- A listás szavazatok érdekében ugyan egymás ellen is acsarkodnak az ellenzékiek, látszólag akadozik az ellenzéki összefogás, de háttér-megállapodásra utal, hogy sok körzetben csak egyetlen ellenzéki jelölt kampányol
- Minden ország szabályozza, hogy kiket és milyen létszámban hajlandó befogadni. Magyarország is féltve őrzi a határátlépéssel kapcsolatos jogait
- A migrációnak más oka is van. Afrika mélyén tíz nőnek 50, az arab világban 34, míg Európában 17 gyermeke születik (Világbank, 2016)
- A nyílt társadalom eszméje a zárt, azaz a diktatórikus társadalmak tagadása. Közép-Európa a nyílt társadalom tagadásával nem a diktatúrába akar visszaesni
A Fidesz–KDNP tizenkét éve vezeti a közvélemény-kutatásokat. Ezek után meglepő Orbán Viktor figyelmeztetése: „Megértettük-e, hogy csak egyszer lehet elrontani? Ha egyszer elvétettük, vége. Újabb esély, pótvizsga nincs. Ha átszakad a gát, akkor beözönlik az áradat, és a kulturális megszállás visszafordíthatatlanná válik. Tétként most a jövő van feltéve az asztalra.”
A helyzet komolyságát nem mindenki értette meg. Vannak kritikus kormánypártiak, akik szerint kevesebb hibával, nagyobb szerénységgel és körültekintőbben kellene haladni. Ők azért félnek egy újabb kétharmadtól, mert az tovább növelné a kormányoldalon a gőgöt, pedig miniszterelnökünk többször is emlegette az alázat szükségességét. Véleményüket otthon maradással jeleznék. Szerintük ez nem veszélyezteti Orbán Viktor győzelmét.
De a közvélemény-kutatások meggyőző számaitól nem kellene elvakulni.
A „jelzésadási szándék” akár ellenzéki győzelemre is vezethet. A listás szavazatok érdekében ugyan egymás ellen is acsarkodnak az ellenzékiek, látszólag akadozik az ellenzéki összefogás, de háttér-megállapodásra utal, hogy sok körzetben csak egyetlen ellenzéki jelölt kampányol. A szívük mélyén Orbán-támogató, de otthon maradó emberek kikaparhatják nekik a gesztenyét.
Az otthon maradások miatt komolytalan pártok is elérhetik az öt százalékot. A másik véglet: alacsony részvétel mellett a kétharmadot is könnyebb megszerezni, és ez, ha a papírforma érvényesülne, nem lehetetlen.
Távolmaradásban gondolkodnak a „kampányesztéták” is. Nekik a kampány jellegével van bajuk. Nem értik, hogy miért egy Amerikába penderült pénzember van a fókuszban. Miért a migráció szerintük távoli problémája lett a kampány meghatározó eleme? Nem így lenne, ha a migrációval kapcsolatban volna nemzeti egység. De nincs: az ellenzék mindent tagad, amit a kormány mond.
Minden ország szabályozza, hogy kiket és milyen létszámban hajlandó befogadni. Magyarország is féltve őrzi a határátlépéssel kapcsolatos jogait. Fájdalmas, hogy a kormány ezirányú törekvését nem támogatja az ellenzék. Megtehetné, de nem teszi.
Inkább kiforgatja a szavak értelmét. Ilyen szó például a szolidaritás, ami valóban szép és fontos, de nem lehet egyszerű teherelosztó képletté lefokozni. A gazdag európai államokba való bevándorlás sok évtizede tart. A célországok örültek a munkaerőnek, és nem voltak szolidárisak a kibocsátó országokkal. A kivándorlók képzése jelentős veszteség a kibocsátó szegény ország számára, a haszonélvező pedig a gazdag európai, esetleg épp a régi gyarmattartó ország. Ez voltaképp közönséges lopás.
A 2015 óta tömegessé vált migrációnak két okát említik: a háborút és a klímaváltozást. A Közel-Kelet rommá bombázott térségéből vagy Afrika mélyéből való menekülés érthető. De ki gondol az otthon maradottakra? Nem kellene a lakás, kórház, templom és iskola nélkül a szülőföldjükön maradt és éhező tömegekkel is szolidárisnak lennünk?
A migrációnak más oka is van. Afrika mélyén tíz nőnek 50, az arab világban 34, míg Európában 17 gyermeke születik (Világbank, 2016). A hazai ellenzék a migrációt csak álproblémának, Orbán Viktor választási célból kitalált agyszüleményének mondta, ám az ENSZ megfogalmazásában a migráció kezelése a legsürgősebb és legnagyobb kihívás a nemzetközi közösségnek. Túlnépesedés itt, népességfogyás ott: az ilyen helyzet vezet népvándorlásra. Ami eddig mindig a bevándorlók győzelmével végződött.
A probléma súlyával évekig nem nézett szembe a fejlett világ egyetlen vezetője sem. Mivel egy térség etnikai összetételének megváltoztatását nemzetközi szerződések tiltják, mivel világosan látszik, hogy nem integráció, hanem párhuzamos társadalomépítés zajlik Nyugat-Európában és Skandináviában, érthetetlen, hogy a baloldal miért elkötelezett híve a bevándorlásnak.
Az olcsó munkaerő beáramlása ellen épp nekik illene tiltakozniuk. Az automatizálás miatt távlatosan nem munkaerőhiány, hanem épp munkanélküliség fenyeget. Az együttélést roppant megnehezíti a jelentős kulturális különbség, például a nők szerepének gyökeresen eltérő megítélése. A tömeges migráció tehát akkor is időzített bomba volna, ha nem kapcsolódna hozzá a terrorizmus.
Európa kettévált: a befogadás híveire és az azt ellenzők talán kisebb, de egyre növekvő táborára.
A befogadáspártiaknak a hátszelet Soros György fújta az évi egymillió, majd „csak” háromszázezer bevándorló befogadására buzdító felhívásával. A gazdag Európát nem a szükséget szenvedők segítése, hanem a maga vélt érdeke vezette, és ehhez a nyílt társadalomra való hivatkozás jó ideológiai alátámasztást adott. A nemzeti önazonosság ellentétes a demokráciával, a jogállamisággal, az emberi jogokkal? Durva tévedés.
Soros egyetlen közösséghez sem tartozik, talán ezért nem tudja, hogy a nemzethez tartozás alapja a szeretet, nem pedig az elzárkózás. Gyámságra szorulónak tart minket, akaratunk ellenére kényszerítené ránk a maga felfogását. Neki csak akkor elfogadható a választók döntése, ha a baloldal győz.
Az ember a nemzetéhez épp oly szervesen kötődik, mint a családjához. Ezért nehéz az európaiakra, különösen ránk, közép-európaiakra ráerőltetni a nyílt társadalmat. Itt jön Sorosnak kapóra a bevándorlás. Ha eltérő hagyományú, más gondolkodású emberek tömege telepszik le Európában, akkor a nemzeti keretek meglazulnak, akár szét is verődhetnek. A bevándorlás a nemzetek felszámolását segíti, nem a bajbajutottakat. Álságos volt minden szolidaritásra való hivatkozás.
Soros nem veszi figyelembe, hogy sok nyílt társadalomban erős a nemzettudat. Legnagyobb tévedése azonban, hogy ideológiamentességet akar, és ideológiának tekinti a vallást is. Isten nélkül a demokrácia puszta jelszó, megtapasztaltuk a „népi demokráciában”. Az istentelen világban a jogállamiság üres jogászkodássá aljasodik, az emberi jogokat is kiforgatják a maguk valójából.
A kisebbségi véleményt Soros szerint „tisztelni kell”, de a politikai korrektség nevében mégis cenzúrázzák a szavainkat, befolyásolják a sajtót, elzárnak lényeges híreket a közvélemény elől. Nem ilyen világot szeretnénk. Azért hangsúlyozzuk a keresztény gyökereink fontosságát, mert reméljük, hogy a megnyesett fa kizöldül. Látjuk ugyanis, hogy mire jutnak a túlszekularizált társadalmak.
A nyílt társadalom eszméje a zárt, azaz a diktatórikus társadalmak tagadása. Közép-Európa a nyílt társadalom tagadásával nem a diktatúrába akar visszaesni.
A tagadás tagadása egy magasabb osztályba visz. Oda, ahol az önérdeket nem nevezik szolidaritásnak, ahol a természetes emberi közösségeket nem lebontják, hanem erősítik. Oda, ahol hisznek a szeretet és összefogás erejében, sőt meg is tapasztalják azt. Éreztük ezt a békemenet során, és érezni szeretnénk április 8-án is.
A szerző a KDNP tiszteletbeli elnöke