Kati még csak 17 éves, de már háromszor kísérelt meg öngyilkosságot. Egyszer gyógyszert vett be, kétszer a csuklóján próbálta felvágni az ereit, másodszor ez már csaknem az életébe került, mert addigra már azt is tudta, hogy nem keresztben, hanem hosszában kell megejteni a metszést. Katit kétéves korában hagyták el a szülei, azóta hol intézetben, hol nevelőszülőknél él, de sehol sem találja a helyét.
Bandinak viszont szerető családja van, igaz, nincs testvére, de a szülei mindent megadnak neki, és nem csak anyagi értelemben. Kissé talán túl is szeretik, a kamaszodó fiú azonban úgy érzi, több levegőre van szüksége. Anyukája nem érti, mi a baj a gyerekkel, miért lett egyszerre a mindig szófogadó, jó tanuló kisfiúból kezelhetetlen, 180 centis óriás, akinél a szülők legutóbb füves cigit találtak, ezért elkeseredésükben pszichiáterhez fordultak.
Két véglet, köztük megannyi átmeneti vagy tartós segítségre szoruló gyerek a legkülönbözőbb élethelyzetekben, a legkülönfélébb családokból. Nemzetközi adatok szerint a 18 éven aluliak csaknem 16 százaléka szenved valamilyen lelki bajtól, és az egészségügyi világszervezet, a WHO becslése szerint 2020-ra – tehát már négy éven belül – ötven százalékkal nőhet a pszichés beteg gyermekek aránya. Magyarországon mintegy 1,8-1,9 millió gyermekkorúval számolva ez azt jelenti, hogy majdnem 300 ezer gyereknek lenne szüksége pszichiáter segítségére. Mégpedig néha gyors segítségre: a kamaszok körében a harmadik leggyakoribb halálok az öngyilkosság. Míg 14 éves kor alatt százezerből egy gyerek vet véget önkezével az életének hazánkban, a 14 és 19 éves korosztály körében már tíz.
Egyre kritikusabb a gyermekek mentális állapota, a tanulási nehézséggel, magatartászavarral küzdők száma folyamatosan növekszik. Az akut krízishelyzetben lévők ellátása jelenleg megoldatlan, mind a pszichiátria, mind a gyermekpszichiátria hiányszakma – állapította meg még 2011-ben egy átfogó ombudsmani vizsgálat. A helyzet azóta sem javult érdemben, továbbra is igaz, hogy Magyarországon többmegyényi terület van gyermekpszichiátriai ellátás nélkül, a mentális zavarokkal élő gyerekek és fiatalok alig férnek hozzá a számukra szükséges szolgáltatásokhoz, gyakorlatilag nem létezik gyermekaddiktológia. Úgy, hogy a Nemzeti Drog Fókuszpont 2015-ös jelentése szerint minden ötödik iskoláskorú gyermek vagy fiatal fogyasztott már életében valamilyen kábítószert, leggyakrabban kannabiszt, ecstasyt vagy amfetamint, és a fiatalok körében az alkoholfogyasztás is mindjobban terjed.
A Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet által végzett felmérés szerint a tizennégy-tizenöt évesek több mint negyven százalékának már meggyőződése, hogy az alkohol segít ellazulni, felszabadulttá tesz.
Az Állami Számvevőszék munkatársai is sötét helyzetképet festettek, amikor 2012-es jelentésükben azt írták, hogy Magyarországon gyakorlatilag nem létezik felnőtt- és gyermekpszichológiai, pszichoterápiás szakellátás, illetve csak magánszolgáltatóknál vehető igénybe, amire a többségnek nincs pénze. Az iskolákban elérhető pszichológusok száma ugyan több, de ott sem éri el a kívánt mértéket. A Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet egy friss kutatása szerint csak az iskolák 10 százalékában érhető el iskolapszichológus, ők, valamint általában a lelki egészség megőrzéséért felelős egyéb szakemberek, például a lelkészek – kivéve az egyházi intézményekben – igen alacsony számban vannak jelen az iskolákban.
Ebből a kutatásból az is kiderül, hogy a bántalmazás – szerencsére annak elsősorban a verbális formája – az iskolai mindennapok részévé vált. A pedagógusok több mint háromnegyede tapasztalt már ilyet, míg kiközösítést 41 százalékuk, fizikai bántalmazást 38 százalékuk. Gyakoriak még az eltérő kulturális, etnikai háttérből eredő konfliktusok is, ilyesmiről a tanárok 37 százaléka számolt be.
A Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórházban korcsoportok és problémakörök szerint helyezik el a gyerekeket– Ha egy gyereknek lelki problémája van, az természetesen nem jelenti azt, hogy azonnal be kell utalni egy pszichiátriai osztályra. A figyelemhiányos, hiperaktív, szorongásos vagy érzelmi zavarokkal küzdő gyerekeket jellemzően ambulánsan vizsgálják ki, illetve kezelik jelenleg is – magyarázza Tényiné Csábi Györgyi, a Pécsi Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinikáján nemrég megnyílt gyermekpszichiátriai osztály vezetője. – Vannak ugyanakkor, akik nemcsak hogy kórházi, de egyenesen sürgősségi pszichiátriai ellátásra szorulnak. Az ilyen gyerekek száma pedig az utóbbi időben érezhetően megnőtt. Egyre gyakoribb és egyre fiatalabbaknál is előfordul sajnos a kábítószerezés, valamint ennek káros következményeként az úgynevezett drog indukálta pszichózis, ami a gyermekpszichiáterek számára gyakorlatilag ismeretlen volt egész az elmúlt évekig, ám ami egyértelműen sürgősségi kórházi ellátást igényel.
Ha nem is a szerhasználókéhoz hasonló mértékben, de a szakemberek tapasztalatai szerint enyhe fokú növekedést mutatott az elmúlt években az anorexiás és a bulimiás esetek száma is, továbbra is elsősorban a lányoknál, bár ez a tendencia már a fiúknál is megfigyelhető.
Tényiné Csábi Györgyi osztálya a Dél-Dunántúl első önálló gyermekpszichiátriai ellátóhelye. Egészen a közelmúltig a teljes régióban nem volt olyan kórházi részleg, ahol gyermekpszichiátriai betegek gyógyulhattak volna.
A súlyosabb eseteket eddig Pécsről Szegedre irányították, amiben nemcsak a hely-, hanem a szakemberhiány is szerepet játszott. Az önálló pécsi gyermekpszichiátriai osztály megnyitásával párhuzamosan ezért is alakult meg a Pécsi Tudományegyetemen a Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Tanszék, ahol az orvos-, pszichológushallgatók képzése folyik. A 15 ágyas önálló gyermekpszichiátriai osztály nagy előrelépés, de már most látszik, hogy legalább a duplájára kell bővíteni belátható időn belül a férőhelyek számát, hiszen hozzájuk tartozik nemcsak Baranya, de Tolna és Somogy megye is és ezzel potenciálisan 200 ezer gyermek.
Mindössze nyolc ággyal működik a Bethesda Gyermekkórház Pszichoszomatikus Részlege is, ahol még a sürgős eseteket is csak igen korlátozottan tudják fogadni, miközben – mint azt Hirsch Anikó részlegvezető gyermekpszichiátertől megtudjuk – a hozzájuk forduló családok száma ugrásszerűen nő, és az igény a sokszorosa a lehetőségeknek.
Nyilván ebből az is következik, hogy a részlegre egyre több olyan gyereket kénytelen felvenni, akik már komolyabb problémával küzdenek, miközben itt elsősorban a testi tüneteket produkáló lelki bajokkal, vagyis a pszichoszomatikus problémákkal küzdő, tehát többségében szorongó, depressziós, különféle viselkedési, magatartási zavarokban szenvedő gyerekek ellátását végeznék. Igyekeznek is ezt a specialitást megőrizni és fejleszteni, ugyanakkor más ellátóhelyek hiányában a „sima” gyermekpszichiátriai eseteket is vállalniuk kell, különösen, hogy csak a Bethesdában működő pszichiátriai ambulanciák betegforgalma majdnem másfélszeresére nőtt 2014-ről 2015-re. Ezen belül persze azoknak az eseteknek a száma is, amelyeket a leghatékonyabban ezen az immár nyolcadik éve működő részlegen kezelhetnek.
A szűkös és hiányos hazai gyermekpszichiátriai ellátáson belül több szempontból is egyedülálló ez a pszichoszomatikus részleg. Nemcsak azért, mert a nagyon problémás, máshonnan már eltanácsolt, bonyolult eseteket is vállalják, így sokszor az utolsó menedéket jelentik ezeknek a gyerekeknek és szüleiknek. De azért is – mondja Hirsch Anikó –, mert ők azt a régen leírt és nagyon hatékony bio-pszicho-szociális modellt követik, amelyet nagyon kevés intézmény alkalmaz ilyen következetesen.
Az egyébként az egész kórházra jellemző holisztikus szemlélet azt jelenti, hogy az orvosok és a pszichológusok mellett a szociális munkások, a lelkészek, a mentálhigiénés szakemberek is aktív részesei a terápiának. Sok gyermeknél a család megsegítése is elengedhetetlen, akár családterápiával, akár a szociális intézmények vagy az iskola bevonásával – teszi hozzá a szakember. Ezért a szülő engedélyével gyakran felveszik a kapcsolatot a gyermekjóléti központtal vagy az iskolával, és igyekeznek a gyerek köré szervezni az ellátást.
A különböző szakemberek együttes munkája sem képes ellensúlyozni ugyanakkor a létszámhiányt, amely országszerte egyre nagyobb gond. Vetró Ágnes, a szegedi gyermekklinika gyermekpszichiátriai osztályának alapítója és vezetője azt mondja, ma Magyarországon jó, ha 70-80 gyermekpszichiáter dolgozik. Az uniós normatíva a felnőttpszichiáterek számának egyötödében határozza meg a gyermekellátásban szükséges szakemberek számát, és hazánkban jelenleg körülbelül 700 felnőttpszichiáter dolgozik, vagyis legalább 140-150 gyermekpszichiáter kellene. Ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy a felnőttellátásban is legalább kétszer annyi szakemberre lenne szükség, akkor látható csak igazán, mennyire rossz a helyzet.
A szegedi régióhoz tartozó Kalocsán, Kiskunhalason például egyáltalán nincs gyermekpszichiáter, még szakrendelést sem tudnak működtetni, és az ország számos városában ugyanez a helyzet.
A pszichiátria nagyon „élőmunka-igényes” szakma, amelyet különösen meg kellene fizetni – ez már a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia főigazgatója, Nagy Péter véleménye. Ehhez képest náluk, az ország egyik legjelentősebb ilyen jellegű intézményében dolgozó ápolók fizetése, az amúgy az egészségügyben nem jellemző cafetériával együtt is éppen hogy meghaladja a százezer forintot.
– A legutolsó bérrendezésekig még lépést tudtunk tartani az állami intézményekkel, az utóbbi időben azonban kénytelenek voltunk kiszállni a versenyből, és ahogyan a fizetések kezdtek elmaradni másokétól, úgy indult meg, az elmúlt években egyre erőteljesebben, az elvándorlás is az intézményből. Főként az ápolók közül mentek el sokan, az orvosok, pszichológusok a szabadidejük rovására további állásokat, feladatokat vállalnak, amelyek révén az egyébként szintén nem túl vonzó alapfizetésük kiegészíthető.
Az egyetlen, kizárólag gyermekpszichiátriai ellátással foglalkozó Vadaskert igen speciális helyzetben van. Egyrészt, mert hazai viszonylatban nagy, 40 ágya van, ami lehetővé teszi, hogy korcsoportok és problémakörök szerint külön helyezzék el a gyerekeket. Másrészt, mert nem állami és nem is egyházi, hanem alapítványi fenntartású, ami viszont a közvélekedéssel szemben ez esetben nem előny, sokkal inkább egy meglehetősen kiszolgáltatott helyzetet eredményez – mondja Nagy Péter. – Számos pályázati lehetőség eleve kizárt a kórház számára, mivel azokon csak állami fenntartású intézmények indulhatnak, de rendre kimaradtunk eddig a központi béremelésekből is, mert hiába látunk el állami feladatot, dolgozóink nem állami alkalmazottak.
Bevételi forrásukat túlnyomórészt az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (OEP) a gyerekek ellátása után kapott finanszírozás jelenti, ebből kell fizetni mindent úgy, hogy mivel nincs mögöttük „háttérország”, még arra is nagyon vigyázniuk kell, hogy ne adósodjanak el, ami egyébként mindennapos az alulfinanszírozott egészségügyben. Célszerű lenne – szakmai okokból is – akiket lehet, mindinkább ambulánsan ellátni, de ez a jelenlegi finanszírozás mellett nem kifizetődő. A mentális problémák megfelelő kezelését a finanszírozás egy másik érdekessége is megnehezíti, nevezetesen, hogy a kórházi ellátást az OEP csak hat napig finanszírozza, ezt követően 60 napig semmit nem kap a gyerekek után a kórház, bármennyit is foglalkozik a kis páciensekkel.
Nagy Péter azt mondja, sosem küldenek el beteget, ha van még szabad ágyuk, kapacitásuk. Ahhoz azonban most már kénytelenek ragaszkodni, hogy csak a hozzájuk tartozó területről vegyenek fel gyereket, ami így is az ország gyermeklakosságának egynegyedét jelenti.
Mivel nagyon sok városban nem érhető el gyermekpszichiáter, a szülők azonban nem mindig tudják másik városba elvinni a gyereküket, a legsúlyosabb állapotú gyerekek mellett csak nagyon kevesek kiváltsága ez az ellátás Magyarországon. Mármint tb-alapon, mert természetesen vannak, igaz, nagyon kevesen, akiknek a családja meg tudja fizetni a privát orvost, ahol egy-egy alkalom 10-15 ezer forintba kerül, és ritka az a terápia, amelyik tíz ülésnél rövidebb idő alatt lezárható. Összehasonlításként: egy óra pszichoterápiáért alig ezer (!) forintot fizet a közintézményeknek a tb.
Van persze, aki magától meggyógyul, bár Vetró Ágnes hangsúlyozza: ők maradandó heggel gyógyulnak, és ez a gyerekek életminőségét nagyon rossz irányba viszi. Főként a depressziós, szorongásos állapotokban állhat be javulás jellemzően egy éven belül, csakhogy ez idő alatt a gyerek jegyei annyira leromlanak, hogy nehéz onnan visszakapaszkodni. A kevésbé szerencséseknél a probléma krónikussá válhat, vagy idővel kiújulhat: a szakemberek úgy tartják, hogy a felnőttpszichiátriai betegségek mintegy fele a gyermekkorban kezdődött, csak akkor nem ismerték fel, vagy nem kezelték.
A gyermekpszichiátriai ellátás talán a jelenleginél sokkal inkább közelíthet az igényekhez, ha sikerül értelmesen felhasználni azt az összességében hatmilliárd forintot, amely a gyermek- és ifjúságpszichiátriai, addiktológiai és mentálhigiénés ellátás fejlesztését szolgálja. Az összegből a tervek szerint Miskolcon és Székesfehérváron új regionális központot hoznak létre, és tovább bővítik a szegedi, a debreceni és a pécsi osztályt.
A centrumokhoz ambulanciák és gondozók csatlakoznak, és szorosabb szakmai kapcsolatot alakítanak ki az intézetekkel, illetve a gyermekvédelmi szervezetekkel. A sürgősségi gyermekellátás fejlesztésének részeként a Heim Pál Gyermekkórházban alakíthatják ki a legsúlyosabb állapotú gyerekek kezelésére szolgáló, úgynevezett magas biztonsági fokozatú gyermekpszichiátriai osztályt, és itt egy gyermekaddiktológiai centrum is létrejöhet. Más forrásokból pedig a Bethesda Gyermekkórházban és az I. számú gyermekklinikán működő gyermekpszichiátria kapacitásait is bővíthetik.
A tervezett infrastrukturális fejlesztéssel kapcsolatban Vetró Ágnes egyetlen fontos dologra hívja fel a figyelmet: az új gondozók, a kibővített osztályok csak akkor lesznek működőképesek, ha szakember is lesz bennük. Ehhez azonban nem elég évi öt-hat frissen végzett gyermekpszichiáter, amikor ennél több megy nyugdíjba és külföldre. Harmadik éve kéri a szakma – eddig hiába –, hogy évente húsz gyermekpszichiáter rezidens képzésére adjanak központi forrást, mivel csak így van esély arra, hogy az ellátás működőképes maradjon.
Kezelhetetlenek
Hiperaktív, figyelemzavaros – egyre több gyerekre sütik rá ezt a bélyeget a szülők vagy akár a pedagógusok is anélkül, hogy kijelentésüket bármilyen szakvélemény megalapozná. Akiknek viszont valóban ez a problémájuk, azoknak csupán a töredékét diagnosztizálják, illetve kap ellátást ma Magyarországon – hívja fel a figyelmet a Bethesda Gyermekkórház ADHD Ambulanciájának vezetője (az ADHD a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar kifejezés angol rövidítése). Csiky Miklós gyermekpszichiáter nemzetközi adatokra hivatkozva azt állítja, hogy Európában a gyerekek öt százaléka érintett. Ez hazánkban 70 ezer (!) gyereket jelent, ám még az ötezret sem éri el a figyelemhiányos hiperaktivitás zavarral diagnosztizált és kezelt gyerekek száma.
Csiky Miklós évekig az Egyesült Királyságban tanulmányozta a kórképet, és hazatérve azon dolgozik, hogy minél többek előtt ismertté tegye az ADHD-t, és ezzel növelje a megfelelően ellátott gyerekek számát. A pszichiáter azt mondja, az ADHD-ra már léteznek gyógyszerek, de természetesen ezekre nincs mindenkinél és minden esetben szükség. A legfontosabb – mondja Csiky Miklós –, hogy minél többen gondoljanak arra, hogy a gyermek viselkedésének változása, teljesítményének romlása mögött esetleg figyelemhiányos hiperaktivitás zavar állhat, és keressenek fel ezzel foglalkozó intézményt. A korán fel nem ismert, ezért kezeletlen ADHD-hoz ugyanis egyéb másodlagos rendellenességek is társulhatnak, például szorongás, depresszió, függőségek, illetve már a kezdetektől egyéb kórképek is kísérhetik az ADHD-t, például az Asperger-szindróma vagy az autizmus, tik, mozgáskoordinációs zavar, beszédzavar, részképesség- vagy alvászavar.
„A tünetegyüttes hosszú távon kihat az ember életére, és különösen a nőknél fordul elő, hogy csak felnőttkorban okoz komolyabb problémát. A férfiak tünetei általában gyermek- és fiatalkorban erősebbek, a nőkéi azonban még 35 év fölött is erősödhetnek – magyarázza Csiky Miklós. Hozzáteszi: – Ez alkati dolog, az ADHD nem olyan, mint egy nátha, hogy jön, majd elmúlik. Aki ezzel születik, annak mindig lesznek tünetei, csak azok hol gyengébben, hol erősebben jelentkeznek az élete során. Gyakorlatilag féléves korra eldől, hogy hiperaktív lesz-e valaki, és az is, hogy mennyire.”