A 2018-as országgyűlési választásokon a magyarok nagy többsége a választójoga gyakorlásával négy dolgot tett világossá. Először is: kifejezte azt, hogy valóban van vesztenivalója: veszélyeztetve látja az ország függetlenségét és biztonságát, a kormány gazdaság- és társadalompolitikai eredményeit, továbbá a nemzet határon átnyúló egyesített közjogi státusát. Másodszor: kétségtelenné tette, hogy ezeket meg is kívánja védeni.
Harmadrészt, a választópolgár a kormánypártokkal egyetértve egyértelműen világossá tette azt, hogy az EU és az ENSZ intézményrendszerét uraló, bevándorláspolitikára épülő globalista törekvésektől, továbbá azok belföldi képviselőitől meg kell óvni ezeket a nehezen kivívott eredményeket. Végül nagyon határozottan állást foglalt arról, hogy kizárólag a Fidesz–KDNP pártszövetséget tartja késznek és képesnek arra, hogy ezt a politikai, jogi, gazdasági védelmet ellássa, ezért kétségbevonhatatlan erejű megbízást adott a kormánypártoknak.
Ezzel a választók rendkívül erős kötelezettséget róttak a pártszövetségre. „Egy nagy csata van mögöttünk, sorsdöntő győzelmet arattunk, lehetőséget kaptunk, lehetőséget teremtettünk magunknak, hogy megvédjük, megvédhessük Magyarországot” – értékelt Orbán Viktor. A közel hetvenszázalékos választási részvételi arány és a kétharmados mandátumtöbbséget jelentő eredmény azonban többet is jelent, mint egy felhatalmazáson alapuló lehetőséget: súlyos kötelezettséget.
Ennek a történelmi felelősségnek – meggyőződésem szerint – a nemzetközi térben elszigetelten megfelelni nem lehet. Az ország nemzetközi befolyása egyelőre nem olyan mértékű, ami a kormányt képessé tehetné arra, hogy egyedül vívja meg eredményesen a harcot, és tegye intakttá a magyar társadalmat az egyre fokozódó globális agressziótól. Fontos, hogy a szuverenista önvédelmi politika nemzetközi szövetségeseket találjon, és ezen a szinten is megszervezze önmagát.
A cél az EU döntési kompetenciáinak felszabadítása a migrációs politikában kicsúcsosodó totális globalista befolyás alól – és az azokat képviselő politikusok leváltása. Erre legközelebb a 2019-es uniós parlamenti választással nyílik lehetőség, ha eddig az időpontig a tagállamokban nem jelennek meg olyan politikai erők, amelyek alkalmasak a bevándorlás liberalizálását, a tagállami szuverenitás lebontását, valamint a nyugati keresztény civilizáció felszámolását ellenző uniós állampolgárok akaratának képviseletére. Emellett a V4-ekkel összhangban azokat a kormányközi szövetségeket is ki kell alakítani, illetve fenn kell tartani, amelyek az uniós választásokig lehetővé teszik az EU megfelelő döntéshozó szerveiben a visszafordíthatatlan migrációs döntések elfogadásának megakadályozását.
Mindent egybevetve, Magyarország megvédése elválaszthatatlan az EU politikai reformját eredményező uniós folyamattól.
A szerző Európa-jogi szakjogász