Míg Angela Merkel bevándorlási politikáját már csak a brüsszeli liberálisok és George Soros elvakult hívei látják hasznosnak és észszerűnek, addig a frissen alakuló olasz kormány új csizmát húz Európa lábára. Ötszázezer illegális bevándorló kiutasítása, a családegyesítések átvizsgálása és a migráció generálta bűncselekmények visszaszorítása áll legelöl az újonnan alakuló olasz kormány programjában. Nem csoda, hogy a francia és a német lapok a magyar kormány állandó jellemzőjeként használt populista jelzővel illetik az Öt Csillag Mozgalom és a Liga politikusait.
Emmanuel Macron és Angela Merkel ugyanakkor kissé fellélegezhetett, mivel Luigi Di Maio és Matteo Salvini nem vették be programjukba az eurózónából való kilépést. Viszont az Olaszországot sújtó migrációs problémákat tarthatatlannak nevezték. A választás megmutatta, hogy az olaszoknak elegük lett a szocialisták bevándorlási politikájából és politikai korrektségből. A választók vissza akarják kapni a régi Itáliát, amikor fővárosának parkjaiban korábban nem heverészett 180 ezer illegális afrikai bevándorló, és a bulizni induló kamaszoknak nem kínálták nigériai drogárusok a különböző szereket a partihelyeken.
Persze Soros szervezetei azonnal működésbe léptek, és a Global Legal Action nevű, migránsokat támogató NGO rávett tizenkét nigériai bevándorlót, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságán kezdeményezzenek pert Olaszország ellen, mivel az együttműködik a líbiai parti őrséggel, amely visszatartja, sőt visszaszállítja az illegális afrikai bevándorlókat, mielőtt azok hajói elérnék a nemzetközi vizeket. A per alapja, hogy a líbiai katonák embertelenül bánnak a migránsokkal. A vádakat a líbiai kormány és a parti őrség is visszautasította, ennek ellenére Róma egy több évig húzódó perrel számolhat.
Félő, hogy amennyiben ezt a pert a bevándorlók megnyerik, a strasbourgi bíróság kötelezheti az olasz kormányt, hogy mondja fel szerződését az észak-afrikai országgal. Ez azt jelentené, hogy az ott várakozó körülbelül másfél millió illegális bevándorló akadálytalanul elindulhatna Olaszország felé.
A kormány programjában tervben van a szociális segélyek kifizetésének a felülvizsgálata is. Németországhoz hasonlóan Olaszországban is bevándorlók százezrei kapnak állami segélyt, amelynek értéke havi 340 euró körül mozog, holott nem is lennének jogosultak rá, mivel menedékkérelmüket elutasították. Igaz, ez mentesítené az államháztartást, ám nyilvánvalóan a migránsok lázadásához és a bűncselekmények ugrásszerű megnövekedéséhez vezetne, mint az utcai rablások, a prostitúció és a drogkereskedelem.
Vannak tervek a biztonságos országokból, például a Marokkóból, Tunéziából, Algériából, Szenegálból, Gambiából, Nigériából, Togóból és Beninből érkezett, védettségre vagy politikai menedékjogra nem jogosultak zárt rendszerű táborokba elhelyezéséről, míg kitoloncolásukra sor nem kerül, ám ez politikai bombát robbantana Brüsszelben. Nyilvánvalóan koncentrációs táborokhoz hasonlítanák ezeket, és Brüsszel azonnal büntető szankciókat foganatosítana Rómával szemben.
A kormányprogram előirányozza az olasz haditengerészet mentőakcióinak felülvizsgálatát is. Mivel a kimentett illegálisokat a hadihajók automatikusan az olasz kikötőkbe szállítják, így szinte átveszik az embercsempészek munkáját. Az új kormány azt szeretné, hogy akiket kimentenek a Földközi-tengerből, azokat más tenger menti országokba is szétoszthassák, hogy ott bírálják el menedékkérelmüket.
Visszaköszön a magyar kormány civil szervezetek finanszírozási átláthatóságát célzó törvénye is, mivel az olasz kormánykoalíció is átláthatóvá akarja tenni a migránssimogató civil szervezetek pénzügyeit.
Di Maio és Salvini a keleti nyitást is meglebegtette. Nagyon baráti hangon beszéltek Vlagyimir Putyin orosz elnökről és kilátásba helyezték az EU által bevezetett szankciók eltörlésének követelését is. Salvini erélyes hangon beszélt Brüsszelről is, mivel az szerinte beavatkozik az olasz kormányalakításba. „Folyamatos támadásokkal nézünk szembe a senki által nem választott eurokraták részéről” – nyilatkozta a Liga politikusa.
Érdekes volt szemlézni a nyugat-európai újságolvasók kommentárjait az olasz kormányalakításról és a politikusok jövőbéli terveivel kapcsolatban. Ugyanaz a pozitív hangnem tapasztalható, mint Orbán Viktor bevándorlásellenes politikájával kapcsolatban. „Nagyszerű”, „vessünk véget a brüsszeli uralkodásnak Olaszországban”, „Berlusconi jöjjön vissza, ő a háború utáni Olaszország legkiválóbb politikusa”, „reméljük, mielőbb megkezdődnek a kitoloncolások”.
Ezekből is látszik, hogy az átlagembereknek elegük van a romló közbiztonságból és az európai értékek feladásából. A V4-ek és Ausztria egészséges nemzeti szuverenitása után Olaszország is része lesz a „rebellis csapatnak”, amely védi határait és ezzel állampolgáraik érdekeit szolgálja.
A liberális sajtó persze máris rátámadt a még meg sem alakult kormányra, és Európa-ellenes, populista, iszlamofób jelzőkkel dobálózik. Nem veszik észre, hogy a cikkeiket már csak maguknak írják? Az emberek szeme kinyílt. Az, hogy például Németországban az adófizetők pénzéből kifizetett segélyekből csak tavaly 4,2 milliárd eurót utaltak ki a migránsok Afrikába és a Közel-Keletre, sokaknál kiverte a biztosítékot.
Ráadásul ismét migránsok ezrei mennek haza nyaralni azokba az országokba, ahonnan állítólag életük kockáztatásával menekültek el. Ezektől a személyektől azonnal meg kellene tagadni az ismételt beutazást, hiszen hazudtak a meghallgatáskor, és jól láthatóan semmilyen veszély nem fenyegeti őket otthonukban. Németországba több tízezer olyan álmenedékkérő is érkezett, akik csak súlyos betegségüket kezeltették ki, vagy komoly, nagyon drága műtéteket sajtoltak ki a bevándorlási hivataloktól. Miután felgyógyultak, hazarepültek. A külföldi sajtó a napokban szellőztette meg ezt az újfajta egészségturizmust.
A polgároknak elegük van. Brüsszel és Merkelék már csak maguknak tetszelegnek a nagy humánus megmentő szerepében. A nép lehúzva és átverve érzi magát. A választók biztonságot szeretnének, nem pedig tömeges nemi erőszak és más súlyos bűncselekmény elszenvedői lenni.
Brüsszel meddig tudja még feszíteni a húrt fenyegetésekkel és kötelezettségszegési eljárásokkal? Meddig lesz még Európai Unió ebben a formában? Elképzelhető szakadás a következő öt évben? Akár igen. Az elmúlt választások megmutatták, hogy a polgárok nem kérnek ebből az EU-ból, illetve annak értékrendjéből. Az unió már nem Európát képviseli, hanem a milliószám betelepülő idegenek érdekeit tartja szem előtt. Hat ország már kiáll a nemzeti értékekért és állampolgárai biztonságáért. A fáklyavivő Magyarország volt 2015-ben, és három év után egyre több a szövetségesünk, akik egy régi-új Európát szeretnének, keresztény nemzeti értékekkel. A politikai jövő egyre izgalmasabb!
A szerző biztonságpolitikai szakértő