A feudálisból polgárivá váló Magyarország társadalmának sajátos merítéséből izgalmas kép rajzolható meg a XIX. századi Füred vendégeinek összetételét kutatva – vallja Katona Csaba történész, aki két évvel ezelőtt közreadott már egy kötetet a városról: a Professionatus spielerek szintén e térséget elemzi történelmi távlataiban.
Ennek folytatásaként fogható fel A magyar beau monde, még ha előbbi inkább az egyénekre koncentrál is, a város arcaira, nem az oly sokat megrajzolt előkelő osztályt vonultatja fel lapjain, hanem a szerencselovagokra, a helyi kis bűnözőkre, a hamiskártyásokra figyel. Ők a Professionatus spielerek, azok a figurák, akiket a reformkor pezsgő szellemi életének megidézésében kevéssé volt divat emlegetni. Katona Csaba szakítva a szokványos, kezdetben a kiváltságos osztályok, majd a polgárság fürdőhelyének kissé idealizált képével, a város mindennapjaiba vezetett be.
Az idén megjelent kötetben a fürdőhelyen tapasztalható egyéni viselkedésformák helyett az egyes társadalmi csoportok kerülnek előtérbe, azaz a fürdőn időző beau monde, az előkelő társaság.
Rachel Harriette Busk angol hölgy az 1800-as évek derekán kereste fel a híres gyógyfürdőt, feljegyzéseiben pedig úgy fogalmazott, hogy a magyar beau monde Füreden lelhető fel. A vagyonos család leszármazottja több ízben is járhatott hazánkban, a bátor hölgy emlékezéseiben szól arról is, hogy egy kóbor cigány csapat társaságában kelt át a tihanyi réven, majd a sötét éjszakában egymaga vágott útnak a számára ismeretlen, néha barbárnak ható tájon az apátság felé.
Katona Csaba az elbeszélő források bőséges tárházából építkezik, és mint megállapítja, ezek között gyakori a sztereotip, elnagyolt kép a város életéről, amelyek már megjelenésükkor sem elégítették ki a fürdőhöz tapadó érdeklődést. A szépirodalmi művektől – Krúdy Gyula és Eötvös József is gyakran szól a fürdőhelyről – pedig aligha várható el a realitás megkérdőjelezhetetlen bemutatása, a kutatás során felhasznált emlékírásokat meg gyakran a megszépítő messzeség távolítja el a valótól. Így aztán a történész hitelesebb forrásaiul a naplókban talált feljegyzések, valamint a korabeli sajtó írásai szolgáltak, noha ez utóbbi gyakran esett a közhelyek, ismétlésének bántó csapdájába. A XIX. század második és a XX. század első felében a sajtó állandó témája volt a füredi nyár.
Szép számmal maradtak fent a városról szóló, egymásnak sokszor ellentmondó szubjektív írások, amelyek – gyakran szórakoztató soraiból – Katona Csaba a társadalmi elit hivalkodó, elkülönülő viselkedését látja rendszeresen visszaköszönni. A könyvben nyomon követhető, miként kezd a polgári értelemben vett nyaralási, szórakozási igény részévé válni a fürdőzés, ezzel párhuzamosan hogyan szorul vissza a nemesség és kerül előtérbe a polgári középosztály. A történész táblázatban is szemlélteti a város nyaralóvendégeinek társadalmi rétegződését 1840 és 1869 között, csakúgy, mint a legtöbb vendéget adó hazai városokat.
A szerző a látogatók mellett a korabeli fürdők keresztmetszetében is bemutatja a füredit, a Monarchia magyar és cseh fürdőiről ír, önálló tanulmányban szól a fertőbozi fürdőről, és az összegyűjtött értekezések a balatonfüredi színház, a Dunántúl első kőszínháza alakulásáról, létrejöttéről is beszámolnak. Tizenöt év esszéit rendezte egy kötetbe, rendezőelvül a megjelenés időbeliségét tartva szem előtt.
A Balatonfüred múltját összegző könyv kortörténeti dokumentum, amely különösen érdekes manapság, amikor a reformkori városrész újrafelfedezését, rehabilitációját élvezzük, de a Füredet ritkábban látogatóknak is izgalmas társadalomtörténeti merítés egy nem oly régi múlt fürdővendégeinek emlékeiben elmerülni.
Katona Csaba: A magyar beau monde, Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2016