Még az év elején egy pillanatra azt hittem, hallucinálok, Fa Nándor szavait hallottam, pedig a televízióban Szalay Balázs nyilatkozott. Tudniillik az ősdakaros pilóta az Africa Race aznapi szakasza után amiatt kesergett, hogy nem fújt a szél. De aztán kiderült, hogy száz kilométeren keresztül nyelte az előtte haladó jármű porát, és csak egy nyomon lehetett haladni.
A már novemberben útra kelt és ma célba érő Fa Nándornak a Vendée Globe földkerülő vitorlásversenyen efféle problémái nyilván nem voltak, ám kínálja magát, hogy a két veterán kalandtúrázó közötti közös nevező.
Szalay 6500 kilométeres távnak rugaszkodott neki, s a huszonöt induló között a 11. helyen zárt, a győztestől mintegy tíz órával lemaradva. Ez sem éppen szívderítő, de aki nem nézett a dolgok mögé, a Fa Nándorról érkező híreket hallva még jobban szörnyülködhetett. Honfitársunk egy nappal a rajt után rögtön 97 tengeri mérföld hátrányt szedett össze – először azt hihettük, rossz irányba indult el –, amikor pedig öt hét múltán a Jóreménység fokánál megkerülte Afrikát, a versenyben vezető Armel Le Cléac’h már az ausztrál partoknál szelte a habokat.
A francia vitorlázó elsőként, 74 nap után, január 19-én ért vissza Les Sables-d’Olonne-ba, Fa Nándornak ekkor még 4500 mérföld (8300 km) volt hátra. Ám stabilan tartotta a nyolcadik helyét, miközben tizenegy viharvert hajó már kiiratkozott az eredetileg 29-es mezőnyből.
Egyedül, egy 60 lábas (18 méteres) vitorlással, kikötés és külső segítség nélkül körbehajózni a földet, mintegy 40 ezer kilométert megtenni persze embert próbáló feladat. Fa Nándor az 1992/93-as versenyen ötödik lett, és mondják, hogy a 90-es évek voltak az ő világa, amikor még inkább ösztönből hajóztak. Bár a kondíciója 63 évesen is irigylésre méltó, a tűpontos navigációs és időjárási szoftverek korában, amikor gyors és pontos döntéseket kell hozni, állítólag már kevésbé mozog otthonosan. A bátorsága mindenesetre elvitathatatlan.
Afrikában Szalay Balázst hol egy defekt állította meg, hol a kardántengely tört el az autójában, és Fa Nándornak ugyancsak kijutott a jóból. Még a célegyenesben is viharzónába futott, a tőkesúlyára pedig ráakadt egy elkallódott halászháló, amitől alig tudott megszabadulni. De jobb is így, hogy az előrejelzések szerint reggel ér(t) be a célba, mert nincs annál lehangolóbb, mint 93 nap után, a földet megkerülve a koromsötétben kikötni a hajót.