Mint a fentiekből is kiderül, szombat reggel a budapesti repülőtéren is minden a marseille-i Európa-bajnoki csoportmeccsről szólt: Király Gábor és Dzsudzsák Balázs egész alakos képe mellett fotózhatták magukat a drukkerek, a beszállókártyákat nemzeti mezbe öltözött, piros, fehér, zöld színekre pingált arcú hölgyek ellenőrizték, a gépen a légikísérő sem az utasokat, hanem a tisztelt szurkolókat köszöntötte. Utóbbiak között feltűnt Kovács Kálmán is, aki az 1986-os vb-n, Mexikóban még játékos minőségében volt jelen, ezúttal pedig 10-es számú, Puskás feliratú mezben pompázott. Most mondhatnánk, hogy így múlik el a világ dicsősége, de a Honvéd egykori gól- és „tizenegyeserős” csatára inkább méltatást érdemel, hogy ennyire testközelből követi az utódokat. A legtávolabbról érkezettek ezúttal sepsiszentgyörgyiek voltak, a hajdani Háromszék megye fiai felajzottan tárgyalták, hogy július végén náluk edzőtáborozik a Ferencváros női kézilabdacsapata, és megkérték, adjam át nekik: bárkivel is mérkőzzenek meg Szentgyörgyön, a kétezer néző tuti.
A csurig tömött marseille-i gép legnépszerűbb alakja az Évi nevű légikisasszony volt; a nép kórusban követelte, hogy a biztonsági rendszabályokat ő szemléltesse, de kollégájának is kijutott az elismerésből, mert a kötelező program után „Szép volt, Sanyi!” skandálással éltették.
A tagadhatatlanul erősnek tűnő kezdés után meglepően józan és visszafogott társaság szállt le 13 órakor Marseille-ben, ahol többen rögtönzött haditanácsot tartottak arról: elfogadják-e az ajánlásokat, és a biztonságos szurkolói zónában múlassák a kezdőrúgásig hátralévő öt órát, vagy vállalkozzanak a városnézésre. A többség a kikötő felé indult, de a Stade Velodrome-hoz vivő metrón is teljessé vált a magyar fölény. A kék mezes izlandiak jóval kisebb számban képviseltették magukat, de ahogyan valaki megértően megjegyezte: összesen alig vannak többen az egész országban háromszázezernél, csak az öregeket, a gyerekeket és a nőket hagyhatták otthon, ha ennyien eljöttek. Az északiak csendes derűvel figyelték, amint megállóról megállóra nő a magyar kontingens, a stadion környékén már három órakor zúgott a tábor.
Legutóbb az 1998-as világbajnokságon jártam Marseille-ben – a brazil-holland elődöntő örökre feledhetetlen élmény -, de most pár órányi itt tartózkodás után is nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzetiségi arányok azóta radikálisan átalakultak. Csakúgy, mint a stadion, ami egyértelműen előnyére változott. Bár világversenyen ilyen silány állapotú gyepet elvétve lát az ember – több helyütt a föld is kikandikál -, a szervezők szerint ez még mindig a május 13-i AC/DC koncert utóhatása.
Aki erre egy Eb-helyszínen erre engedélyt adott, azt legalább a meccsek idejére a marseille-i kikötővel szembeni szigeten álló If várába kellene zárni. Hisz úgyis olyan elhagyatott, amióta Monte Cristo grófja megszökött belőle.
A magyaroktól zengett a marseille-i kikötő
A magyar szurkolók többsége a marseille-i kikötőben gyülekezett, és tőlük volt hangos a város ezen területe az Izland elleni második csoportmérkőzés előtt a labdarúgó Európa-bajnokságon.
Amíg négy napja Bordeaux-ban – ha nem is sokkal, de – több osztrák drukker volt, mint magyar, addig a dél-franciaországi városban már a magyarok voltak túlnyomó többségben. Közel tízezer piros mezekbe, vagy fekete, Magyarország feliratú pólóba öltözött drukker lepte el Marseille központját és a kikötőben felállított óriáskerék környékén több száz fős csoportokba verődve énekelt a találkozót megelőző órában.
Az izlandiak jóval kisebb létszámban voltak ott, és többnyire kisebb társaságokban étkeztek, illetve italoztak. A számukra melegnek, de Marseille-ben a hónaphoz képest szokatlanul hűvös, 22 fokos időben sokan közülük félmeztelenre vetkőztek.
A kikötőben azért más nemzetbeliek is összegyűltek, például dobokkal felszerelt brazilok capoeirával szórakoztatták az összegyűlt érdeklődőket, sőt, egy-egy izlandi és magyar drukkert arra invitáltak, hogy beálljon közéjük.
A kikötő autós forgalmát elterelték, hogy ne zavarják a szurkolókat, a rendre pedig a francia rohamrendőrség osztagai vigyáztak. Jelenlétük észrevehető, de nem nyomasztó volt, s bár néhány petárda eldurrant, alapvetően nem volt dolguk, nem volt okuk a közbeavatkozásra. A magyar szurkolók nagyjából délután három órakor több ezren együtt, rendőri felvezetéssel indultak a Vélodrome Stadionhoz.
Aki csendesebb felvezetésre vágyott a meccs előtt, az a találkozónak otthont adó létesítménytől mindössze 1,5 kilométerre lévő szurkolói zónát kereste fel. Ott ugyan kevesebben gyűltek össze, de akár a Földközi-tengerben is megmártózhattak, a part menti homokba pedig többen magyar zászlót tűztek.
A magyar-izlandi mérkőzés 18 órakor az orosz Szergej Karaszjov sípjelére kezdődik. A magyarok győzelemmel bebiztosíthatják nyolcaddöntőbe kerülésüket, de döntetlennel is nagy lépést tesznek a továbbjutás felé. Négy nappal később Portugáliával játsszák utolsó csoportmeccsüket Lyonban. (MTI)