Szombaton tüntetést szerveztek a parlamenti demokrácia ellen a vesztes pártok részvételével a többségében „vörösbe öltözött” fővárosban. A demonstráción azok vettek részt, akik nem tudnak beletörődni a Fidesz–KDNP kétharmados győzelmébe, akiknek időt sem hagytak a szervezők, hogy elvégezzék a gyászmunkát.
Az ellenzéki pártok részéről a tüntetéshez csatlakozott a Vona Gábortól ideiglenesen megszabadult jobbikosok Mókus őrse, a vállukon Gyurcsányt koloncként hordozó neobolsevikok és Soros civiljei is.
Vona Gábor például már a választás napján, az eredmények tudatában kijelentette: szerinte a miniszterelnök és kormánya nem fogja kitölteni az elkövetkezendő négyéves ciklust. Gyurcsány pedig már a szavazás estéjén arról beszélt, hogy ez a választás szabálytalan és illegitim, miközben a fejében kígyók kígyóztak.
Ravasz előkészítője volt a szombati tüntetésnek a Soros György által gründolt úgynevezett Közös Ország Mozgalom vezetője, Gulyás Márton is. A hivatásos provokátor, mielőtt felhajtotta kerítésszaggató pálinkáját, az üres székek között bólogató vizslaként szomorkodó és a háttérben tapsikoló híveinek arról beszélt, hogy nekik nem kenyerük az erőszak, de az ellenzék helyett a „demokráciát” az utcán kell megvédeni. Az ellenzéki politikusok ugyanis teljesen alkalmatlanok arra, hogy megdöntsék az Orbán-kormányt.
Sőt tulajdonképpen egyiknek sem kellene beülnie a parlamentbe. Ebben a kérdésben akár igazat is adhatnánk Gulyás Mártonnak, bár az sokkal jobb lett volna, ha már a választási kampányban hangsúlyozza ebbéli véleményét.
A szónokok fő lózungjai sem változtak: korrupciót, diktatúrát emlegetnek, a „nemzetet megfojtó gyűlöletet”, amely miatt a fiatalok „elmenekülnek az országból”. A hazugságok között azonban megjelent egy új elem is: azzal rágalmazzák meg a kormányoldalt és a Nemzeti Választási Irodát, hogy elcsalták a választást. Új voksolást követelnek, amire nyilvánvalóan nincs szükség egy ilyen mértékű és egyértelmű győzelem esetén.
A választási csalásról szóló hazug, suttogó propagandával alázzák a választókat, főként azokat, akik nagy többségben a Fidesz–KDNP jelöltjeire és listájára szavaztak április 8-án. Az ellenzék szimpatizánsait pedig egy olyan játszmának teszik részesévé, amely miatt megutálhatják őket az embertársaik, a csendes többség.
Miközben tehát arról beszélnek, hogy a kormányoldal szétszakította a társadalmat, valójában ők fordítják egymás ellen a magyarokat, béke és nyugalom helyett zűrzavart, káoszt akarnak, hátha az elégedetlenkedők hátán valahogy visszatáncolhatnak a hatalomba.
Politikusnak lenni szolgálat, mondták az ellenzéki jelöltek a kormányt ekézve a választás előtt. Most pedig többen közülük nem veszik át mandátumukat, amelyet a választók bizalmából szereztek, mert nem tetszik nekik az ellenzéki pozíció.
Vona azt mondja, pártja a második legerősebb ellenzéki erő, de sokadszorra sem lett belőle kormányfő, ezért nem vállalja a rá szavazók képviseletét. A szocialista Gőgös Zoltán is átadja a helyét. De vajon miből gondolja, hogy a Mesterházy Attila körébe tartozó Harangozó Tamás sikeresebb lesz? Ez a csapat négy évvel ezelőtt is akkorát bukott, mint Rottenbiller a nagy ellenzéki összefogócska idején.
Karácsony Gergely, az MSZP–Párbeszéd jelöltje szintén közölte, hogy lemond a mandátumáról. Úgy tűnik, a hőn áhított miniszterelnökség helyett neki is smafu ez a pozíció. A legaljasabb viszont a gyurcsányista Niedermüller Péter nyilatkozata volt. Bejelentette: a parlamenti mandátum helyett inkább az európai parlamenti képviselőséget választja, nyilván azért, mert ott legalább ötször magasabb a fizetés. Ez mind-mind nem más, mint a választópolgárok akaratának semmibevétele, képmutató és bicskanyitogató viselkedés.
És egyáltalán: hogyan képzelik, hogy egy kétharmados győzelem után ki lehet írni egy új választást? Mégis milyen alapon kellene újrakezdeni a kampányt és megsemmisíteni a választópolgárok szavazatait? És a kampányban új miniszterelnök-jelölteket is felsorakoztathatna majd az ellenzék?
Ha nem sikerült Vonával, Karácsonnyal, Gyurcsánnyal, Szél Bernadett-tel, akkor másokkal hátha összejön? De hát az ég szerelmére, ez parlamenti választás, nem politikai tehetségkutató! És akkor jönnek majd „az új ellenzék” tagjai és újra fenyegetőznek? Megfenyegetik majd Áder János köztársasági elnököt, mint Karácsony Gergely tette, hogy szoros eredmény esetén se merje kormányalakítással megbízni Orbán Viktort? Egy „alternatív ügyészi hivatal” létrehozását helyezik majd kilátásba, mint Vona Gábor, hogy törvénytelen eszközökkel lépjenek fel a Fidesz–KDNP politikusaival szemben?
Ilyen helyzetben valóban nehéz elviselni a választási pofára esést. Háborút, ellenségeskedést akarnak, a választás eredménye azonban azt igazolja, hogy emberek többsége nem ezt akarja. A többség abban reménykedik, hogy hamarosan elmúlik ez is, mint minden eddigi ellenzéki gyermekbetegség.
A múlt szombati tüntetésen részt vett Gyurcsány Ferenc örökzöld bölcsességével szólva: „Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt, előbb-utóbb megunják, hazamennek.” Igen, haza.