Áder János köztársasági elnök – ezúttal is Weisz Fanni (képünkön) által jelnyelven tolmácsolt – újévi köszöntőjében a Himnuszból ismert fohászra utalva Isten áldását kérte a magyarságra. Erőt kívánt a magyaroknak az előttünk álló feladatokhoz, egyúttal aláhúzta annak fontosságát, hogy képesek legyünk felismerni a teljesítményt és megbecsülni annak jelentőségét. Arra is felhívta a figyelmet: nemcsak a világraszóló eredményeket elérő magyarok teljesítményét kell értékelni, hanem azokét is, akik a maguk helyén, módján és tehetségük szerint „szebbé, jobbá, örömtelibbé formálják életünket”. A köztársasági elnök az elmúlt év örömteli eseményei közül kiemelte a magyar olimpikonok sikerét és a futball-Európa-bajnokság örömünnepeit, továbbá több magyar tudományos és kulturális sikert, köztük az újabb magyar Oscar-díj megszületését. Megemlékezett a tavalyi fájdalmas veszteségeinkről is – köztük Kertész Imre, az első magyar irodalmi Nobel-díjas, Csoóri Sándor, Esterházy Péter és Kocsis Zoltán haláláról. „Ők mindörökké velünk maradnak, mert mindazzal, amit létrehoztak, mindannyiunkat gazdagabbá tettek” – mondta.
Áder János az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékezetére is kitért a hatvanadik évfordulója kapcsán. Meglátása szerint a forradalom világtörténelmi jelentőségű és szervesen hozzájárult Európa és hazánk mai arculatának kialakulásához. „’56 nélkül ma más lenne Európa, és mások lennénk mi is” – hangsúlyozta. Egyúttal ötvenhatot az 1848-as forradalomtól az 1989-es rendszerváltásig ívelő szabadságharcos hagyományba illesztette: az akkori hősök bátorsága adott ihletet 1989-ben és 90-ben, hogy ismét kivívjuk szabadságunkat és függetlenségünket.
Ugyanakkor felhívta a figyelmet a kiegyezés idén százötvenedik évfordulójára. Az 1867-es eseményt egy páratlanul sikeres országépítő korszak nyitányának nevezte, mivel a kiegyezést követő évtizedek a magyar felemelkedés csodálatos korszakaivá váltak. Az általa nyugatos polgárosodásunk aranykoraként aposztrofált korszak vívmányaiként említette az akkor kiépült út- és vasúthálózatot, a megerősödött népiskolai rendszert és városaink akkor kialakuló arculatát. Kiemelte: a magyar ipar, a magyar mezőgazdaság, a magyar tudomány sokak által irigyelt, világraszóló eredményei mindenkit ámulatba ejtettek.
Az államfő arról is beszélt: ahogyan a forradalmi hagyományunkhoz a szabadság eszményén keresztül már szervesen kapcsolódunk, a kiegyezést és az azt követő korszakot is fontos hasonló módon elhelyezni emlékezetünkben. Hozzátette: jelen helyzetünkre is fontos tanulságokat vonhatunk le a kiegyezés idejéből, mivel ma is érdemes lenne egyet és mást ellesnünk ebből a korból, és útravalóul magunkkal vinnünk 2017-be. Ezt követően az 1867-et követő korszak meghatározó alakját, Deák Ferencet idézte: „Csak a munka tesz hasznossá magunk és polgártársainkra nézve.”