A József Attila- és Kossuth-díjas, valamint idén a Nemzet Művésze elismerésben részesült Kiss Anna költő, író, drámaíró 2014-ben kiadott, összegyűjtött verseit tartalmazó Gyolcs című kötete után a Kortárs Kiadó jóvoltából megjelent a legújabb, Suhogások című könyve.
Kiss Anna mindig meglep. Versei oda visznek, ahol az általunk ismert világ véget ér. Szerzőnk hihetetlen távolságokat jár be, hihetetlen környezetbe visz el. A dolgok végén járunk, hacsak nem épp az egy és oszthatatlan valóságban, egy másik nyelv közelében tartózkodunk. Míg egyesek dadogva használják azt a nyelvet, addig Kiss Anna magától értetődő természetességgel érti és beszéli, zavartalanul, folyékonyan.
Nagyon jól felépített könyv a Suhogások. A három ciklusra – Suhogások, Megvagyunk, Perjefű – osztott kötet különleges utazásra, a szerző kedvelte mítoszok és legendák világába hív; a múlt egy-egy epizódja, régi esetek és egy falu életének története ad súlyt a verseknek, a ráolvasásszerű szövegeknek. Egy eredetmonda középpontja körül navigál a költő, és talál kiutat a dolgok értelemvesztését megcélzó, a valóságból szándékosan a lényeget elvevő manőverek között.
Szürrealizmus, az egymáshoz sokban hasonlító mítoszok területéről nyert tudás halmozódik fel a mostani kötetben is, Kiss Anna a legmesszemenőbben mágus, a mágiát csakis jó értelemben véve. Egy-egy szöveg félálomszerű dünnyögésre emlékeztet, míg több vers az emlékezés álomszerű mélységeibe merül alá.
Kiss Anna a címadásban is jeleskedik, letaglózó, magával ragadó címei hatásos nyitányai az utánuk következő verseknek: például Fyrkat gerendavárosa, a kardkovács meg a fán lengő anyó vagy A hajó nélkülünk tovább, a világvégi halász s a visszatérő árnyak.
A kötetben megidézett események, egy-egy korszak jellemző figurái helyszínként, a legendák sorába tartozó jelenségként funkcionálnak, egyszerre járunk tehát a balladisztikus történetek peremén és egy falu múltjából és sejthetően nem túl vidám jelenéből összeálló epizódok mellett: „Aztán a hófelhő is kiszakad, / kezdik vásárolni a zsineget, / Pista boltos már hetedhét országból / kénytelen beszerezni az utolját, / hátha megint úgy kell majd / közlekedni, hófalak közt, /zsineget gombolyítva!”
Kiss Anna nem spórol, ami a népies elemek használatát illeti, teszi ezt bravúrral és érvényesen, könnyűszerrel a saját nyelve, a saját maga teremtette tartomány szerves részéve téve a számára szükséges motívumokat: „Maradj meg, / nincs út / arra, / a félelmes / még alszik, / beszél álmában, / hallik, / maradj meg, / nincs út / arra, / én kérlellek! / jobb itt!”
„És ha valami olyat sikerült leírnom, ami másnak katarzist okozhat, az nekem is azt okoz, mert a saját verseimet is így olvasom„ – nyilatkozta nemrég Kiss Anna. A mostani kötet is épp ilyen.
Kiss Anna: Suhogások. Kortárs Kiadó, 2017