Egy idős férfi családja múltjáról, a háború utáni kisemmizésről, édesapja szovjet munkatáborba hurcolásáról és szerencsés megmeneküléséről beszél, majd ezek után a legnagyobb természetességgel jelenti ki, hogy 1956-ban nem volt számára más út, mint csatlakozni a felkelőkhöz.
– A felhívásunk óta több mint 300 ember jelentkezett az ország, sőt a világ legkülönfélébb pontjairól azzal, hogy megosztaná velünk a 60 éve magában hordozott emlékeket – mondja el kérdésünkre Siklósi Beatrix, az MTVA Nemzetiségi, Külhoni és Kiemelt Projektek Főszerkesztőségének vezetője. Az augusztusban induló portréműsorban személyes történeteket mutatnak majd be, ezért is a cím: Az én ’56-om. Várják a tárgyi emlékeket is, ide értve a fotókat, filmfelvételeket, eredeti szórólapokat – tulajdonképpen bármit, ami magán viseli a forradalom és szabadságharc ujjlenyomatát. – Ahány ember, annyiféle élmény, és mind segíthet abban, hogy kilépjünk a történelemkönyvek szűk keretei közül, s az eseményeket közelebb hozzuk a nézőhöz. Ez az egyik fő célunk, míg a másik a hétköznapi hősök bemutatása. Azoké, akik a harcolók mögött álltak, támogatták a forradalmárokat. Kiemelt figyelmet kapnak továbbá a vidéki, kevéssé ismert események – számol be róla a főszerkesztő. Siklósi Beatrix kiemeli azt is, hogy Az én ’56-om és az emlékév többi műsorának közös üzenete az: a magyarság független, szabadságszerető nép – volt és lesz mindig.
Megtudjuk: az MTVA kénytelen válogatni a történetek közül. Nem minden kerülhet a dokumentumsorozatba, viszont az érdekes történeteket mindenképpen rögzíteni szeretnék, hogy fennmaradjanak a pótolhatatlan visszaemlékezések. Amit lehet, azt viszont szeretnék széles körben elérhetővé tenni, ezért egyes anyagok rövidebb formában vagy a rádióban kerülhetnek adásba, illetve a MédiaKlikk internetes oldalán lesznek megtekinthetők. Továbbra is fogadják a jelentkezéseket hagyományos vagy elektronikus levélben.