok ellen –, akkor meg kell hajolni a jobb előtt, ilyen a sport, lépjünk tovább.
De így…
Az első negyedet két ponttal megnyerte a magyar csapat, a másodikban jött viszont az említett betli, és úgy tűnt, elúszott a mérkőzés. Az olaszok nyolc ponttal vezettek a félidőben, a magyarok jószerével a gyűrűt sem találták el a legjobb helyzetekből sem; sok ok nem volt a bizakodásra.
„Egy percig sem gondoltunk arra, hogy feladjuk – emlékezett vissza a nagyszünetre Raksányi Krisztina, aki még a jobbak közé tartozott. – Abban maradtunk, hogy aki a folytatásban helyzetbe kerül, az vállalja el bátran, gyáván ugyanis nem lehet eredményesen kosárlabdázni. Ha nem ment be öt dobás, majd bemegy a hatodik.”
És így is lett, a harmadik negyedben 19 pontig jutott el a csapat, és sokat segített, hogy az olaszok a magyarok addigi dobószázalékát is alul tudták múlni: mindössze öt pontot gyűjtöttek ebben a játékrészben. Hat pont volt az előny a negyedik negyed kezdetekor, és sajnos visszatért a második teljesítménye: nyolc pontot ért el a válogatott, a szívósan felkapaszkodó olaszok eggyel megnyerték a meccset és ők jutottak a nyolc közé, a magyar csapat pedig utazhat haza.
„A szünet után egy ideig feljavultunk – zárta le az értékelést Raksányi Krisztina –, de aztán buta hibákat követtünk el támadásban és védekezésben is, végül apróságokon ment el a meccs. Mindent kiadtunk magunkból.”
Furcsa, de tényleg jobb lett volna tíz ponttal, egyértelműen kikapni, mert így egy jó szereplést zár a magyar válogatott hiányérzettel és nagy csalódottsággal. Pedig az az igazság, hogy már az is komoly előrelépés a csapat életében, hogy csalódást jelent a kiesés ebben a szakaszban. Két éve a hazai rendezésű Európa-bajnokságon esélye sem nyílt arra, hogy továbbjusson a csoportjából, sőt csak a 17. helyen zárta a tornát.
Most a csehországi Királyváradon jó játékkal kapott ki az olimpiai és világbajnoki ezüstérmes spanyoloktól, majd remek teljesítményt nyújtva legyőzte a házigazda cseheket, amivel ki is vívta a továbbjutást. Stefan Svitek az Eb előtt annyit mondott, hogy jó lenne egy meccset megnyerni, és ezt hozta a csapat, az ukránok ellen nem volt esély, majd egyetlen hajszálnyira állt a hatalmas bravúrtól.
Ezért lehet mindenki egyszerre elégedett és csalódott. Kicsit jobb dobóforma, picivel több szerencse és talán jobb bíráskodás – ha csak az egyik megvan, most Európa legjobb nyolc csapata között várnánk a folytatást Prágában.
„Összességében boldogok lehetünk, mert eljutottunk a kieséses szakaszba – összegzett Nagy-Bujdosó Nóra, a csehek elleni győzelem egyik hőse. – Sajnos nem mentek be kívülről a dobások az olaszok ellen, ma ilyen napunk volt, kihagytunk mindent. Elszomorít, hogy ilyen vereséggel búcsúzom a válogatottságtól, de mint mondtam, boldog is vagyok. Klubszinten még egy évet tervezek, utána visszavonulok.”
A sors kegyetlensége, hogy az utolsó pillanatokban a honosított amerikai Courtney Vandersloot hibázott el egy fontos dobást, majd adta el a labdát, hiszen ő a csapat egyik legnagyobb erőssége volt az olaszok elleni mérkőzésig. Ő a világ egyik legjobb irányítója, és nagy szükség lesz rá a következő évek kihívásai során.
Nagy-Bujdosó Nóra ugyan elbúcsúzik, ám az a csapat megvan, amelyik töretlen fejlődéssel még komolyabb sikereket is elérhet – most Csehországban magasra tették a lécet.