Az ezredfordulót követően 2003-ig a táppénzen lévők napi átlagos száma és a táppénzes napok száma is folyamatosan emelkedett, és egyre hosszabb időre mentek táppénzre a munkavállalók. A trend azután tört meg, hogy egyrészt szigorították a táppénzszabályokat, másrészt a válság ideje alatt a foglalkoztatottság csökkenésével a jogosultak köre is szűkült, az állásvesztéstől való félelem, a keresetkiesés, illetve a helyettesítés megoldatlansága miatt pedig szintén kevesebben mentek betegállományba.
Mindezek következtében 2013-ra a táppénzes esetek száma a tíz évvel korábbi 1,3 millióról 825 ezerre, a táppénzes napok száma 45 millióról 20 millióra, a táppénzt igénybe vevők száma pedig 124 ezerről 54 ezerre esett vissza.
A foglalkoztatottak száma 2013-ban már elérte a válság előtti szintet, 2014-től 2016-ig pedig meredeken emelkedett, és ez meglátszik a táppénz-igénybevételi adatokban is. 2016-ban már csaknem 4,352 millió foglalkoztatott volt az országban, 619 ezerrel több, mint a 2010-es mélypont idején.
A betegállományban lévők száma ezzel párhuzamosan alakult: már 2013-ban minimálisan meghaladta az előző évi értéket, de az igazi fordulat 2014-ben következett be, amikor a táppénzes napok száma és a táppénzt igénybe vevők napi átlagos száma is emelkedni kezdett. 2016-ban a munkavállalók összesen 1,16 millió alkalommal jelentettek beteget, a táppénzes napok száma pedig elérte a 25,3 milliót. A táppénzen lévők napi átlagos száma 59 ezerről 69 ezer főre emelkedett.
A táppénzes esetek átlagos hossza ugyanakkor – a sok éve tartó trendnek megfelelően – 2015-ig tovább rövidült, és 2016-ban is csak egy nappal, 22 napra hosszabbodott az előző évhez képest. Összességében a kevesebb mint egy hétig tartó táppénzes esetek aránya nőtt folyamatosan 2009-et követően. Akkor még az esetek harmada, 2014-ben már mintegy a fele, 2016-ban pedig már több mint a fele tartozott ebbe a kategóriába. 2014–2016 között táppénzesek közel ötöde 7 és 13 nap közötti időtartamra maradt otthon, az ennél is tovább húzódó esetek aránya tovább csökkent.
A 2014 és 2016 közötti időszakban többen vettek igénybe gyermekápolási táppénzt, 2016-ra az összes eset több mint negyede (27 százaléka) ebbe a csoportba tartozott. Többen voltak baleseti táppénzen is: 2014–2016 között az érintettek száma 10 százalékkal emelkedett. A 2014–2016 közötti időszakban mindezek miatt az Egészségbiztosítási Alap táppénzre fordított éves kiadása is folyamatosan emelkedett: 2014-ben 68, 2015-ben 77, 2016-ban 89 milliárd forintot fizettek ki táppénzre.
Emelkedett a táppénz napi átlagos összege is, 3082 forintról 3386 forintra. Mivel a baleseti táppénz – az általános szabálytól eltérően – a napi átlagkereset 100 százaléka (úti balesetnél 90 százaléka), ennek az ellátásnak jóval magasabb az egy napra jutó átlagos összege: 2014-ben 5582 forint volt, 2016-ra több mint 6124 forintra emelkedett.
A korábbi évekhez hasonlóan továbbra is két betegségcsoport emelkedett ki a táppénzes esetek gyakoriságát tekintve. Az esetek negyede valamilyen csont-izomrendszeri vagy kötőszövetet érintő betegségből adódott, ezen belül az esetek több mint felében hátfájdalomból vagy porckorong-rendellenességből.
A táppénzesek 19-20 százaléka pedig valamilyen légzőszervi megbetegedés – hörghurut, felső légúti fertőzés stb. – miatt kényszerült betegállományba.