Románia és Erdély a pápalátogatás lázában ég. Még pár hónap választja el az ország román és magyar római katolikus híveit Ferenc pápa május végi, június eleji háromnapos látogatásától, de már állandó beszédtéma a katolikus egyházfő érkezése.
Kiváltképp az erdélyi és székelyföldi katolikusok örülnek, hiszen 1999-ben, a máig államegyházi hatalommal és befolyással bíró román ortodox egyház kvázi vétója, beleszólása nem tette lehetővé, hogy II. János Pál pápa erdélyi híveit is meglátogassa és őket is arra biztassa: ne féljetek! Így az első pápalátogatás sokak számára nem hozta el a várva várt találkozást, az ebből fakadó élményt és hitbeli megerősödést.
Sajtóértesülések szerint a bukaresti diplomácia minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy a Szentatya 2018-ban látogasson az országba, és jelenlétével mintegy megkoronázza az Erdély elszakítása alkalmából tartott centenáriumi évet.
A Vatikán azonban szerencsére átlátott a szitán, salamoni döntést hozott, és egy évvel későbbre tolta az időpontot, ahhoz is ragaszkodva, hogy ez a látogatás ne csupán ökumenikus, hanem immár pásztori jellegű is legyen, tehát a katolikus hívekkel való találkozás jegyében történjék.
Péter utódjának érkezése túlzás nélkül történelmi esemény Romániának. Hiszen a végletes politikai megosztottság, az évtizedek óta tartó nagymértékű kivándorlás, az ebből fakadó munkaerőhiány és elöregedés, az ország infrastrukturális lemaradása közepette Ferenc pápa érkezése végre igazi örömhír az országnak. Sikere a román diplomáciának, amely június végéig az unió soros elnökségét tölti be. Sikere Klaus Johannis államfőnek, aki még 2015-ben hívta meg a pápát Romániába.
Az sem mellékes, hogy két választás között érkezik a Szentatya az országba. Egy héttel az európai parlamenti választás és néhány hónappal az őszi elnökválasztás előtt. Vagyis a román politikum, az államfőtől a kormányig, a kormánypártoktól az ellenzékig várhatóan a tőle telhető legteljesebb mértékben „rátenyerel” majd a neki nem csekély kampányértéket is jelentő látogatásra.
A pápalátogatás legfőbb értéke azonban természetesen nem ebben áll. Ferenc pápa jelenléte, szívhez szóló igehirdetése, a rá jellemző közvetlenség, a személyes találkozás ereje soha nem tapasztalt élményt, hitbeli megerősödést jelent majd a csíksomlyói eseményre elzarándokoló százezreknek, akik a mindennapok küzdelmeiben, vallási és nemzeti identitásuk megtartásában biztos támaszra számíthatnak a Szentatya részéről.
Ez az alkalom túllépi a felekezeti határokat, egyben az összmagyarság ünnepe, és nyugodtan használhatjuk ezt a kifejezést: sikere is lesz majd. A vatikáni diplomácia bölcsességének és előrelátásának hála nem a centenáriumi év megkoronázása, hanem a Kárpát-medencei keresztyénség ünnepe lesz.
Azt persze mindannyian tudjuk, hogy a migrációs kérdésben a dél-amerikai származású pápa homlokegyenest más véleményt képvisel, mint a kelet-közép-európai kormányok és társadalmak többsége, de ez a téma Kelet-Európában várhatóan nem kerül majd terítékre, hiszen Románia nem migrációs célország, még tranzitszerepe is csak minimálisnak mondható.
Az erdélyi társadalom ehelyett abban bízik, hogy Ferenc pápa szóvá teszi majd bukaresti vendéglátóinak a romániai katolikus egyház helyzetét, a megoldásra váró visszaszolgáltatási ügyeket, a visszaállamosítási fenyegetéseket, az egyházi iskolák helyzetét és a csángóföldi magyar misék igényét, elvégre az egyházfő, ahogy az elmúlt napokban több katolikus vezető is hangsúlyozta, jól ismeri erdélyi hívei helyzetét és a segítés szándékával jön. Egy előrelépés máris megtörtént.
A pápalátogatás bejelentését követően, a neve alapján csángó származású Petru Gherghel, a jászvásári egyházmegyét 1990-től vezető püspök harmincévi elutasítás után most hirtelen, minden előjel nélkül, egyik napról a másikra engedélyezte, hogy egy bákói templomban havonta egyszer, igaz, csak kísérleti jelleggel, magyar nyelvű miséket tartsanak.
Az anyanyelvi istentiszteletek engedélyezéséért vívott küzdelem három évtizede alatt már kihalt egy generáció, amely alig tudott románul. Az egyházi elöljárókkal folytatott levelezés két kötetben jelenik majd meg, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége gondozásában. Tanulságos olvasmány lesz… Egy biztos, január 27. piros betűs napként vonul be a csángók jelenkori történelmébe, hiszen a jászvásári püspökség 135 éves létezése során először engedélyezte magyar szentmise bemutatását.
Ennek megfelelően a zsúfolásig megtelt Szent Miklós-plébániatemplomban ünnepi és meghatóan emelkedett volt a hangulat a hat-nyolc településről összegyűlt gyülekezet körében. Nem csoda, hogy a küzdelem motorja, Nyisztor Tinka néprajzkutató a pápalátogatással egyenértékűnek mondotta a bákói magyar misét.
Ez még csak a kezdet, hiszen a csángó érdekvédelem azt szeretné elérni, hogy minden olyan faluban bevezessék az anyanyelvi misézést, ahol erre igény van Moldvában. A pápalátogatás első áldása tehát megtörtént.
A következő pár hónap során az erdélyi templomokban a pápalátogatás gyümölcseiért, áldásaiért imádkoznak majd. Kívánjuk, hogy ez a román társadalomban, az együtt élő nemzetek kapcsolatában és a magyar–román megbékélésben is éreztesse jótékony hatását.
A szerző újságíró, Nagyvárad