Az elmúlt évek során Európa nyugati fele megtapasztalta azt, hogy milyen a félelem légkörében élni. A 2015-ös párizsi támadássorozat óta alig telik hónap úgy, hogy ne történjen terrortámadás földrészünkön. Ez pedig szinte sokkolóan hat az emberekre, hiszen évtizedeken keresztül abban a hitben éltek, hogy ilyen tragikus képeket csak a televízió híradásaiban láthatnak, nem pedig a közvetlen környezetükben.
A hidegháború vége, a szovjet befolyási övezet felbomlása óta pedig már az európai katonai védelmi erő szükségessége is politikai vitatémává vált. Az iszlám radikalizmus terjedésének veszélye, a terrorizmus új módszereinek megjelenése, a kívülről jövő inváziós fenyegetés ellenére sem sikerült az elmúlt évek során az Európai Unió vezetésének megfelelő módon reagálnia ezekre az új kihívásokra.
Nemrég Izraelben jártam, és azt hiszem, az idén hetvenéves zsidó állam sok tanulsággal szolgálhat nekik. Az alig 8,5 milliós országban közel 1,5 millió muzulmán él. Határai mentén pedig több száz milliós gyűrű, amely államok döntő része Izraelt tekinti legfőbb ellenségének. Ezt a súlyos biztonsági feladványt három fő elem révén oldotta meg a zsidó állam.
Az első a hadsereg. Az éves nemzeti jövedelmének több mint kilenc százalékát fordítják védelmi kiadásokra. Ez hatalmas szám, de sikeres üzleti modelljük a hadiipari kutatás-fejlesztés és gyártás területén bevételi oldalról ellensúlyozza ennek egy jelentős részét. A hadsereg mintegy 170 ezer fős, ötvenezres tartalékosállománnyal.
Ez a szám nem tűnik túl magasnak, de ehhez jön még 1,2 millió (!) mozgósítható tartalékos. Ezt a sorkatonai rendszer biztosítja. A férfiak három, a nők pedig két évig szolgálnak a hadseregben. Ezt követően negyvenéves korukig minden évben egy hónapra behívhatják őket, amelynek idejére az állam biztosítja az átlagfizetésnek megfelelő kompenzációt.
A sorkatonák a hétvégi eltávozásukon is magukkal viszik a gépkarabélyukat, természetesen éleslőszerrel, így terrortámadás esetén is bármikor beavatkozhatnak a hátországban. Európai szemmel furcsa látvány az éttermekben, buszmegállókban látni ezeket a gyakorlóruhás fiatalokat, de az izraeli társadalom többsége szemmel láthatóan szereti őket. A praktikus és csinos egyenruha, a modern fegyverek látványa önbizalmat sugároz.
A biztonság második eleme kevésbé látványos. Ez a belső biztonság. Az persze szembeötlő, hogy a bevásárlóközpontokba belépés előtt detektoros biztonsági kapukon keresztül, csomagátvizsgálás után lehet belépni. A biztonsági cégek emberei is éleslőfegyverrel felszerelve végzik ezt a munkát. A gázolásos merényletekre reagálva lezárták az üzletközpontok főbejáratait, oda csak oldalsó ajtókon lehet belépni. A főutak melletti buszmegállókat két, fektetett T betűre emlékeztető betonakadállyal védik.
Jártam olyan kávézóban, amelynek tulajdonosa izraeli állampolgárságú, arab származású és keresztény vallású férfi volt. Kiszolgálás közben nála is előbukkant a zakója alól a csőre töltött fegyver. Amikor szóba elegyedtünk, elmondta, hogy esténként a rendőröknek segít, hogy biztonságos legyen az üzletének a környéke.
Magyarul: a hivatásos rendőri, titkosszolgálati szervek munkáját segíti egy jól szervezett, külsős állomány is. Ezek ismerik a környékük problémás területeit, bűnözőit. Nekik azonnal feltűnik, ha idegen érkezik, aki fenyegetést jelenthet rájuk. A technikai, informatikai ellenőrzés, szűrés mellett elengedhetetlen a humán információs hálózat működtetése is. Csak a kettő együtt eredményezi azt, hogy sikerül a terrorakciók döntő részét megelőzniük a biztonsági szolgálatoknak.
Ennek szükségességét láttam igazolva, amikor Názáretben, alig ötven méterre az Angyali üdvözlet templomától, néhány külső megjelenésében és fellépésében is iszlám vallású férfi Koránt és iszlamista propagandaanyagokat akart a templomból kijövő európai turistáknak igen rámenősen átadni, s ennek fejében adományokat beszedni.
A biztonság harmadik eleme szintén jól látható. Ez pedig a hazafias érzés erősítése, a nemzeti összetartozás tudatának elmélyítése. Minden izraeli közintézményen, szállodán kint van a nemzeti lobogó. De a települések legmagasabb pontjain is, csakúgy, mint a szórakozóhelyek és a kibucok bejáratánál is. Az is természetes, hogy nem kifakult, szakadt zászlók vannak kitűzve. A hadsereg alapkiképzését lezáró menetgyakorlatokat is úgy tervezik, hogy azok végpontja az izraeli történelem egy-egy emblematikus helyszíne legyen. Mintha nálunk Eger, Szigetvár vagy Drégely vára lenne.
A hadsereg szívesen fogadja önkéntesnek a mozgássérülteket, enyhe autistákat is. Számukra is tudnak fontos, értelmes feladatokat adni, ami nekik is átélhetővé teszi a haza szolgálatának fogalmát. Az állam pozitív diszkriminációval hálálja meg a katonai szolgálatot. Állami állásra pályázat esetén a leszolgált katonai idő egyértelmű előnyt jelent. Mindazok pedig, akik koruk alapján kikerülnek a hadsereg tartalékosállományából, önkéntesként átléphetnek a területvédelmi erőkhöz. Természetesen a hadseregével megegyező egyenruhával, éleslőfegyverrel látnak el településük környezetében járőri feladatokat.
Persze ez a rendszer sem hibátlan. Találkoztam felületes biztonsági őrrel, kikapcsolt detektoros kapuval. De az egész mégis működik, amit legjobban Izrael állam hetvenéves léte bizonyít. Nem gondolom azt, hogy az Európai Uniónak is hasonló rendszert kellene felépítenie. Ma még nem. De ha továbbra is marad a problémákat nem nevén nevező, álszent politikai elit, akkor bizony reálisan számolni kell a külső és belső fenyegetés folyamatos erősödésével.
Amikor nálunk egyes médiumok azon élcelődnek, hogy a magyar kormány a tanterv részévé teszi a hazafias nevelést, akkor az ország biztonságának egyik alappillérét gyengítik. A legnagyobb tanulság nekem az volt, hogy Izraelben a polgárok döntő részének egyetértése adja az ország valódi erejét. Ezeknek az alapkérdéseknek a tisztázása, rögzítése adhatja Magyarország megerősítésének alapját is.
Földi László – A hírszerző szemével és Horváth József – Az elhárító szemével összes cikkét ITT találja.