Ahogy a gigantikus kereskedelmi blokkok között szokás, a Mercosur (Mercado Común del Sur, Mercado Comum do Sul) és az Európai Unió közti diskurzus is többnyire titokban, a társadalom kizárásával folyt – ráadásul Brüsszel átláthatóságot hangoztató korábbi ígéretével szemben –, pedig minden nagy jelentőségű kereskedelmi megállapodásnak masszív környezetvédelmi, egészségügyi, társadalmi, munka- és emberi jogi vonzata van.
A nyilvánosság hiányát elégelte meg egy hónappal ezelőtt a Greenpeace hollandiai irodája, s megszerezve a szerződéstervezetet jó néhány fejezetét kiszivárogtatta a sajtónak. A szabadkereskedelmi megállapodás lényege lenne, hogy mindkét blokk maximálisan hozzá akar férni a másik piacaihoz, miközben növelik az exportot. Az EU többek között pénzügyi szolgáltatásokra, energetikára, autókra és alkatrészekre, italokra összpontosít. Brüsszel a Mercosur exportvámjainak az eltörlését akarja elérni, s azt szeretné, ha az európai cégek helyi – városi és szövetségi állami – szinten is indulhatnának a közbeszerzéseken Dél-Amerikában. Cserébe az EU szélesebbre tárná piacainak kapuit például a marha- és baromfihús, a szója, a cukor és a bioetanol előtt. Talán a marhahúsimportnak van a legnagyobb jelentősége, tekintve, hogy évi 1,85 millió tonnával Brazília a világ legnagyobb exportőre, de előkelő helyet foglal el a többi Mercosur-tag is.
A marhatenyésztés és a szójatermesztés növelése három rendkívül fontos ökoszisztémát veszélyeztet Latin-Amerikában: az Amazónia, a Cerrado és a Chaco régiókat. Brazíliában a marhatenyésztés (-legeltetés) az erdőirtások nyolcvan százalékáért volt felelős 1990 és 2005 között. A kontinensnyi országban több a szarvasmarha, mint az ember, az állomány nagy része az amazonasi területekre koncentrálódik. A szójatermesztők rendszerint a már lelegelt területeken folytatják tevékenységüket, s ezzel alaposan felnyomják a termőföldárakat.
A nagy arányú intenzív szójatermesztés ugyanakkor még érintetlen erdei területekre nyomja a marhatenyésztőket, jelentős irtásokat idézve elő. 2016-ban például Amazóniában 37 ezer négyzetkilométernyi esőerdőt vágtak ki – ez nagyjából Svájc területével egyezik meg –, csaknem háromszor annyit, mint 2015-ben. Vagy itt van a Brazília negyedét elfoglaló Cerrado régió, egy világszinten is rendkívül fontos trópusi szavannai ökorendszer. Itt is gőzerővel folyik a marhatenyésztés és szójatermesztés bővítése, s ennek jegyében 2013 és 2015 között
19 ezer négyzetkilométernyi erdőt pusztítottak ki. Argentínában is hasonló a helyzet, az erdőirtásokért ott is a génmódosított takarmányszója termesztése és az intenzív marhatartás a felelős. Argentína ambiciózus terveket dédelget: az ország északi részében tízmillióval akarja növelni a szarvasmarha-állományt – elsősorban az Európába és Kínába irányuló export növelése érdekében. Ez a terv tízmillió hektár védett erdőt veszélyeztet a Gran Chaco régióban. Ha pedig nincs erdő, jelentős mennyiségű szén-dioxid sem nyelődik el, s ha a szén-dioxid a légkörben marad, furcsa és szokatlan időjárási anomáliák fordulnak elő.
Durván fogalmazva: a klímaváltozás ellen papíron harcosan küzdő EU (az USA-ról nem beszélve) maga idézi elő a klímaváltozást, csak hogy eltunyult polgárai több hamburgert fogyaszthassanak, s az európai ipari lobbicsoportok még jobban megszedhessék magukat üzletük dél-amerikai kiterjesztésével.
A Mercosur legnagyobb, EU-ba irányuló exportterméke a szója, a tömb összkivitelének 22 százalékát adja. Európa étkezési szójababimportjának pedig 94 százaléka származik Dél-Amerikából. Szakértők szerint, amennyiben létrejön az egyezmény a két tömb között, egy-három százalékkal nőhet a Mercosul szójakivitele. Az EU azt követeli, hogy az óceán túlsó partján töröljék el a szójára kivetett exportvámokat, s ha ez bekövetkezik, Argentína jelentős bevételtől esik el, másrészt viszont a gazdák kedvet kapnak még több szója termesztésére – ami, ugye, további erdőirtással jár.
Ez utóbbi ügyében az EU meglehetősen felemásan viselkedik. Brüsszel egyrészt a lehető leghamarabb tető alá hozná a szabadkereskedelmi megállapodást a Mercosurral, ugyanakkor késlekedik az erdőirtások megakadályozásával kapcsolatos intézkedésekkel. Pedig az EU tagállamai és az Európai Parlament már 2013-ban erdőirtás elleni akcióterv összeállítására szólította fel az Európai Bizottságot, s ugyancsak tettre sürgettek más szinteken más EU-s szervezetek 2015-ben és 2017-ben is.
Brüsszelnek márpedig sürgős lépéseket kellene tennie, beleértve törvények kezdeményezését is annak biztosítása érdekében, hogy minden, az EU-ba vezető szállítási lánc ne legyen kapcsolatban erdőirtással, valamint összhangban álljon az őslakosok és a helyi közösségekre vonatkozó nemzetközi kötelezettségekkel és szabványokkal. Az EU-nak továbbá nem kellene finanszíroznia olyan tevékenységeket, amelyek végén erdőirtás áll, s ezeket a forrásokat az esőerdők védelmére és a biogazdálkodás fejlesztésére kellene fordítania. Mindezt annak a fényében, hogy a bizottság korábban elkötelezte magát amellett, hogy 2020-ra véget vet az erdőirtásoknak.
Nem lebecsülendők az ügy emberi és munkajogi vetületei sem. A brazíliai Amazóniában elterjedt a rabszolgamunka alkalmazása az állattenyésztésben, s az őslakosság földjeinek önkényes elfoglalása s az ezzel kapcsolatos erőszakos cselekmények is mindennapos gyakorlattá váltak. Emberjogi szervezetek szerint tavaly szeptember végéig 61 embert gyilkoltak meg föld birtoklásáért kirobbant konfliktusokban Brazíliában, s nagyjából ugyanennyien vesztették életüket 2016-ban. A gyilkosságok 79 százaléka Amazóniában történt.
Az agráripari lobbiszervezetek kétszáz képviselőt juttattak a brazil parlament ötszáz tagú alsóházába, s lényegében ők tartják hatalmon Michel Temer elnököt, aki cserébe enyhített a rabszolgamunka elleni törvényen, s csökkentette a környezetvédelmi kihágások miatt kiszabott büntetések mértékét. Annak ellenére, hogy története legmélyebb recesszióját élte át, Brazíliában 2016-ban csaknem 9 százalékkal nőtt az üvegházhatású gázok kibocsátása, többnyire a kiterjedt erdőirtások miatt – így a mezőgazdaság az ország összkibocsátásának 74 százalékáért felel.
Az EU környezetvédelmi politikájának bebetonozott sarokköve az úgynevezett elővigyázatossági elv. Ennek ellenére a Mercosur-szerződéstervezet szövegében csak marginálisan szerepel. Az elv háttérbe szorítása különös aggodalmat okoz a dél-amerikai mezőgazdasági exporttermékek rendkívüli környezeti hatásai miatt. Ráadásul a szövegnek azt a részét, ahol az elvet mint referenciát említik, bele sem vették az egyes országok közti vitarendezési mechanizmust taglaló megállapodásba, így az elővigyázatosság elve gyakorlatilag érvényesíthetetlen a termékekről szóló összes fejezetben, beleértve az egészségügyi és növényvédelmi vonatkozásokat is.
Brüsszel bénázása miatt egyébként az EU már két ügyet is elveszített, amelyet az Egyesült Államok terjesztett be a Kereskedelmi Világszervezet döntőbírósága elé. Az elsőben a növekedéshormonnal kezelt állatok húskészítményei ellen, a másodikban a genetikailag módosított organizmusok (GMO) moratóriuma mellett kardoskodott az EU. A WTO mindkét keresetet lesöpörte az elv sajátos értelmezése miatt. A panaszosok között természetesen a négy Mercosur-tag is ott tolongott.