Ez is világbajnokság, csak egy kicsit más.
Ahogy megközelítem a 26-os busz megállójától az objektumot, méterről méterre konstatálom az eltéréseket a július 30-án befejeződött „igazi” FINA-Világbajoksághoz képest. Először is nem találkozom beton útakadályokkal és pszh-kkal. (A fiatalabb és nem katonaviselt honfitársaim kedvéért: páncélozott szállító harcjármű.) A bejáratnál nem kell fél órát sorban állni, egyedül vagyok, a kapunál csak az akkreditációs kártyámat kell ráilleszteni a forgókar automatájára, máris benn vagyok a Széchy Tamás Uszodában. És rögtön beleütközök egy csoport nem túl bizalomgerjesztő, eszméletlenül kigyúrt, Darkside feliratú fekete pólót viselő, az angolt rágógumiízű kaliforniai tájszólásban beszélő negyvenes férfiba. Kik ezek, a Pokol Angyalai? Netán a Manson család szabadlábra került tagjai?
Nem, az összesen 31 olimpiai aranyérmet számláló magyar sztárcsapat, a Millenium (sic!) péntek estére rendelt ellenfelei a 40+-os pólótorna negyeddöntőjében!
Megszólítom egyiküket, egy alacsony, kreol bőrű, széle-hossza egy férfit, akitől nem szívesen kapnék egy pofont, de szerintem nemcsak én, még Molnár „Papesz” sem. Omar Amr a neve, és az athéni olimpián játszott Kásásék ellen, akkor éppen 7-5-re vertük az amerikaiakat. „Ők sem verhetetlenek, annak idején kétszer is sikerült legyőznünk a magyarokat” – biztatja önmagát Omar barátunk. Hiába, Kaliforniában a vereség mint opció nem szerepel a lehetőségek között.
Pár lépéssel odébb a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda pillanatnyilag legforgalmasabb szegmense: a kocsma. Hektószám folyik itt a sör, a nyitott 33-as melletti söntéspult körül tucatnyi pad, gyalult faasztalok és virágos jókedv. No persze ne tessék arra gondolni, hogy meccs előtt piálnak az öregfiúk (és -lányok!), de mihelyt letudták az aznapi penzumot, irány a kantin! Senki se részeg, de mindenki remek hangulatban, ilyennek kell lennie egy Masters-világbajnokságnak.
A Millenium eddigi összesített gólkülönbsége 46-10, aránylag jó, két győzelemmel, csoportelsőként jutott a negyeddöntőbe a Kemény Dénes és Kósz Zoltán edzette magyar Dream Team, a Darkside nehezebb úton jutott idáig, egy vereség is becsúszott a jenkiknek.
A pálya kisebb (női méretű), 4×8 helyett 4×7 perc a játékidő, de Molnár csuklója a régi, centerből a hosszú sarokba bombázza a labdát. Felrobban a lelátó, a (majdnem) hétezer néző élteti kedvenceit, akik másfél évtized alatt annyi örömet szereztek, mint egyetlen más labdajáték képviselői sem a XXI. században.
Szécsi káprázatos mozdulattal nézi, ahogy Nichols lövése kivágódik a bal kapufáról, odaát viszont Della Maggiora szinte mindent véd. Szinte mindent, mert Benedek ötméteresét még ő sem foghatja, 2-0 ide. Szünet, a ráúszásnál Kásás hozza el a labdát, majd az Újpest szakmai igazgatójának átadását a Ferencváros vezetőedzője húzza a Sötét Oldal kapujába. Polgári nevükön: Benedek a feladó, Varga II Zsolt az értékesítő. Aztán Varga a lécre ível, a lepattanót Kásás pöcköli be, ez bizony már 4-0! Nem sokáig, az ellenfél legjobb mezőnyjátékosa, Omar Amr egy öt méteren túli szabaddobásból felavatja Szécsit, 4-1. A nagyszünetben Benedek Miklós művész úr – ha valaki nem tudná, Tibor édesapja – 120-1-es végeredményt jósol.
Nehéz eldönteni, ki a mezőny legjobbja, Benedek, Molnár vagy Hajdu B. – a szpíker szokásához híven ontja a sziporkákat. De Kásás kabinetalakítása még hátra volt: befűzte védőjét, majd Varga II Zsolt kezére tálalt, aki beverte a tizenkettediket. A vége 16-1, az elődöntőben egy másik magyar csapat, az Oázis az ellenfél.
Millenium–Darkside 16-1. Gólok: Benedek 3, Molnár, Kásás, Varga II Zs. 2-2, Märcz, Vári, Kiss Gergely, Varga T., Biros, Fodor, Székely 1-1, ill Amr.