Hetek óta lázasan folyik a munka a Nagykanizsa melletti Surdon, a kisközség lakói éjt nappallá téve a közelgő ünnepre készülődnek. Bár ez a mondat ma szinte az ország összes településére igaz lehet, Surd mégis kiemelkedik ebből a körből. Itt nevelik ugyanis a hazai fenyőfák zömét.
Nem túlzás azt állítani, hogy ebben az alig néhány száz lelket számláló faluban minden család fenyőfatermeléssel foglalkozik. Kanász János, Surd polgármestere lapunknak elmondta: a lakosság 98 százaléka részben vagy egészében ebből él, s ilyenkor annak is bőven akad munka, akinek nincs ültetvénye. A helyiek szerint karácsony előtt gyakran hiány van a segítőkből is, így a termelők igyekeznek még időben „lefoglalni” a legtalpraesettebb munkaerőt.
– Mi úgy termesztjük a fenyőfát, mint a makóiak a hagymát – mondta a polgármester. Szavai pedig igazolást nyertek, amikor kimentünk a falu határába. A nagy kerek erdőről és baltás favágókról szóló, romantikus elképzeléseink ugyanakkor hamar szertefoszlottak, Surdon a korábban szántóként használt területeket hasznosították újra, a fenyőültetvények pedig úgy sorakoznak egymás mellett, mint másutt a gyümölcsös- vagy a szőlőskertek.
Az ültetvények mindegyike szépen gondozott, a csemetéktől a növendékeken át az egészen robusztus, többméteres fenyőfáig minden méret megtalálható itt. A fajták is Sokszínűek, bár a legnagyobb részben ma már a sokak által kedvelt Nordmann-fenyővel foglalkoznak. A helyiek elmondása szerint bár mindig is termeltek itt a kaukázusi jegenyefenyő néven is ismert fajtából, nagyarányú elterjedése csak 15 évvel korábbra tehető. Azóta mindenki, akinek egy kisebb területe is van, többségében ezt a praktikus fajtát ülteti. A hagyományosnak mondható fenyők sem tűntek el, a több száz hektáron elterülő fenyvesben találni ezüst- és lucfenyőt is, a polgármester szerint pedig kis számban ugyan, de duglászfenyő is van a kertekben.
Ottjártunkkor motorfűrész zajától volt hangos a határ, több helyen is épp a kiválasztott fenyőket vágták ki a tulajdonosok; másutt csomagolták, egy harmadik kertben pedig egy idős hölgy egy jól megtermett, de kicsit csúnyácska fenyőről vágta le a gallyakat.
– Az ilyen kertekben semmi sem vész kárba, a szebb gallyakat összekötözik, és eladják a piacon – mondta. A hölgy szerint sokan terebélyes fenyő helyett csak egy ágat vásárolnak, afféle jelképként a lakásba, míg mások elhunyt szeretteik sírját díszítik vele a temetőben.
Egy másik kertben egy magányos úr vesződött épp a fenyők becsomagolásával. Elmondása szerint az idén jó üzletet tudott kötni, a tavalyi 400 darab helyett 900 fára kötött szerződést a kereskedőkkel. – Bár így alacsonyabb áron tudom eladni, mintha saját magam kínálnám a vásárlóknak, a járulékos költségek ma olyan magasak, hogy jobban megéri, ha Kereskedővel köt üzletet az ember – mondta. A termelő szerint, ha a fenyőt maga viszi a piacra, egy darabra számítva 1500-2000 forint a költsége. A piacon ugyanis komoly helypénzt kell fizetni, 10-12 napra gyakran 400 ezer forintnál is többet elkérnek; erre rakódik rá a szállítási költség, ami egy szezonban 110 ezer forintra rúg, nem beszélve a szállásról és az ellátásról, amit a fővárosban biztosítani kell a családnak. Ráadásul ez azokra a fenyőkre is vonatkozik, amelyeket karácsonyig nem tudnak eladni. Szavai szerint ma már csak nagyon kevesen árulják méterre a fát, ő maga is darabáron adja el a kereskedőnek, és a legtöbb piacon is darabáras fenyővel találkozhat a vásárló.
Így könnyen előfordulhat, hogy egy alacsonyabb, formás fa ugyanannyiba kerül, mint egy magasabb, ám kevésbé mutatós darab. Az elmúlt évekhez hasonlóan, az idén is a Nordmann lesz a legdrágább, a kisebb darabok 5-8 ezer forintért kaphatók. Az árat – a fa szépsége és a praktikum mellett – az is felfelé hajtja, hogy a Nordmann-fenyő nő a leglassabban: mire eléri a kétméteres magasságot, eltelik 15 év. Az ezüstfenyő ára alacsonyabb, méterenként 4-6 ezer forint, míg a jó illatú, de leveleitől gyorsan megszabaduló lucfenyőé 2000 forint körül van.
A fenyőket már november közepén elkezdték kivágni, a kereskedők pedig naponta szállítják el az árut, így a napokban egyre több fenyővásárral találkozhat a városi ember. A termelők később, december közepén kezdik árulni a fenyőt. Annak, aki igazán friss fát szeretne vásárolni, érdemes a termelői vásárokon körülnéznie, hiszen ezeket a darabokat közvetlenül az indulás előtt vágják ki.
– Az elmúlt évtizedben egyre népszerűbbé vált földlabdás fenyő iránti kereslet egyre csökken – tudtuk meg Nagy Sándornétól, aki épp az udvarán álló, hegynyi becsomagolt fenyő mellett várta a szállítót. Mint mondta, ma már sem a kereskedőknek, sem a vásárlóknak nem éri meg a földlabdás fával bajlódni.
A Nordmann-fenyő elterjedésével egyre hátrébb szorul ez a típus, korábban ugyanis elsősorban azért keresték a földlabdást, hogy a fa sokáig friss maradjon – jegyezte meg.
Joggal vetődik fel a kérdés, hogy miként lett Surbdól karácsonyfafalva. Erre a kérdésre a polgármestertől kaptuk meg a választ. – Nagyjából ötven évvel ezelőtt egy-két vállalkozó szellemű ember döntött úgy, hogy a földjén megpróbál fenyőt termelni. Aztán évekkel később, amikor az első csemeték már megértek a vágásra, felvitték az árut a fővárosba. S mivel jól fogyott a surdi fenyő, a termelők sikerének híre házról házra terjedt a faluban, így egyre többen vágtak bele a termelésbe – emlékezett vissza a szintén fenyőtermeléssel foglalkozó településvezető.
Ma már mindenki ezzel foglalkozik, a legtöbb családban pedig a harmadik vagy negyedik generáció viszi tovább a szakmát. A fenyőfatermeléshez ugyanis a megfelelő klíma és talaj mellett szakértelemre is szükség van.
– Abba, hogy egy fa végül a piacra, majd pedig egy család nappalijába kerüljön, sok munkát és pénzt kell belefektetni – vélekedett Kanász János. Az elmúlt években ugyanis a rendszeres kapálás, kaszálás mellett permetezni is kell a fenyőket. Ráadásul az őrzésre is komoly gondot kell fordítani, amit az önkormányzat igyekszik biztosítani. – Néhány évvel korábban jelentős falopások voltak a faluban, ennek azonban a helyi polgárőrség véget vetett. Ma már november közepétől karácsonyig éjjel-nappal járőröznek a környéken, távol tartva a tolvajokat – hívta fel a figyelmet a falu vezetője.