Nemzetközi visszhangot keltett Lázár János (képünkön középen) múlt szombaton, a nemzeti összetartozás napja alkalmából Szarvason elmondott beszéde, amelyben a Miniszterelnökség vezetője egyebek közt kijelentette: elérkezett az ideje annak, hogy a szomszédaink, Európa vezetői kimondják, elismerjék és politikájuk igazodási pontjává tegyék, hogy a magyarság, a magyar nemzet Trianonnak áldozata, nem pedig előidézője. A politikus egyúttal tiszteletet követelt minden magyar embernek.
Marius Diaconescu román történész az Adevarul.ro, S. Balogh Éva emigráns történész pedig az általa szerkesztett, a kormányt és Magyarországot lejárató cikkeket megjelentető Hungarian Spectrum portálon reagált a politikus szavaira. Diaconescu szerint, ha Klaus Iohannis a román nép nevében bocsánatot kérne Magyarországtól a trianoni békeszerződésért, egy napig sem maradhatna román államfő.
A bukaresti tudományegyetem oktatója azt hangoztatta, hogy Erdély és Románia „egyesüléséről” az erdélyi románok döntöttek 1918. december elsején Gyulafehérváron, a jogalapot pedig a Woodrow Wilson amerikai elnök által meghirdetett önrendelkezési elv képezte. Majd hozzátette: a magyarok Mohács óta „frusztráltak, áldozatként állítják be és gyászolják magukat”.
A beszédet S. Balogh is elítélte, és a térség biztonságát veszélyeztető hadüzenetnek nevezte az „Igazságot Magyarországnak” jelszó újbóli hangoztatását.
Marius Diaconescu reakciójára mindenekelőtt politikai állásfoglalásként érdemes tekinteni – szögezte le a Magyar Idők kérdésére Szávai Ferenc történész. Az MTA doktora szerint a magyar és román emberek általában megértik egymás problémáit, de az is igaz, hogy a románság egy része nagyon érzékenyen reagál arra, ha bárki megkérdőjelezi a trianoni békeszerződés igazságos voltát. Mindazonáltal vitathatatlan, hogy Lázár Jánosnak igaza van: a győztes hatalmak csúnyán elbántak hazánkkal – derült ki a történész szavaiból.
Mint elmondta: a Magyar Királyság területének kétharmadát, lakosságának pedig több mint fele részét vesztette el az egyes antanthatalmak stratégiai és gazdaságpolitikai érdekei, valamint a különféle lobbicsoportok machinációi miatt. Ezzel együtt a 40 milliárd aranykoronát kitevő nemzeti vagyonból 25 milliárd került a határainkon kívülre, amiért az utódállamoknak kártérítést kellett volna fizetniük, ám ezt sohasem tették meg – fűzte hozzá, s emlékeztetett arra is, hogy az akaratán kívül idegenbe kényszerült magyarságot a békediktátum aláírása óta eltelt nem egészen egyszáz évben nagyon gyakran bűnbakként kezelték.
– Áder János Újvidéken bocsánatot kért a szerbektől a második világháborúban elkövetett erőszakért. A magyaroktól viszont egyszer sem kértek bocsánatot a szomszédos államok vezetői (ellenben megerősítették például a Benes-dekrétumokat), ami érthetően sérti a nemzeti büszkeségünket – szögezte le Szávai Ferenc azzal együtt, hogy ez a követelés független bármiféle területi revízió gondolatától. –
Egyszerűen arról van szó, hogy a Kárpát-medence népeit vezető politikusoknak szembe kellene végre nézniük az elkövetett hibákkal. A beismerés valamennyiünket erősítené, hiszen közelebb hozna minket egymáshoz – fejtette ki a történész. Utalt arra is, hogy a rendszerváltozás utáni magyar kormányok számtalan formában kinyilvánították: szoros együttműködésre törekszünk a környező országokkal, nincsenek területi követeléseink, de magunkhoz akarjuk ölelni nemzettársainkat, és kiállunk azért, hogy ugyanazokkal a jogokkal élhessenek, mint a Magyarországon élő nemzeti-etnikai csoportok. – Az unió eddig nem sokat tett a nemzeti kisebbségek védelméért, ezért a kormánynak oda kell figyelnie a határon túli magyarság sorsának alakulására – húzta alá a történész.