Sokféle összeesküvés-elmélet kering arról, vajon a hatalmas erőfeszítések ellenére miért nem sikerül megtalálni a rák ellenszerét. Egyesek bizonyosra veszik, hogy a daganatburjánzás nem más, mint hadászati célra kifejlesztett, de legalábbis titkos katonai laboratóriumokban tökéletesített kór, ezért a világ katonai hatalmainak érdekeivel ellentétes lenne piacra dobni a „titkos ellenszert”. Mások olyan érdekcsoportok mesterkedését sejtik a háttérben, amelyek célja nem kevesebb, mint hogy folytonos bizonytalanságban tartsák az emberiséget, egészen addig, amíg az teljesen védtelenné nem válik, így amikor majd előállnak a már most is meglévő megoldással, azzal végképp a kiszolgáltatottjukká válnak embermilliók. Léteznek teóriák arról is, hogy a megállíthatatlan sejtburjánzás a világűrből érkezett egy meteorittal vagy kis zöld lényekkel, ezért nem találhatjuk meg a Földön a gyógymódját. A legelterjedtebb nézet hívei pedig biztosra veszik, hogy a háttérben a gyógyszeripar profitéhsége áll, és már régen megtalálták a rák ellenszerét, csak „titkolják”, hogy a már használatban lévő készítményeket és ezzel a kifejlesztésükre fordított dollármilliókat ne kelljen a szemétbe dobni.
Ám elég csak a fiatalon elhunyt, befolyásos és dúsgazdag Steve Jobs egykori Apple-vezérre gondolni, vagy arra, hogy Barack Obama nagyanyját is a rák vitte el néhány éve, hogy a fenti négy állításból legalább hármat kapásból megcáfoljunk. A valóság, mint ahogyan az lenni szokott, sokkal prózaibb: a rák olyannyira összetett betegség, hogy a kutatók nemhogy a gyógymódját nem találták még meg, de egyelőre az okait sem sikerült teljeskörűen és egyértelműen felderíteniük. Nem véletlenül beszélnek a tumorok kialakulásában legalább háromféle – genetikai, környezeti és életmódbeli – tényezőről. De ezek sem adnak egyértelmű magyarázatot például arra, miért élhet túl valaki akár egy éveken át növekvő óriási daganatot is, míg másokat az első tünetek megjelenésétől számított pár hónap alatt elvisz a betegség, vagy hogyan gyógyulhat meg valaki 91 évesen az agytumorból, mint Jimmy Carter volt amerikai elnök.
Lipinszki Zoltán, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont munkatársa, aki a közelmúltban a neves Nature Cell Biology szaklapban publikálta kutatócsoportja eredményeit, azon dolgozik, hogy pontosan feltérképezze a tumorok kialakulását elősegítő sejtosztódás mechanizmusát. A rák ugyanis – és ebben legalább mostanra bizonyosak lehetünk – nem más, mint sokféle betegség összefoglaló neve, amelyekben megváltozott magatartású, koordinálatlan osztódásra képes sejtek egészséges szövetekbe törnek be, megbontva ezzel a szervezet egyensúlyát.
A szegediek kutatása akár mérföldkő is lehet a rákgyógyítás felé vezető úton, és ebben bízik az a sok ezer kutató is, aki egyetemi és akadémiai kutatóhelyeken, biotechnológiai vállalatoknál vagy gyógyszeripari világcégeknél keresi a kór ellenszerét. Vannak, akik egészen biztosak abban, hogy a géntechnológia hozza meg az áttörést, mások a biológiai gyógyszerekben, ismét mások az immunterápiában látják a jövőt. Ez utóbbi alapja az a felismerés, hogy minden emberi szervezetben vannak ráksejtek, de normál esetben az immunrendszer képes arra, hogy felismerje és elpusztítsa azokat. Baj akkor van, ha a szervezet védekezőmechanizmusa valamilyen okból nem működik megfelelően. Az immunrendszerre azonban „rá lehet segíteni”, állítják az újfajta megközelítést jelentő immunonkológia képviselői. Dank Magdolna, a Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikájának egyetemi docense ugyan hangsúlyozza, hogy a kutatások jelenlegi állása szerint ez sem jelent megoldást minden rákfajtánál, de a kutatások már néhány év alatt is minden korábbi technikánál ígéretesebbnek bizonyultak például a melanóma és a tüdőrák esetében, és jelenleg is zajlanak ígéretes vizsgálatok emlő-, vese- és prosztatarákos betegeknél.
A közelmúltban a Koppenhágai Egyetem kutatói arról adtak hírt: jó esély van arra, hogy várandós nők maláriás megbetegedését vizsgálva véletlenül felfedezték a rák általános ellenszerét. „A tudósok már évek óta vizsgálják a méhlepény és a tumorok növekedése közötti hasonlóságot. A placenta néhány sejtből pár hónap alatt egy nagyjából 90 dekás szervvé fejlődik egy viszonylag idegen környezetben. A tumorok nagyjából ugyanezt teszik: agresszív ütemben növekszenek, ugyancsak relatív idegen környezetben” – írta az esetről publikálva a Cancer Cell tudományos szaklapban Ali Sanati professzor. Ő és a csapata most laboratóriumban előállította azt a fehérjét, amelyet a maláriaparazita felhasznál, hogy a méhlepényhez tapadjon. A fehérjéhez mérget adtak, amitől az egereknek beadott daganatos sejt elpusztult. A tudósok négy éven belül szeretnék elérni, hogy embereken is kipróbálhassák a szert. Egyetlen tumorfajta, a méhnyakrák, egészen pontosan az annak kialakulásáért jelentős részben felelőssé tehető kétfajta humán papillomavírus ellen már létezik védőoltás. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy az aktív szexuális élet megkezdése előtt beadott védőoltással az ilyen megbetegedések mintegy kétharmada szinte teljes egészében megelőzhető lehet. Jó hír, hogy tavaly óta nálunk is térítésmentesen kérhetik az oltást a hetedikes lányok.
Egy másik, kísérleti stádiumban lévő módszer is igen kecsegtető: angol kutatók egy újfajta génterápia kifejlesztésével szeretnék felvenni a harcot a rák legagresszívabb formái ellen. Amint arról az Origo hírt adott, az alapgondolat a következő: ki kell nyerni az immunsejteket a páciens testéből, genetikailag módosítani kell őket, hogy megtámadják a ráksejteket, majd vissza kell juttatni a „megpiszkált” sejteket a betegbe. A módszert egy egyéves leukémiás kislánynál alkalmazták, akinek a testéből sikerült „eltüntetni” a daganatos sejteket. Ám az orvosok is óvatosan fogalmaznak az eredményt illetően, felhíva a figyelmet arra, hogy most még nem lehet megmondani, sikerült-e teljesen meggyógyítaniuk a gyereket, vagy csak időt nyertek neki.
A génterápia mindenesetre az egyik ígéretes módszer, miután az utóbbi évek rákkutatási eredményei mindinkább azt jelzik: saját testünk időzített bombája a rák – amint az a Magyar Tudományos Akadémia egyik, témában készült cikkében olvasható. Vagyis a daganatok kialakulásában a környezeti hatásoknál is nagyobb szerepet játszanak saját sejtjeink genetikai hibajavító mechanizmusának gyengéi. Nem véletlenül kapta az idei kémiai Nobel-díjat megosztva két olyan tudós, akik molekuláris szinten térképezték fel, miként működik a sejtekben a DNS-hibajavító mechanizmus. Magyar kutatók, Vértessy Beáta és munkatársai pedig olyan eljárás kifejlesztésén dolgoznak, amely a személyre szabott tumorterápiákat alapozhatja meg.
Bodoky György, a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tiszteletbeli elnöke szerint mindazonáltal fontos megértenünk: maguk a rákfajták is oly sokfélék, hogy biztosak lehetünk benne, nem lesz, mert nem lehet egyetlen, minden onkológiai megbetegedés gyógyítására alkalmas rákgyógyszer vagy gyógyító eljárás. Ahogyan a nemrég az MTA tiszteletbeli tagjává választott biokémikus, Axel Ullrich székfoglalójában fogalmazott: „A rákos megbetegedés legveszélyesebb tulajdonsága az, hogy a genom destabilizálódása következtében a daganatos sejtek állandóan változnak, így a gyógyszer, amelyet ma használunk, holnap talán már nem tudja kifejteni a hatását.” Bodoky György ezért is emeli ki a precíziós orvoslás jelentőségét, ami egyre fontosabbá válik az onkológiában. Ennek lényege a molekuláris biológiai vizsgálat, amellyel a rendelkezésre álló onkológiai készítmények közül célzottan ki lehet választani azt, amelyik biztosan hatni fog egy adott betegnél.
Tény, hogy a vizsgálattal az is kiderül, ha valakinek olyan típusú tumorja van, amelyre legfeljebb kísérleti stádiumban lévő orvosság létezik, vagy hogy a betegsége a tudomány jelenlegi állása szerint egyáltalán nem gyógyítható. Az újra és újra a lapok címoldalára kerülő, bizakodást keltő hírek ellenére egyelőre egyik ígéretesnek tűnő technológia sem hozott átütő eredményt. Bodoky György szerint azonban látni kell, hogy az onkológia rendkívüli fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedekben, aminek köszönhetően a betegek életkilátásai szinte össze sem hasonlíthatók akár csak a tíz évvel ezelőttivel. A gyógyszerfejlesztések jóvoltából az egykori halálos kór egyre inkább krónikus betegséggé szelídül.
A megnyugtató persze mindenkinek az lenne, ha nem csupán megszelídíteni, hanem meggyógyítani is lehetne a rákot. Ám erre, úgy tűnik, annak ellenére várni kell, hogy egy átfogó nemzetközi tanulmány korábban évi csaknem húszmilliárd dollárra becsülte a rákkutatással kapcsolatos világméretű kiadásokat. Az elemzés szerint a legtöbb pénzt az Egyesült Államokban fordítják a rák okának felderítésére, illetve a gyógymód megtalálására; a második helyen a huszonnégy legnagyobb gyógyszercég fejlesztési kiadásai állnak, míg Európa és a világ többi része nagyjából azonos összegből harcol az emberiséget napjainkban leginkább tizedelő kór ellen.
Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének adatai szerint jelenleg is több ezer gyógyszervizsgálat folyik klinikai szinten világszerte, és ezekből több mint hatezer onkológiai gyógyszerekkel. Nagyon sok betegnek ezek a klinikai vizsgálatok jelentik az egyetlen esélyt, csak hazánkban rákbetegek ezrei akár évekkel korábban hozzájuthatnak a legújabb hatóanyagokhoz, amelyeknek rutinszerű alkalmazására jellemzően még hosszú éveket kell várni.
A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság statisztikái szerint Magyarországon jelenleg több tucat gyógyszervizsgálat zajlik több száz daganatos beteg bevonásával az ország gyakorlatilag összes onkológiai centrumában. A vizsgálatok között a leggyakoribb (mell-, prosztata-, tüdő-) és a ritkább (nyelőcső-, agy-) daganattípusokra fejlesztett szerek is megtalálhatók.
A remény tehát még él: hiszen az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint 2012-ben megközelítőleg 14 millió rákos esetet diagnosztizáltak, és ugyanabban az évben nyolcmillióan váltak a kór áldozatává. Ám 2030-ra a WHO már évi mintegy 23 millió új esetre számít.