Az elmúlt három év eseményeit követve azt hittük, hogy már nem érhet minket meglepetés. Hiszen a józan észt meghazudtolva próbálták meggyőzni Európa polgárait – úgy az unió vezetői, mint a legerősebb tagállamok politikusai –, hogy földrészünk problémáit egyedül a tömeges, ellenőrizetlen migráció oldhatja meg.
Szerencsére itt Közép-Európában még nem vesztették el tartalmukat olyan alapvető fogalmak, mint haza, nemzet, biztonság. Látjuk, hogy az elmúlt időszakban Európa nyugati felében miként szerzi vissza lépésről lépésre pozícióit a józan ész, ami reménnyel tölthet el bennünket, hogy még sincs minden veszve.
Ezzel szemben valódi meglepetésként hatott az ENSZ főtitkárának felszólalásával megnyitott újabb frontvonal, amely a migrációt az alapvető emberi jogok szintjére emelné. Majd az alaphang megadását követően lassan kibontakozik az ENSZ-en belül egy újabb falanx, amely elszántan, keményen, sőt könyörtelenül száll harcba mindazokkal, akik nem értenek vele egyet.
Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok nemes egyszerűséggel kiszállt ennek a kérdésnek a megvitatásából. Sőt, ha jól megnézzük, akkor ez a tervezet szöges ellentétben áll Ausztrália, Japán, Kína, Oroszország és az Öböl-országok álláspontjával. Az ENSZ javaslata egyetlen célt szolgál: Európa renitens országainak megregulázását, földrészünk zsidó-keresztény kultúrájának, identitásának felszámolását, ezzel együtt pedig gazdasági, politikai befolyásának megtörését.
Hazánk és a magyar kormány azért került már a világszervezet támadásának célkeresztjébe is, mert az Európát támadó erők úgy látják, hogy itt van a legkövetkezetesebb ellenállás ezzel az esztelen tervvel szemben.
Ezért sokan érezhetik úgy nálunk, hogy már mindenki haragját kivívtuk, biztos velünk van a probléma, miért nem állunk be mi is a sorba. Szerencsére a magyarok jelentős része nem így érez, és a kormány a közelgő választások ellenére vállalja ezt a többfrontos küzdelmet.
Míg az Egyesült Államok méretéből, súlyából adódóan is megteheti, hogy kivonul a küzdőtérről, addig Magyarországnak a nemzetközi politika teljes eszköztárával harcolnia kell ellene. Ennek legutóbbi állomása a Stop Soros néven megismert törvénycsomag, amely további szigorításokkal kerülhet a parlament elé a választásokat követően.
Elhárítóként azt gondolom, hogy az a néhány hónapnyi idő a törvény reménybeli elfogadásáig lehetőséget teremt a szolgálatok számára a szakmai felkészülésre.
Ugyanis a tervezet szerint mindazon nem kormányzati szervezeteknek (NGO), amelyek Magyarország területén migránsokkal összefüggő tevékenységet kívánnak folytatni, előzetesen nemzetbiztonsági ellenőrzésen kell átesniük, amelyet követően a belügyminiszter adja ki a működési engedélyüket. Persze gyorsan szögezzük le, hogy a döntés ellen jogi úton lehet majd fellebbezni.
A szolgálatok eddig a nemzetbiztonsági törvény alapján kétféle ellenőrzést folytattak, amelyek már több mint két évtizedes múltra tekintenek vissza. A személyi biztonsági ellenőrzések azokat az állampolgárokat érintik, akik munkahelyük, beosztásuk alapján minősített adatok, információk – magyarul titkok – birtokába jutnak.
A másik terület az iparbiztonsági ellenőrzés, amely azokat a vállalkozásokat érinti, amelyek NATO-beszállítói minősítést kívánnak szerezni, illetve tevékenységük nemzetbiztonsági védelem alá esik. Ezeken a területeken komoly rutint, szaktudást szereztek a szolgálatok az elmúlt évtizedekben, amihez jelentősen hozzájárultak a NATO-szövetségeseinktől átvett tapasztalatok is.
Ehhez képest a Stop Soros törvénycsomag alapján várhatóan bővül a nemzetbiztonsági ellenőrzések köre, aminek elfogadásához kétharmados többségre van szükség a parlamentben, mivel a nemzetbiztonsági törvény minden módosítása – helyesen! – minősített többséget követel meg.
Helyesen, mivel ez a törvény az ország biztonsága szempontjából alapvető fontosságú. Ezért gondolom úgy, hogy ezt a néhány hónapot az új feladatra való aktív felkészüléssel kell tölteniük a szolgálatoknak. Ennek egyszerűbb része a többletmunkához a szakemberek biztosítása, felkészítése, képzése, illetve az anyagi, technikai, informatikai háttér megteremtése. Ennél jóval komolyabb feladat a megfelelő szakmai felkészülés, hiszen ezen az új területen árgus szemekkel fogja figyelni a politika, a média az elvégzett munkát.
Abban sem lehet kétségünk, hogy elutasító határozat esetén perek sokasága fog elindulni, amelyek külföldi „jogvédő” szervezetek anyagi, politikai és médiatámogatása mellett fognak zajlani. Éppen ezért a szakmai munka színvonalát a legmagasabb szinten kell tartani, másrészt a szolgálatok politikai és szakmai vezetésének biztosítania kell a megfelelő támogatást. Ugyanis az esetleges retorzióktól tartva, remegő térdekkel nem lehet, nem szabad ezt a tevékenységet végezni.
Egy ideális világban a titkosszolgálatok munkájában a különböző politikai erők között legalább hallgatólagos konszenzus van, hogy a napi politika küzdőterére nem viszik ki ezt a területet. De ettől pillanatnyilag sajnos messze vagyunk. Pedig Magyarország, Európa és a NATO biztonsági helyzete alapjaiban változott meg az elmúlt években. Terrorizmus, aszimmetrikus háború, kiberbűnözés, globalizáció és még sorolhatnánk az új kihívásokat.
A törvény elfogadásáig meg kell kezdeni a nyílt információk gyűjtését, elemzését, értékelését, mivel az elmúlt évtizedek során sok olyan civil szervezet alakult, szűnt meg, amelyek döntően külföldi szervezetek, személyek szponzorációjából fedezték költségeiket, és úgynevezett jogvédő munkájuk során a migrációt elősegítő, támogató terület került előtérbe.
Ezen személyek, szervezetek belső dinamikájának és külföldi kapcsolati hálójának megismerése segítheti a szakszerű, pontos átvilágítások végrehajtását. Mert csak ez a mélységi, professzionális munka vezethet el oda, hogy egyértelműen tisztázni lehessen, az érintettek – stílszerűen – a kerítés melyik oldalán küzdenek, kinek az érdekében, kinek a pénzén. Mert ezt joguk van tudni a magyaroknak!
Földi László – A hírszerző szemével és Horváth József – Az elhárító szemével összes cikkét ITT találja.