Belgium második legjelentősebb francia nyelvű napilapjának hasábjain, „Cenzúrázva a politikai korrektség nevében” címmel írt véleménycikkében a Sorbonne jogászprofesszora azt írja, hogy a cenzúra idegennek tűnik az európai politikai modelltől, de valójában nem az, hiszen alattomos módon itatja át a társadalmakat. A professzor a politikai korrektséget társadalmi nyomásnak írja le, amely elnémítja a véleménynyilvánítást, szűk keretek közé szorítja a társadalmi vitát. „… az efféle gondolatrendőrség lépésről lépésre puha totalitarizmushoz vezet, vagyis olyan társadalomhoz, amely a gondolkodást és az önkifejezést is egyformára szabja” – írja.
Az, hogy egy belga könyvkiadó felfüggesztette Trócsányi László jogi elemzéseket tartalmazó könyvének terjesztését, további lépést jelent a cenzúrában – szögezi le a szerző, megállapítva: Trócsányi a tudományos publikációkkal szemben támasztott minden követelménynek megfelel, különösen aktuális témával foglalkozik; a tagállami alkotmányos berendezkedés és az európai integráció viszonyát elemzi a magyar példán keresztül.
A professzor azt írja: a magyarázat az, hogy Trócsányi a magyar kormány igazságügyi minisztere lett, a kiadó logikája pedig az lehet, hogy a magyar kormány egyes döntései vitatottak, pozíciója ezért diszkvalifikálja a szerzőt, s jobb nem megosztani a közvéleménnyel a miniszter értekezését. „Nem tudni, hogy ezzel a magyar kormányt akarják büntetni, vagy úgy vélik, hogy a műben kifejtett gondolatok váltak veszélyessé, csak egy biztos, a cenzúra, az öncenzúra nagyon is valós.” – írta a szerző, hozzátéve, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát meg kell védeni a rá leselkedő veszélyektől Törökországban, Kínában és Belgiumban is.