Mielőtt bárki kézlegyintéssel elintézné a múlt szombaton befejeződött budapesti kick-box világbajnokságon megszerzett 29 magyar érmet, s az olimpizmus szellemében szocializálódott honi közvélemény szimpla bohóckodásnak titulálná kemény öklű és talpélű fiaink és lányaink sikersorozatát, illesszük ide Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségi tagja gratuláló sorait: „A szombaton véget ért kick-box világbajnokságon a magyar válogatott 15 arany-, 7 ezüst- és 7 bronzéremmel zárt a BOK Sportcsarnokban.
A sok nagyszerű eredmény között például a verseny legeredményesebb indulója négy első helyezéssel Veres Roland lett, Mórádi Zsolt pedig a kilencedik és tizedik aranyérmét is megszerezte. Válogatottjaink szenzációs szerepléssel örvendeztették meg a lelkesen szurkoló hazai közönséget, és tették felejthetetlenné ezt a sporttörténelmi jelentőségű, budapesti világbajnokságot! Köszönjük!”
Amikor Galambos Péternek, a Magyar Kick-Box Szakszövetség elnökének felvetem, hogy a szomjas sivatagi vándor számára az első pohár víznek felbecsülhetetlenül nagyobb az élvezeti értéke, mint a huszonötödiknek, azonnal érti a példát.
– Nehogy azt higgye, hogy túlnyertük magunkat, főleg, hogy még ezzel az éremáradattal sem mi lettünk a legeredményesebb nemzet a világbajnokságon, hanem az orosz! Túlnyerésről azért sem beszélhetünk, mert megannyi műfajban érhet el sikert egy versenyző, többtucatnyi aranyat osztanak ki egy világversenyen.
És már sorolja is, hogy tatamin – van, aki pástnak nevezi, mint a vívók küzdőterét –, továbbá ringben folynak a küzdelmek, s ez két műfaj, jóllehet akadnak olyan kiemelkedő klasszisok, például a mi Veres Rolandunk, akik mindkét változatban jeleskednek.
– A tatamin űzött kick-box lényegében fegyver nélkül előadott vívás, találatot kell bevinni az ellenfélnek, úgymond kontrollált félerővel. Olyannyira kontrolláltnak kell lennie a találatnak, hogy ha valaki véletlenségből kiüti az ellenfelét a páston, akkor az illetőt azonnal kizárják a versenyből – magyarázza Galambos.
– Ebben a változatban egyébként három további alváltozat van, a point fighting, a light contact (ez folyamatos harc) és a kick light, amikor már egymás combját is rúghatják a küzdő felek.
Amit a nagyközönség kick-box néven ismer, az a szorítóban művelt verzió. Itt is háromfelé ágazik el a sportág: full contact (csak a felsőtestre és a fejre ér bevinni ütéseket és rúgásokat), a low kick (itt már a combot is szabad rúgni), végül a K–1. Ez utóbbiban – ahogy a szakzsargon mondja – tokától bokáig támadható az ellenfél, kiütés is lehet, egyedül könyökkel tilos ütni.
– Hat napon át folytak a versenyek, s szombat este már kétezren töltötték meg a csarnokot; a rokon sportág, az ökölvívás jeles személyiségei, például Szántó Imre mesteredző vagy Csötönyi Sándor korábbi MÖSZ-elnök is kíváncsi volt a küzdelmekre.
Ennek az az oka, hogy megannyi korábbi vagy jelenleg is aktív bokszoló átrándult hozzánk, például a világbajnok Szuknai Zsuzsanna vagy a Bocskai-emlékverseny-győztes Görbics Gábor. Megjegyzem, Zsuzsa a masters kategóriában világbajnoki címet szerzett, Gábor pedig a fiatalabbaknál hatalmas küzdelemben ezüstérmes lett – teszi hozzá az elnök, aki azt is fontosnak tartja leszögezni, hogy Szabó Tünde államtitkár hathatós támogatása nélkül aligha tudták volna megrendezni a világbajnokságot.
Azt a világbajnokságot, amely Veres Roland megdicsőülését hozta. A csepeli Halker-Király Team 18 éves üdvöskéje már eddig is büszkélkedhetett egy világbajnoki címmel, most pedig négyet hozzátett, s öt eddigi elsőségével már ebben a poétikusan ifjú korban is a sportág legendái közé verekedte be magát. Igaz, egyelőre még nem feltétlenül a szó szoros értelmében.
– Nem, mert a tatamin nyertem mostani négy aranyérmemet: point fightingban, light contactban és kick lightban, továbbá csapatban – mondja az 57 kilójához 180 centis, nyúlánk, sovány fiatalember, aki csak 2019-ben fog érettségizni. – De szeretem a ringet is, nem félek a kemény ütésektől, rúgásoktól, már full contactban és low kickben is van magyar bajnoki címem, s tervezem, hogy belekóstoljak a K–1-be is.
Roland eddigi életútja is meglehetősen kalandos. Öten vannak testvérek, az édesapa korán elhagyta a családot, Rolandékat édesanyjuk nevelte egyedül bébiszitteri jövedelméből. Roland, látva elcsodálkozásomat, azonnal megjegyzi:
– De semmiben sem szenvedtünk hiányt! Ehhez persze az is kellett, hogy az öt gyerek, akik közül én vagyok a legkisebb, roppant pontos menetrend szerint élje az életét, ott segítsük édesanyánkat, ahol csak lehet. Engem például a nálam két évvel idősebb Mercédesz nővérem gyámolított leginkább, a legnagyobb lány, a most 27 éves Beáta kissé lazább volt, mint ahogy bátyáim, Ricsi és Alex is. Megjegyzem, lazaság ide vagy oda, mind az öten világbajnokok vagyunk kick-boxban – ahogy én tudom, nincs még egy ilyen család a Föld kerekén.
Roland a Kürt Alapítványi Gimnáziumba jár, angolt és németet is tanul, és bár nem eminens diák, azért az iskolapadban is megállja a helyét.
– Kacérkodom azzal is, hogy idővel átnyergelek a hagyományos ökölvívásra, úgy érzem, jobb vagyok az 56 kilogrammos jelenlegi legjobb magyar bokszolóknál, Csóka Nándornál és Virbán Gábornál. Nem tagadom, az motivál, hogy az ökölvívás olimpiai sportág, a kick-box viszont nem. Minden vágyam, hogy eljussak az olimpiára.
– Van egy bökkenő. Az AIBA, az ökölvívók világszövetsége szabályzata szerint, ha valaki versenyengedélyt kap a bokszban, akkor alá kell írnia olyan papírt, mely szerint más küzdősportban nem szerepelhet.
– Ez engem is gondolkodóba ejt, hiszen nehezen tudnék lemondani a szívem csücskéről, a kick-boxról. De nagyon erős az olimpia csábítása… – mondja Roland, akinek van egy olyan álma is, hogy minden idők legeredményesebb kick-box versenyzője lesz, s ez pillanatnyilag a kétszeres világbajnok klubtársa, Mórádi Zsolt. Rögtön hozzáteszi: – Ahhoz, hogy Zsoltot megelőzhessem, még legalább két világbajnokságon el kell indulnom.
S csak azután jöhet az ökölvívás!
Egy biztos: rengeteget veszítene Roland távozásával a kick-box, de talán még többet nyerne a magyar ökölvívás.
Nogucsi kísérlete
A kick-box tulajdonképpen küzdősport formájában űzött harcművészet. A Wikipédia szerint a kick-box sport az 1970-es évek elején alakult ki az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában. Létrehozóinak, az amerikai Mike Andersonnak és a német Georg Brucknernek a fő céljuk az volt, hogy az ütéseket és rúgásokat használó távol-keleti eredetű harcművészetek mozgásanyagát továbbfejlesztve, ötvözve önálló, versenycentrikus küzdősportot hozzanak létre.
Kezdetben a sportág contact karate néven volt ismert, 1976-ban az all style karate nevet kapta, amely azt fejezte ki, hogy több stílusból tevődik össze, illetve a versenyeken minden távol-keleti harcművész részt vehetett. A sportágat először sok támadás érte, mivel a versenyeken védőfelszerelést használtak, ez eddig egyedülálló szabály volt a küzdősportok között. Végül 1984-ben megszületett a világszövetség által jelenleg is használt kick-box elnevezés.
Ezzel szemben a külföldi források sokkal messzebbre mennek vissza az időben. Jóllehet a „kickboxing” kifejezés Japánból ered, és a full contact karatét jelenti, a sportág története és eredete a muaj thai bokszhoz kötődik. A muaj thai boksz Thaiföldről származó kemény harcművészeti stílus. Az első írásos emlékek a Sukhothai-korszakban (1238–1377) bukkannak fel, amikor a muaj borannak nevezett sziámi katonák alkalmazták.
A muaj thai boksz töretlenül fejlődött a huszadik század elejéig, amikor 1920 táján a muaj thai és a muaj boran stílus kettévált. Évekkel később egy Oszamu Nogucsi nevű japán mester megismerkedett a muaj thaijal, és 1966-ban három muaj thai bajnokot összeeresztett három full contact karate bajnokkal – a küzdelmet 2:1 arányban a karatékák nyerték. Nogucsi úgy gondolta, a két stílust elegyíteni kell – így jött létre 1970 környékén a kick-box. Bármi is az igazság, a sportágat a WAKO, a World Association of Kickboxing Organizations, vagyis a Kick-box Világszövetség szervezi és irányítja, elnöke a szerb Boriszlav Perelics.