Lázár: A bevándorlási hullám az európai baloldal Waterlooja

– Azt mondom, essünk túl a kötelező gyakorlaton: mit üzen Tarlós Istvánnak?

– Ez kötelező gyakorlat? Nem szeretek üzengetni, a szemtől szembe beszéd híve vagyok.

– Igen, mostanában egyetlen Tarlós- vagy Lázár-interjú sem hiteles a másiknak címzett üzenet nélkül.

– Jó egészséget kívánok a főpolgármester úrnak, és üdítő nyári pihenést, remélem, lesz rá ideje.

– Csak ennyi? Tarlós István jóval hosszabban szokta fejtegetni az önnel kapcsolatos nézeteit.

– Sőt! Ehhez segítőket is keres és talál. Nem tartom szerencsésnek, hogy egy politikai családon belül így üzengessünk egymásnak. Méltatlan az ország és a főváros számára is egy ilyen helyzet. Mi, fideszesek pedig manapság nem vagyunk abban a politikai helyzetben, hogy ilyen húzásokra pazarolhatnánk a politikai tőkénket és tartalékainkat. A kormány és a főváros viszonya jó. Természetesen van néhány kérdés, amit másképpen ítélünk meg. A kabinet mindig nyitott a viták tárgyalásos rendezésére. Ezt a vitát sem tekintem személyes konfliktusnak, bár értetlenül állok azelőtt, ahogy Tarlós István az elmúlt hetekben nekem támadt. Még akkor sem adok erre okot, ha azt gondolom, a fővárost nem elég jól üzemelteti. Magyarország fővárosa minden magyar számára hatalmas lehetőség, hogy fejlesztésekkel még élhetőbb legyen és a világ egyik legjobb városa lehessen.

– Némi szemléletbeli különbség? Tarlós István szavaiból valami olyasmi tűnik ki, hogy ön Budapest rossz szelleme.

– Demszky Gábor jut eszembe, aki mindig Orbán Viktort tekintette a főváros rossz szellemének. Ebből a vitából is látszik, mennyit javult a helyzet, hiszen ma már a fővárosnak csak néhány minisztertől kell „reszketnie“. A viccet félretéve, az lenne a legrosszabb, ha a főpolgármester úr nekem mondaná, de nem nekem szánná az üzeneteit.

– Vannak önnek egyéb rendszeres beszélgetőtársai is: Csányi Sándor és Schmidt Mária.

– Vannak, akik fogadott prókátorként fontosnak tartják – jobbról és balról egyaránt –, hogy ha már a munkámba nem tudnak belekötni, a személyemet tűzzék a tollhegyükre, és a vezetői vagy emberi tulajdonságaim alapján hirdessenek ítéletet. Görcsösen és izzadva bizonygatva, miért is lennék én alkalmatlan mindenre. Ideje lenne észrevenniük: Orbán Viktor számára sok ügyben nem a probléma, hanem a megoldás vagyok. A megoldások azonban mindig konfliktusokkal járnak. Ilyen műfaj az ország átalakítása is. Nem személyes viták és ügyek ezek, hanem érdekek és értékek csatái, ahol a kormányt az ország megváltoztatásának, élhetőbbé és jobbá tételének szándéka hajtja.

– A hírek szerint Rogán Antal…

– Várom már, hogy Rogán Antal is tagja legyen a kormánynak.

– Igen?

– Igen.

– Érzek itt valami iróniaféleséget.

– Rosszul érzi.

– Különböző sajtóinformációk szerint mély, megbízható és megalapozott utálat van önök között.

– Ez nem igaz. Nagyon régóta, nagyon sok ügyben dolgozunk együtt Rogán Antallal, és kifejezetten nagyra becsülöm azt a képességét, hogy eligazodik a pénzügyekben. Nagyon ránk fér, hogy nemzetközi szinten is versenyképes gazdasági szakemberei és politikusai legyenek a Fidesznek. Kiváló miniszter lehetne belőle.

– A munkájával szükségszerűen együtt jár, vagy az egyéni kvalitásai is hozzájárulnak ahhoz, hogy önt széles körű ellenszenv övezi?

– Lassabban ezzel, mégis csak hét alkalommal megválasztott, húsz éve a közügyekben flasztert koptató ember lennék. Kétségtelen, soha nem szoktam félni, és azt vallom, hogy a politikában egy politikus legfontosabb fegyvere a bátorság. Sajnálom azokat, akik úgy képviselnek embereket, hogy közben rettegnek a lépéseik következményeitől. Való igaz, viták, konfliktusok mindig vannak, főleg ott, ahol a kezünk között egy ország változik meg. Számomra nem a vita a személyes, hanem az a cél, hogy a választóim akarata és a meggyőződésem ott lehessenek abban, amit csinálok. Egy fideszes képviselő számára a parlament és a kormány nem cél, hanem eszköz kell hogy legyen.

– Mégis, úgy tűnik, hogy ön nem egyszerűen keresi a konfliktusokat, hanem mindent tűvé tesz értük.

– Kétségtelen, sokszor megtalálnak, talán azért is, mert a nyílt és világos beszédet szeretem, és az országra legártalmasabb dolognak tartom a politikai képmutatást és a politikai piperkőcöket. Párttársaimnak tudniuk kell, nem lehet az a cél, hogy kényelmesen elüldögéljünk a székünkben, és elteljünk attól, hogy mi kormányozzuk az országot. Több évtizedes rossz lapleosztások érvényesülnek ebben az országban az élet meghatározó területein, megfosztva a magyarokat az érvényesülés és a boldogulás lehetőségeitől. Igen, ezeket a lapokat le akarjuk söpörni az asztalról. A külföldiek kezébe adtak mindent, ami jobbá teheti az emberek életét: energiaszolgáltatás, bankrendszer, kiskereskedelem, és ezekben a rendszerekben el is lopták az emberek jövőjét. Ezért vissza fogjuk szerezni a magyarok számára jobb életet jelentő lehetőségeket, és külföldiek helyett, igaz­ságos és méltányos eljárással, magyar kezekbe helyezzük azokat. Az általam vezetett minisztériumot a kormányfő szuverenitásminisztériumnak tekinti. A mindennapi kormányzás feladata mellett az a dolgunk, hogy az ország függetlenségét minden kormányzati döntésben érvényesítsük.

– Szuverenitásminisztérium? Nem túlzás ez?

– Nem. A nemzeti függetlenség kérdése létező és nagyon fontos kérdés. Ha a magyar kormány nem ügyel erre, akkor senki sem fog. Az, hogy a bankszektor több mint fele nemzeti tulajdonban legyen, sorsdöntő Magyarország számára, mert ez a tétel önmagában jelentősen csökkenti a kiszolgáltatottságunkat. Ezért vásárol bankokat az állam, amelyeket egyébként privatizálni fog, hiszen a nemzeti tulajdon nem feltétlenül azonos az állami tulajdonnal. Ezért kellett továbbvinni a takarékszövetkezetek integrációját is, mert ezek együtt hatalmas nemzeti pénzügyi erőt jelentenek. Ne felejtse el, több mint egymillió ügyfelük van. Már csak néhány lépés, hogy belőlük egy új magyar népbank szülessen.

– Ezzel most mégiscsak üzent Csányi Sándornak is.

– Nem! A választóknak üzentem, számíthatnak ránk a külföldi bankokkal folytatott személyes küzdelmükben is. Egy másik példát hadd ajánljak figyelmébe: ez pedig az energetika. Célunk, hogy a magyar fogyasztó és az állam között külföldi szolgáltató ne legyen. Ezért hoztunk létre egy nemzeti szolgáltatócéget, amely megvásárolta a Főgázt, illetve az Elműt és az ÉMÁSZ-t. Haladunk előre, és el fogjuk érni, hogy 2018-ra az összes magyar háztartás részére a nemzeti közműcég szolgáltassa az áramot és a gázt, mert a rezsicsökkentés eredményeit csak így lehet megvédeni és így lehet folytatni. Ezért fontos a paksi atomerőmű bővítése is. Paks egyenlő olcsó áram. A kormány szerint Magyarország versenyképessége és a magyar emberek életminősége jelentős mértékben függ az olcsó energiától, ennek pedig ma és a következő félszáz évben a legmegbízhatóbb forrása az atomerőmű. Aki mást mond, az a saját zöld vágyálmait kergeti.

– Az ön egyik kiemelt témája a magyar bürokrácia csökkentése. A lelke mélyén ugye érzi, hogy ebbe bele fog törni a bicskája?

– Nem a bicskám törik, mi machetével esünk az abszurd bürokráciának. Ez csak akkor sikerülhet, ha országos mozgalom lesz belőle, ha a kormány és az emberek, a bürokrácia mindennapi áldozatai össze tudnak fogni.

– Szerintem az állampolgárok nagyjából a magyar írásbeliség kezdetei óta szeretnének ebben partnerek lenni. Csak hát a bürokrácia leépítését is a bürokráciával kellene megterveztetni és elvégeztetni, és itt vége is szokott lenni a reformláznak.

– Ezért már a tervezésbe is be kell vonni az embereket. Mi most ezt csináljuk. Három hónap alatt csaknem kétszázezren mondtak véleményt arról, hogy szerintük melyek azok az állami szolgáltatások, amelyek túl drágák. Megkérdeztünk hatszáz építészt arról, hogy miként lehetne a magyar építésügyet gyorsabbá és egyszerűbbé tenni. Ebbe az irányba kell haladni, mert amit ön mondott, az igaz, ebben az ügyben a magyar államapparátustól nem kaptuk meg a szükséges segítséget. Az eddigi államreform-kísérletek azért buktak el, mert egyszerre és radikálisan akartak mindent megváltoztatni. Mi lépésről lépésre fogunk haladni: az emberek és a vállalkozások életét leginkább megnehezítő intézkedések eltörlését kell előresorolni.

– Mikorra lesz mindebből valami?

– Ősszel kell elfogadnia az Or­szággyűlésnek az új adóeljárásra vonatkozó jogszabályokat. Sóvárogva várjuk ezek kidolgozott részleteit a gazdasági tárcától, mert e téren teljesen új hozzáállásra, kultúrára és mentalitásra van szükség. Ma sokan érzik úgy, hogy az adóhatóság az adózókat és a vállalkozókat bűnözőnek és ellenségnek tekinti, ami egyrészt ostobaság, másrészt nagyon sokba kerül. De ennek vége lesz.

– A kormányfő már elmondta, hogy az államtitkárok szintjén lesznek változtatások a nyár folyamán. Pontosan mikor?

– Augusztus 25-én lesz egy kormánykonferencia, amelyen az OECD országjelentése és a közszolgálati egyetem Jó állam jelentése alapján értékeljük az elmúlt egy évet, illetve e szempontok alapján fogjuk az egyes tárcák teljesítményét minősíteni. A miniszterelnök ezután szeptember 15-ig a miniszterekkel közösen hozza meg az államtitkárokra vonatkozó döntéseket. Én úgy gondolom, jelentős számú államtitkár cseréje várható.

– Napjaink szupertémája, ami minden mást háttérbe szorít, és ez még sokáig így lesz, a bevándorlás. A kormánynak, illetve a Fidesznek nagy szerencséje, hogy a magyar baloldal valami végtelenül ostoba álláspontot vett fel ebben a kérdésben.

– Nem csak ők. A bevándorlás az egész európai baloldal Waterlooja. Évtizedeken át azt sulykolták, hogy Európa határait meg kell nyitni, mert a bevándorlókkal az egész földrész erősebb és gazdagabb lesz. Most súlyos ideológiai visszavonulót kell fújniuk, mert minden itt élő számára világossá vált, hogy a gazdasági bevándorlók súlyosan veszélyeztetik az európai emberek életminőségét, hiszen részesülni akarnak az itteni életszínvonalból anélkül, hogy ahhoz bármit is hozzá akarnának vagy tudnának tenni. Szó nincs arról, hogy az európai országok tervezett gazdasági betelepítést hajtanának végre munkaerő-piaci okokból. Majd ha erre szükség lesz, mi, magyarok akkor sem Szíriában, Afganisztánban vagy Észak-Afrikában keressük a leendő itthoni munkavállalókat, hanem a határaink túloldalán élő magyarok között.

– Az ukrán helyzet egyre aggasztóbb, és onnan, ha még a mostaninál is rosszabbra fordulnak a dolgok, nem bevándorlók fognak elindulni, hanem tényleges menekültek. Erre fel van-e készülve a kormány?

– Amikor politikai menekültek jöttek Magyarországra, akkor mindig helytálltunk, és ez a jövőben is így lesz. Ma is vannak menekültek Magyarországon, őket mindenben segítjük. Valóban vannak olyan elemzések, forgatókönyvek, amelyek azt sem zárják ki, hogy Ukrajna a szétesés szélére sodródhat, és e folyamat eredményeképpen az autonómiatörekvések erősödnek. Azonban legfontosabb célunk mégis az, hogy a kárpátaljai magyarok a szülőföldjükön boldoguljanak, ezért új segélyezési programokat vezetünk be. A magyar kormány minden kárpátaljai magyar pedagógus bérét kiegészíti, minden kárpátaljai magyar gyermek étkeztetését kifizeti, és segítjük a nehéz helyzetbe került önkormányzatokat is. Súlyos aggodalomra ad okot, hogy Munkács utcáin lövöldöznek, az ukrán államtól elvárjuk, hogy minden magyar honfitársunk és polgártársunk személyes biztonságát garantálja. A magyar kormánynak minden magyart meg kell védenie. Ha bántják a magyarokat Kárpátalján, és menekülniük kell, mindenkin segíteni fogunk és mindenkit befogadunk. Erre a legrosszabb verzióra is kész a magyar kormány terve.