Azzal a hírrel hív fel a lányom, hogy az interneten tahózzák a Fidesz szavazóit, támogatóit, sőt. Vidékieket tahózzák. Mondom, nem baj, az elnök megválasztása után is azzal vigasztalta magát az amerikai ellenzék, hogy csak a műveletlen fehér férfiak és főleg a farmerek támogatták Donald Trumpot. Hogy azokat a latinokat, feketéket, városi lányokat, asszonyokat, értelmiségieket és művészeket, akik szintén Trumpra szavaztak, milyen szempontok alapján lehet a műveletlen fehér férfiak és a farmerek közé sorolni, azt a mai napig nem tudtuk meg.
Ha a Fidesz támogatói vidéki tahók, akkor én is az vagyok. Igaz, hogy egy kétmilliós nagyvárosban élek, igaz, hogy négy diplomát szereztem (kettőt magyarul, kettőt angolul), húsz évig voltam újságíró, több mint tíz könyvet publikáltam, ezek ellenére vállalom: én is tahó vagyok, sőt. Vidéki tahó.
Azok közé a tahók közé tartozom, akiket olyan kínzó kérdések gyötörnek mostanában, amik a másik oldalon lévőknek talán eszébe sem jutnak. Például hogy mennyiért éri meg egy magyarnak elárulni a hazáját? Odavetni, odadobni idegeneknek azt a földet, amely évszázadokon keresztül otthont, megélhetést adott az őseinknek? A földet, amelyet elődeink az életük árán is megvédtek és ránk hagytak?
Alaposabban körbejárva a tahóság kérdését, meg kell állapítanom, hogy én rosszabb vagyok az átlagnál. Amikor például a miniszterelnök bejelentette, hogy van Soros-terv (előkelő nevén: Rebuilding the Asylum System), nem átallottam felmenni Soros honlapjára, és meggyőződni róla.
Sőt! El is mondtam az ismerőseimnek, hogy a terv tényleg létezik és tényleg benne van, hogy az Európai Uniónak évente legalább egymillió menedékjogot kérő embert kell fogadnia, és az első két évben mindegyiküknek 15 ezer eurót biztosítani a megélhetésére.
Amikor pedig az ellenzéki tévécsatorna azzal állt elő, hogy Magyarországot az EU tartja el, akkor nem hazugoztam le őket azonnal, csak később. Mert egy tahó már csak ilyen, leellenőrzi azt, amit megpróbálnak megetetni vele. Álljunk meg egy szóra! Mielőtt ezt lenyelem, lássuk csak a tényeket!
Az EU honlapját böngészve kiderül, hogy az ország GDP-je évente 100 milliárd euró, és ehhez képest az uniótól 4,5 milliárd eurót kapunk, vagyis körülbelül a teljes GDP 4,5 százalékát. Persze csak a tahók járnak utána ezeknek az adatoknak, az intelligens, okos emberek egyből bedőlnek annak, amit az ellenzéki média állít.
Amikor 2015-ben a tévében megláttam a Magyarországon átgázoló tömegeket, nem az jutott eszembe, hogy Welcome refugees, hanem hogy ez a sok katonakorú férfi hová megy, mit akar? Egyáltalán: kicsodák ezek? Hogy fogunk elhelyezni, ellátni ennyi embert? És miért a kurd nőknek kell fegyverrel védeni a földjüket az Európába menetelő férfiak helyett?
Az is bevillant, hogy ez a sok százezer fiatal férfi mind otthon hagyta a barátnőjét: nem lesz ebből baj? Mi, tahók már csak ilyenek vagyunk, előre szorongunk, az okosok meg csak akkor kapnak észbe, amikor már megerőszakolják őket.
A választás előtt a magam szerény eszközeivel próbáltam a kormány mellett kampányolni a közösségi médiában, és megosztottam Bayer Zsolt gondolatait: „Nem hihetjük el, hogy már minden meg van nyerve. Hogy eldőlt a játszma, valójában már csak levezetünk és lazítgatjuk fáradt izmainkat. Nem, nem lazítgatjuk. Most jön a legnehezebb, legrémesebb, legfárasztóbb, leghalálosabb maraton. Nincs fáradtság, nincs kiengedés, nincs elbizakodottság, önhittség. Alázat van és tengernyi munka.”
Erre néhányan rám dörögtek, én pedig vérbeli tahóhoz méltón, megosztva velük 17, bevándorlóországban töltött évem tapasztalatát, ezt válaszoltam: ha majd a gyerekeiteket idegen országból származók bántalmazzák, kiközösítik az iskolában, ha majd az ötvenes bevándorló férfi azt üvölti Budapesten, hogy joga van nyolcéves kislánnyal szexuális életet élni, akkor nézzetek a gyerekeitek szemébe, és mondjátok el, miért engedtétek, hogy ez megtörténjen.
Választ persze nem kaptam a Fideszt leváltani akaróktól. Nem hitték el, hogy erős, nemzeti kormány nélkül Magyarországra is ez a sors várna. Az ellenzéki média ugyanis azt sulykolta beléjük, hogy nincs ilyen veszély.
Mert ezek az okos, jól értesült, bennfentes emberek gondolkodás nélkül beveszik, amit eléjük tálalnak. Milyen kényelmes dolog is Orbán Viktort szidni, okolni, hibáztatni mindenért. Hátra lehet dőlni a kanapén, semmi más tennivaló nincs, mint hőbörögve a kormányt kritizálni. Ha van rajta sapka, azért, ha meg nincs, azért.
Kedves tahózók! Van egy jó hírem meg egy rossz. Ha az új Orbán-kormány legalább olyan jól dolgozik, legalább olyan szép eredményeket ér el, mint az eddigiek, akkor bizony az én szellemi és lelki fejlődésemben nem lesz változás. Vagyis vidéki tahó maradok. A következő négy évben is.
A szerző újságíró