Emlékszünk még arra, hogy néhány hónappal ezelőtt a hazai baloldali és liberális ellenzék azt mantrázta, hogy valójában nincs is Soros-terv a migrációs válság kezelésére? („Íme, a tervem a menekültválság megoldására”, Soros György, Market Watch, 2015. szeptember 29., illetve: „A mi tervünknek a menekültek védelme a célja és a nemzeti határok jelentik az akadályt.” Soros György, Bloomberg Business, 2015. október.)
Egy ideje már – különösen a kétharmados győzelemmel végződött áprilisi választások óta – az ellenzék mélyen hallgat erről. Nem véletlenül.
Nézzük meg először is azt, hogy a Soros-birodalom milyen elképzeléseket fogalmazott meg a menekültválság első éveiben! Számos interjúja és cikke (Bloomberg, Die Welt, Financial Times stb.) mellett két fontos írást tett közzé ezzel kapcsolatban Soros György, az elsőt a Project Syndicate nevű honlapján 2015. szeptember 26-án, a másodikat 2016. július 19-én a Foreign Policyben. Az első írásában egy hatpontos tervet tett közzé, a másodikban már hét pontban foglalta össze a koncepcióját. Vegyük sorra ezek közül a leglényegesebbeket.
A menekültek befogadása, integrálása alapvetően hasznos, pozitív jelenség, ezért az Európai Uniónak, illetve a világ minden részének nagyszámú menekültet kell befogadnia. Soros 2015-ben még azt javasolta, hogy Európa évente egymillió bevándorlót fogadjon be, 2016-ban ezt évi háromszázezerre módosította. A migrációt az egész világon szervezetté, folyamatossá és természetessé kell tenni.
A háborús menekültek mellett a gazdasági bevándorlók előtt is ki kell nyitni az országhatárokat, hiszen a demográfiai okokból kiürülő európai munkaerőpiacnak égetően szüksége van a migránsokra. Mindebből következik, hogy Soros az illegális migrációt legálissá kívánja átalakítani, amiben már indirekt módon megjelenik az az elvárás, hogy a migráció váljon alapvető emberi joggá (ha ezt nyíltan még nem is mondja ki).
Az Európai Uniónak a bevándorlás támogatására az eddigieknél jóval nagyobb pénzforrásokat kell átcsoportosítania, ha kell, akkor más területek – például az agrártámogatások – rovására.
Soros szerint a jelenleg is érvényben lévő Dublin III-as rendeletet meg kell szüntetni, mert az arra épül, hogy az egyes tagállamok döntik el, hogy kit engednek be a határaikon belülre. Ezt a döntést ki kell venni a nemzetállamok kezéből, s létre kell hozni egy menekültügyi és migrációs hivatalt, amely a tagállamok helyett dönt majd a menekültek és bevándorlók sorsáról.
A schengeni határok védelmét hatékonyabbá kell tenni, mégpedig ismét úgy, hogy létre kell hozni közös, európai határvédelmi egységeket, amelyek a tagállamok szuverenitását korlátozva, önálló módon szerveznék meg a határvédelmi tevékenységet. Megfogalmazódik annak az igénye is, hogy azokat a tagállamokat, amelyek nem kívánnak részt venni a menekültek befogadásában és elosztásában, gazdasági-pénzügyi szankciókkal kell büntetni.
Soros 2015-ös megnyilvánulásaival szinte egy időben – bizonyára egészen véletlenül – az Egyesült Államok vezető külpolitikai folyóiratában, a Foreign Affairs szeptember 20-i számában Kelemen R. Dániel, a New Jersey-i Rutgers Egyetem oktatója Az európai magyar probléma: Orbán Viktor csúfot űz az Európai Unióból címmel jelentetett meg írást. Ebben elképesztő támadást indított az Orbán-kormány migrációs politikája, a határkerítés ellen a szerző, s kiadta a jelszót: meg kell állítani a „rothadást”, amelyet az Orbán-kormány hoz az Európai Unióra! Hogyan? Összehangolt támadást kell intézni Magyarország ellen, mégpedig jogi, pénzügyi és politikai eszközökkel – követeli a kiváló hazafi (hiszen a neve alapján valami magyar gyökere mégiscsak lehet a szerzőnek).
Mint írja, „Európa összes vezetőjének közösen kellene kiállnia és elítélni Orbán retorikáját és politikáját. Ha ezt elmulasztják, akkor a rothadás csak terjedni fog.” Apróság, de idetartozik: a Foreign Affairs folyóirat kiadója a Council on Foreign Relations (Külkapcsolatok Tanácsa), amely szervezet köztudomásúan a globális és egyben globalista elit egyik meghatározó háttérintézménye.
Ezek után pedig nézzük meg azt, hogy mi történt az elmúlt hetekben és hónapokban az Európai Unióban, a bizottságban, az ENSZ-ben és máshol.
Először is: António Guterres, az ENSZ vezetője nemrégen elhangzott, „történelmi” beszédének egy mondata ma is visszacseng a fülünkben: „Migration is a positive global fenomenon” („A migráció egy pozitív globális jelenség”). Az ENSZ kiállt a migráció általános elfogadása, megszervezése mellett, sőt a decemberben elfogadandó migrációs kompakt a migrációt (amelybe már nemcsak a menekülteket, hanem a gazdasági bevándorlókat is beleértik!) alapvető emberi joggá kívánja tenni az egész világnak.
Másodszor: az Európai Bizottság vezetői arról beszélnek, hogy létre kell hozni egy eddigiekhez képest sokkal nagyobb uniós alapot a migráció és bevándorlás kezelésére; meglebegtették azt is, hogy adott esetben ezt más uniós források és támogatások kurtításával kell elérni.
Harmadszor: a Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottság legújabb javaslata szerint a schengeni határ védelme érdekében korábban létrehozott, ám alig működő Frontex nevű szervezet létszámát fel kell emelni tízezerre; ezek után ez a szervezet venné át a schengeni határzónában az érintett tagállamoktól a határvédelmet, s a Frontex döntene a menekültkérelmek elbírálásáról, a migránsok elhelyezéséről, további sorsukról. A Frontex gyakorlatilag kivenné a tagállamok kezéből a határvédelem alapjogát, amely a nemzeti szuverenitás brutális csorbítása lenne. Ezzel létrejönne a Soros által megálmodott egységes európai – ha tetszik birodalmi – döntéshozatal, s megszűnnének a nemzetállami határok mint akadályok.
Negyedszer: megkezdődött az „idegengyűlölő” migrációs politikát folytató, „a demokratikus EU-ra veszélyt jelentő” (Kelemen R. Dániel) Orbán-kormány és Magyarország megfenyítése, méghozzá egyszerre jogi, pénzügyi és politikai eszközökkel. Megindult Judith Sargentini celebrálásával a 7-es cikkely szerinti eljárás, Emmanuel Macron meglengette a kardját, s felvetette annak lehetőségét, hogy az európai értékeket (vajon mik ezek?) megsértő tagországokat gazdasági szankciókkal kell sújtani, illetve az európai bal- és liberális oldal politikai össztűz alá vette az országot a sorsdöntő EP-választások előtt.
Íme, a forgatókönyv, amelyet Soros általánosságban, a Foreign Affairs szerzője pedig a maga konkrétságában fogalmazott meg, megvalósulni látszik.
Úgy hírlik, Soros György az ENSZ legutóbbi közgyűlésén, az egyik kapcsolódó tanácskozáson személyesen lépett fel és tartott beszédet. Csak egy kérdést tennék fel: vajon melyik ország képviseletében tette ezt? Vajon kit képviselt ott, ahol országok vezetői lépnek fel? Vagy talán az volt a névtáblájára írva: Soros György – Globális Birodalom? Jó lenne végre tiszta lapokkal játszani.
A szerző politológus