Storcz Botond vezetőedző előzetesen öt érmet, közte kettő aranyat várt, remélt a magyar kajak-kenusoktól. Ehhez képest a három arany több is, kevesebb is. Megközelítés, ízlés kérdése, ki hová helyezi a hangsúlyt.
Kozák Danuta a nemzetközi kajak-kenu legnagyobb alakjai közé emelkedett Rio de Janeiróban. Korábban egyetlen női kajakos – még a nyolcszoros olimpiai bajnok Birgit Fischer – sem tudott egy ötkarikás viadalon triplázni, a férfiak közül is csupán ketten érték el ezt a bravúrt: az egyaránt kajakos szovjet Vlagyimir Parfenovics 1980-ban, valamint az új-zélandi Ian Ferguson 1984-ben, ráadásul a moszkvai és a Los Angeles-i is csonka olimpia volt. Idehaza már ő az első összesen öt arannyal – egyaránt hárommal követi Kovács Katalin, Janics Natasa, Szabó Gabriella, Kammerer Zoltán és Storcz Botond –, és az egyetemes magyar sportéletben is a legnagyobbak közé emelkedett, felzárkózott Keleti Ágnes és Egerszegi Krisztina mellé, csupán a három kardvívó hérosz, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf és Kovács Pál előzi meg. Akár őket is befoghatja, hiszen már most eltökélten beszél arról, hogy Tokióban is indulni szeretne; a kora – 29 éves – alapján pedig ez teljesen reális terv.
Van még valami, amit Kozák Danuta méltatásakor ki kell mondani. Kajak-kenus berkekben finoman fogalmazva nem váltott ki osztatlan örömöt és elismerést, amikor négy éve úgy döntött, hogy a párjával, Somogyi Bélával készül a továbbiakban. Többen vizionálták e vállalkozás bukását, amit tavaly a Kárász Annától elszenvedett hazai veresége után beigazolva is véltek látni, ám az Újpest kiválósága – és hamarosan a kerület díszpolgára – rácáfolt a kétkedőkre és ellendrukkerekre.
Az értékelés könnyebb, kellemes részén túl is jutottunk. Illetve Kozák mellett, mögött valamennyi magyar kajakos hölgyet csak dicsérhetjük, hiszen Szabó két arannyal tért haza, Csipes Tamarával és Fazekas Krisztinával kiegészülve a négyes megvédte a címét, sőt a csapatból kimaradottakból (Kovács Katalin, Kárász Anna, Homonnai Luca, Lucz Dóra) is ütőképes egységeket lehetett volna összeállítani.
A férfiak szereplése már nem ilyen fényes – és még csak nem is az olimpiai helyezésekre gondolva. Két negyedik helyet lapátoltak össze Vasbányai Henrik és Mike Róbert (C-2 1000 m), valamint Tótka Sándor és Molnár Péter (K-2 200 m) révén. Ezt Tótkáék a „last minute” utazás végén sikerként élték meg, a kenusok viszont kudarcként; még csak kérdezni sem kellett őket, csak látni, ahogy Mike fájdalomtól eltorzult arccal, percekig mozdulatlanul feküdt a riói mólón. Igaz, ők legalább férfias versenyben maradtak alul, csakúgy, mint a jövő két reménysége, Kopasz Bálint (K-1 1000 m) és Hajdu Jonathán (C-1 200 m).
A még nem említett férfi kajakosok, Hufnágel Tibor, Ceiner Benjámin, Kugler Attila és Somorácz Tamás azt hozták, ami tőlük tellett, nem csak az ő felelősségük, hogy ez egy hetedik és egy tizenegyedik helyre volt elég, hanem valamennyi férfi kajakosé, tágabban az egész sportágé. A tavalyi kínos dopping- és drogeseteket idén újabbak követték: Dudás Miklós (akit később áruházi lopáson kaptak, bizonyítva, hogy a dopping a droghoz hasonlóan a tudatot is módosítja), Dombvári Bence (aki egyrészt feljelentést tett, másrészt viszont több fórumon arról beszélt: tulajdonképpen nem is szeret kajakozni, csak éppen a tehetségének köszönhetően belecsöppent a sportágba), végül Horváth Bence és Szomolányi Máté (akik nem is követtek el doppingvétséget, a szövetségnek még nehéz feladata van az olimpia után, le kell folytatni velük szemben a fegyelmi eljárást, aminek jó eséllyel a bíróságon lesz folytatása).
Férfikajakban a következő olimpiászban, sőt rögtön 2017-ben új válogatási elvre van szükség, amelyet nem csak a versenypályán kell alkalmazni.
A tét ugyanis óriási. Az elmúlt két évtized szakadatlan sikereit a kajak-kenu nemcsak a versenysport területén tudta kiaknázni, az államtól érkező milliárdoknak köszönhetően látványosan fejlődött a sportág hátországa is. Momentán Kozák Danutának köszönhetik a „vízen járók”, hogy a fejlesztések létjogosultságát nem vonják kétségbe. Nincs az a kommunikációs manőver, amellyel tisztára lehetne mosni újabb kínos ügyeket. Ezt mindenki pontosan tudja.
Eközben máris meg kell kezdeni a felkészülést Tokióra, ahol nem éppen a sportág dicsőségére a női kenu rögvest két számmal debütál. A női kajak megőrzi a jelenlegi négyet, ötről négyre csökkentik a férfi kajakos és háromról kettőre a férfi kenus olimpiai egységek számát; mindeközben az sem kizárt, hogy az ezerméteres futamokat törlik az olimpiai programból, marad a kétszáz és az ötszáz méter. Ez az elosztás torz tükörképe a sportági preferenciának és erőviszonyoknak. Egyfelől tehát a magyar szövetségnek igenis ki kell tartani a hagyományos értékrend mellett, másfelől viszont az olimpiai eredményességet meg kell őrizni. Van tehát feladat bőségesen a következő négy évre.