Az első világháború százéves évfordulójáról való megemlékezés nemcsak a nagy háború eseményeinek felidézését vonta maga után, hanem az azt követő őrült időszak, a jazzkorszak feltámasztását is. Számtalan film, sorozat, szépirodalmi alkotás, esszékötet, életrajz mutatta be a világháborút követő két évtized kulturális virágzását – többek közt a korszak legjelentősebb műveinek újrakiadásával. A szerzői jogok lejártak, az „elveszett nemzedék” írói reneszánszukat élik szerte a világon.
Az Egyesült Államokban új Fitzgerald-könyv látott napvilágot, Meghalnék érted és más elveszett történetek (I’d Die For You: And Other Lost Stories) címmel. A novelláskötet megjelenése azért is jelentős, mert Francis Scott Fitzgeraldot (1896–1940) – Hemingway mellett – a XX. századi amerikai próza egyik legnagyobb alkotójaként, az amerikai álom és az aranykor írójaként tartják számon, ugyanakkor eredeti művei utoljára 1989-ben jelentek meg.
A közönség számára ismeretlen írások publikálására a Fitzgeraldot a pályája kezdetétől felkaroló New York-i Scribner kiadó vállalkozott. A Scribner’s Sons, azaz Charles Scribner Fiai egyben a jogtulajdonos is. A kötetben olvasható 18 novellán keresztül végigkövethető az író karrierje a kezdetektől a kései harmincas évekig. A szövegek többsége azonban nem illik a hagyományos Fitzgerald-képbe. A címadó Meghalnék érted a pályája vége felé közeledő Fitzgerald próbálgatása a kamaradráma irányába, a The New Yorker magazinban pár éve megjelent, 1920-as Köszönöm, hogy adtál tüzet! (Thank you for the Light!) pedig mágikus realista történet egy fűzőárus ügynöknőről.
Fitzgeraldot a húszas évek, a flapperek és újgazdagok életének krónikásaként szerették az olvasók, ha ettől eltérőt alkotott, azt gyakran nehezményezték a kritikusok. Az író szívesebben írt regényt, hiszen az nagyobb szabadságot adott neki, de a családját a novellaírásból tudta eltartani. Leghíresebb műve, A nagy Gatsby (The Great Gatsby, 1925) megjelenésekor alig kétezer dollárt kapott a többéves munkáért, a The Saturday Evening Post hetilap ugyanennyivel honorálta a pár nap alatt született rövidebb írásait. Már első regényével (This Side of Paradise, 1920) befutott, megengedhette magának, hogy jobbára megrendelésre dolgozzon. Az átdolgozásra visszaadott szövegek gyakran a fiókja mélyén végezték.
A novelláskötet szerkesztője, Anne Margaret Daniel a The New Yorker magazinnak adott interjújában elmondta, hogy az összegyűjtött írások két kivételtől eltekintve eddig még sehol nem jelentek meg, azonban a Fitzgerald-kutatók számára nem voltak ismeretlenek. „Magángyűjteményekben, illetve a családi archívumban őrizték. Többségüket szerkesztői felkérésre írta Fitzgerald, ám végül nem hozták le őket, mivel vagy a stílusuk, vagy a tartalmuk nem felelt meg az elvárásoknak” – magyarázza a kutató.
Fitzgerald „elveszett” novelláit 2017 őszén magyarul is kézbe vehetik az olvasók, kiadásukat a Jelenkor Kiadó tervezi.
Hemingway teljes életművét a hetvenes években az akkoriban az Európához tartozó Magyar Helikon hét kötetbe gyűjtve adta ki. Akkor még tényleg teljesnek számított a sorozat, hiszen újabb novellákra csak később, a nyolcvanas években bukkantak. Azóta viszont inkább csak különálló Hemingway-kiadásokkal találkozunk, legnépszerűbb regényeit és novelláit időről időre megjelentetik, de például a Vándorünnep újrakiadásával – a Scribner 2009-es verziója nyomán – senki sem foglalkozott. A posztumusz mű Hemingway íróvá válásának és párizsi kalandjainak izgalmas összefoglalása; Woody Allen Éjfélkor Párizsban filmjéhez kapcsolódóan még kereslet is lett volna rá.
Legutóbb a főként ifjúsági irodalommal foglalkozó Könyvmolyképző adott ki tőle két regényt és két novelláskötetet. A jéghegy csúcsán című gyűjteményt (2008) a hangzatos Hemingway összes novellája alcímmel látták el, de ez csak részben igaz. A kötet eredetije az 1987-es, amerikai teljes novella- és elbeszélésgyűjtemény, amelynek több darabja addig itthon ismeretlen volt – ezeket Bart István fordításában adták közre –, csakhogy 1995-ben az Egyesült Királyságban, az Everyman’s Librarynél megjelent az összes novelláknak egy olyan gyűjteménye, amely elveszett, kötetbe nem szerkesztett vagy félretett írásokat is tartalmazott. Nem érthető, hogy a Könyvmolyképző miért nem ezt a teljesebb változatot vette alapul.