Egy csinos, fekete hajú ellenzéki képviselő hölgy, akinek a sajtóközleményeit hála a jó égnek senki nem közli – így jellemezte a közelmúltban Rainer Schmeltzer, az észak-rajnai tartomány munkaügyi, integrációért és szociális ügyekért felelős minisztere a kereszténydemokrata Serap Güler képviselőnőt a Neue Westfälische portál beszámolója szerint.
A progresszívnek korántsem mondható, amúgy szociáldemokrata politikustól érkező megjegyzés természetesen felháborodást váltott ki a tartományi parlamentben, és meg is születtek a (kötelező) nyilatkozatok arról, hogy mekkora problémát jelent a politikában jelen lévő szexizmus. Josefine Paul zöldpárti politikus arra hívta fel a figyelmet az eset kapcsán, hogy a szexizmus „rejtett, lopakodó” módon van jelen a parlamentben, és sok esetben azáltal érzékelhető, hogy a képviselőnőket „kislányként” kezelik, függetlenül attól, hogy melyik frakcióban foglalnak helyet. Volt olyan érintett is, aki arra panaszkodott, hogy az ellenzéki frakciók férfi tagjai kotkodácsolással utánozzák a képviselőnők hangját felszólalásaik alatt. Sőt Sarah Philipp SPD-s képviselőnőt „arrogáns kecskének” nevezték.
Jenna Behrends berlini politikus azt tette szóvá, hogy egy „nagy cuki egérnek” hívta párttársa. A CDU-ban politizáló képviselőnő még nyílt levelet is írt Miért nem akarok többé a pártomban uralkodó szexizmusról hallgatni címmel. Ugyanakkor tény, hogy párttársa, Nadine Schön, akit a közszolgálati rádióban megkérdeztek arról, valóban ennyire rossz-e a helyzet, jelezte: ő még soha nem tapasztalta pártjában a jelenséget.
A nőkről alkotott lesújtó véleményét egy lengyel képviselő fogalmazta meg leginkább explicit módon az Európai Parlament falai közt.
„A nőknek kevesebb fizetés jár, mert gyengébbek, kisebbek, és kevésbé intelligensek, mint a férfiak – summázta a nemek közti egyenlőtlenségről szóló vita közben. A 74 éves, konzervatív Janusz Korwin-Mikke azonban itt nem állt meg. „Tudják maguk, hány nő van a világ száz legjobb sakkozója között? Megmondom én maguknak: egy se!” – harsogta. (Általánosságban is, de a lengyel–magyar barátság jegyében kiváltképpen nagy tájékozatlanságra vall a politikus részéről, hogy az egykori magyar sakknagymester Polgár Juditról megfeledkezett.) Voltak, akik nem maradtak adósak a válasszal: „Szóval a maga véleménye szerint nekem sem lenne jogom arra, hogy a parlament tagja legyek, és itt elmondhassam a véleményem?
El tudom képzelni, mennyire fájlalja, és mennyire zavarja önt, hogy ennek ellenére számtalan nő ül itt, hogy olyan, női állampolgárokat képviseljenek, akiknek ugyanolyan jogai vannak, mint önnek. Én pontosan azért vagyok itt, hogy megvédjem Európa összes nőjét az olyan férfiaktól, mint maga!” – osztotta ki a spanyol képviselőnő, Iratxe García Pérez a politikust. Harriet Harman, a Munkáspárt korábbi vezetője arról beszélt, hogy a képviselőház kultúrájának meg kell változnia, ugyanis a mai napig tapasztalható a nőgyűlölet. Cathy Newman újságírónő szerint a Westminster kifejezetten ellenséges terep a nők számára, a The Guardian pedig a brit képviselők részéről gyakran tapasztalt „neandervölgyi” viselkedésről írt. „Elavult, kegyetlen, gazdag és macsó a Westminster|” – ezt ugyancsak a The Guardian írta egy nők megkérdezésével végzett felmérésre hivatkozva. A 2014-es kutatás rámutatott: a nők 97 százaléka szerint a brit törvényhozásra jellemző a szexista kultúra, és különösen kritikusnak tartották a parlamenti viták stílusát.
Ezzel összefüggésben a Hansard Society kutatóintézet felhívta a figyelmet arra, hogy ezért is él negatív kép a társadalomban a parlamentről. Mindennek ellenére John Bercow, a brit parlament alsóházának elnöke kijelentette, hogy ha Donald Trump Nagy-Britanniába érkezik, ő nem fogja beengedni a parlamentbe, mivel szerinte az amerikai elnök a rasszista intézkedéseivel és szexista megnyilvánulásaival bizonyította be, hogy nem méltó a brit intézményhez.
Nem egy politikusnő számolt be arról, hogy férfi képviselőtársaik rendre a szakmai érvek híján veszik elő a szexista kártyát, így jellemzően akkor érkezik a támadás, ha nincs kellőképpen felkészülve egy vitában a képviselő. Ugyanakkor előfordul ennek a fordítottja is. Nagy-Britanniában a külügyi árnyékminiszter, Emily Thornberry munkáspárti képviselőnő elveszítette önuralmát a Sky News tévéműsorában, és nekiesett a műsorvezetőnek vélelmezett szexista megnyilvánulása miatt. „A kérdései szexisták!” – harsogta, miután a riporter feltett neki két külföldi ország külügyminiszterének személyére vonatkozó kérdést. A képviselőnő dühödten kijelentette, hogy a műsorvezető férfi politikustól soha nem kérdezne ilyet, és ő azért van ott, hogy komoly dolgokról beszéljen.
A politikai viták egyértelműen tükrözik az Európa-szerte meglévő patriarchális értékrendet. Svájcban tavaly önálló akció indult. A #SchweizerAufschrei (svájci kiáltás) futótűzként terjedt, és lényege, hogy a közösségi médiában olyan nők osztják meg történeteiket, akik a mindennapokban tapasztalnak szexizmust vagy szexuális zaklatást. A történetek közt egészen megdöbbentők is akadnak: például egy nőt fényes nappal fogdosott és rángatott a pályaudvaron egy idegen férfi, ám senki nem avatkozott közbe. A Tages-Anzeiger beszámolója alapján a törvényhozásban sincs ez másként. Voltak olyan politikusnők, akik arra panaszkodtak, hogy férfi kollégájuk azt javasolta: hagyják, hogy a bonyolultabb témákat a férjük magyarázza el nekik.
Nem segít a helyzeten, hogy sok országban rendkívül kiegyensúlyozatlan a férfi és női képviselők aránya. A hazai törvényhozásban ez tíz százalék, amivel az Európai Unióban sereghajtók vagyunk. A nők politikai képviseletét elősegítő kvóták alkalmazása rendre napirenden szerepel, ám szükségességével kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Támogatói többek között a demokrácia fokmérőjeként, a törvényhozásba való bekerülési mechanizmus korrekciójaként, valamint a pártok és a választók esélyegyenlőség iránti elköteleződésének elősegítőjeként tekintenek rá, ugyanakkor tény, önmagában a női kvóta bevezetése nem szünteti meg egy csapásra a parlamentekben jelen lévő patriarchális gondolkodást.
Kellemes látvány
A magyar honatyák sem rejtik véka alá a nőkről alkotott véleményüket. Az utóbbi években az egyik legemlékezetesebb eset az volt, amikor Illés Zoltán, a Vidékfejlesztési Minisztérium korábbi államtitkára Szél Bernadett LMP-s képviselőnőt osztotta ki egy parlamenti ülésen. „Attól, hogy ön szép, még nem következik, hogy okos, attól, hogy ön állít valamit, még nem következik az, hogy ön ért hozzá, hogy úgy vannak a dolgok” – fogalmazott az államtitkár Szél Bernadett verespataki bányanyitással kapcsolatos kérdésére. (Illés Zoltán végül bocsánatot kért kijelentéseiért, igaz, csak SMS-ben.) Szél Bernadettet Tasó László sem kímélte. A fideszes honatya egy alkalommal visító hangúnak, rikácsolónak, pofátlannak és hisztériázónak jellemezte a politikusnőt.
A képviselő egy másik alkalommal Szabó Tímeának, a Párbeszéd politikusának is nekitámadt, mondván: „Te mit pofázol bele, kisanyám?” A politikusnőt egyébként az amúgy egyenlőtlenségek elleni élharcosnak számító filozófus, Tamás Gáspár Miklós is megsértette. Egy írásában rendőrségi hírbe illő módon „Sz. Tímeaként” nevezte meg, és a korára tett utalást. Ezt követően Szabó Tímea felhívta a jelenségre a figyelmet: „Valahogy férfiaknál sosem látom a nevet így leírva.”