Rövid időn belül másodszor szólította fel lemondásra Viorica Dăncilă miniszterelnököt Klaus Johannis román államfő. A jobboldali liberális elnök és a szociáldemokrata kormányfő, illetve a mögötte álló Liviu Dragnea házelnök viszonya a konfliktusos szakaszból a totális háború fázisába lépett, aminek első súlyos következménye a törvényhozói munka lelassítása, ellehetetlenülése. Szinte nincs olyan törvény ugyanis, amelyet a kormány megbuktatására törekvő szász származású államfő ne támadna meg valamilyen, legtöbbször az alkotmánybírósági kontroll kezdeményezésével.
Johannis azért váltott a radikálisabb fellépésre, mert Dăncilă színre lépésével stabilizálódott a román politika kormánypárti oldala, megszűntek a Szociáldemokrata Párt (PSD) nyilvánosság előtt zajló belső konfliktusai, s ez nyilván rosszul érinti a csupán kéjes kárörömre berendezkedett ellenzéket.
Egyre hangsúlyosabbak a külpolitikai jellegű viták a kormányzat és az államfő között. A visegrádiakhoz, valamint a kelet-közép-európai térséghez való viszonyulás után Jeruzsálem kérdése a vártnál nagyobb vitát gerjesztett. A szociáldemokrata kormány a közös uniós álláspont ellenére követné Washingtont, s elköltöztetné Tel-Avivból a román nagykövetséget, Johannis viszont nem. Liviu Dragnea ily módon igyekszik szoros, bizalmi kapcsolatba kerülni Donald Trump amerikai elnökkel, illetve annak adminisztrációjával. Washington erőteljes befolyása a bukaresti belpolitikára évek óta közismert, az Egyesült Államok nagykövete rendszerint úgy nyilvánít véleményt egyes kormányzati lépésekről, mint egy gyarmattartó ország helyi képviselője.
Klaus Johannis volt az első kelet-közép-európai vezető, akit Trump megválasztása után a Fehér Házban fogadott, s a román ellenzék vezéralakjának számító elnök számít jelenleg is az amerikaiak bizalmi emberének. Ezt nyilván nehezen viseli a legutóbbi választást magabiztosan megnyerő PSD. Dragnea ráadásul annak a Benjamin Netanjahu izraeli kormányfőnek is a kedvében járna, akivel személyes jó viszonya van. Johannis – aki nemrég arra bátorította Washingtont, hogy növelje katonai erejét és jelenlétét Romániában – Dragneáékkal ellentétben Brüsszelre, Berlinre is figyel. A fő európai kérdésekben általában Angela Merkel kancellár vonalát képviseli. Viorica Dăncilă kormányfő izraeli vizitje, s az ezt megelőző román–szerb–bolgár–görög találkozón való részvétele azt jelzi, a kormány nem engedi át a külpolitika kizárólagos irányítását Johannisnak.
Románia látja el 2019 első fél évében az uniós elnökséget, a szociáldemokrata kormány pedig nem engedheti meg magának, hogy abban az évben, amelynek végén elnökválasztást is tartanak, a várhatóan újra induló Johannis legyen az EU-s színpad főszereplője. Az egyik csatát ezen a téren már elvesztették Dragneáék: az unió 2019. márciusi csúcstalálkozója Nagyszebenben lesz, a szász származású államfő szülővárosában, sikeres polgármesterségének helyszínén.
De mi a helyzet a magyar–román viszonnyal? A kifejezetten intenzív gazdasági együttműködés mellett az államközi politikai kapcsolatok két pillérre támaszkodnak. Egyrészt Kelemen Hunornak, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökének közvetítésével működő telefonos egyeztetések Orbán Viktor miniszterelnök és a román politikai erős emberének számító Liviu Dragnea képviselőházi és PSD-elnök között, másrészt a külügyminiszteri tárgyalások. Az Orbán–Dragnea-telefonbeszélgetések nyilvános részei rendre egy szimbolikussá vált ügyről, a megszüntetett marosvásárhelyi magyar tannyelvű római katolikus iskola újraalapításáról szólnak.
A külügyi tárcavezetők rendszeres megbeszélései ugyanakkor azt is jelzik, bizonyos uniós kérdésekben egységes, közös álláspontok körvonalazódnak. Magyarország és Románia kormányát egyaránt támadások érik Brüsszelből, ami szintén egyfajta kölcsönös szolidaritási reakciót vált ki Budapesten, illetve Bukarestben.
Klaus Johannis részéről a csendes elzárkózás jellemző Magyarország vonatkozásában, a román elnök nem bírál, de a közeledést is elutasítja. A magyar–román államközi együttműködésben ugyanakkor fontos szempont lehet a jövő év végén esedékes romániai elnökválasztás is. Ugyanis volt már arra példa, hogy a külhoniak körében óriási népszerűségnek örvendő Orbán Viktor javaslata egy romániai népszavazás esetén (Traian Basescu leváltásáról szóló referendum, 2012) döntőnek bizonyult az erdélyi magyarok hozzáállását illetően.
S miután jelenleg zökkenőmentes az RMDSZ és a magyar kormány relációja, az a román elnökjelölt, akinek támogatására szólít a Kelemen Hunor vezette párt, s akiről pozitívan nyilatkozik a magyar miniszterelnök, az erdélyi magyarok szavazataival máris öt-hat százalékos előnyre számíthat, ami akár döntő is lehet a várhatóan kiélezett küzdelemben.