Európa élmezőnyébe került a magyar gazdaság teljesítménye. A tavalyi utolsó negyedév után 2018 első negyedévében is az élmezőnyben vagyunk a 4,7 százalékos GDP-adattal az Európai Unió növekedési rangsorában. Hogy mi volt a titkos recept, amivel sikerült Magyarországon a stabil gazdasági növekedés alapjait megteremteni?
Fegyelmezett költségvetési politika, a munka becsületének helyreállítása, a munkát terhelő adók csökkentése, a lakosság és a családok biztonságának megteremtése kellett hozzá többek között, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Első látásra nem is tűnik túl bonyolultnak, a balliberálisoknak mégsem sikerült. Az MSZP–SZDSZ-koalíció kormányzása alatt mínusz 6,3 százalékos gazdasági zsugorodást (!) sikerült összehozni, és ezzel 2009-ben mi lettünk a sereghajtók az Európai Unióban.
Most pedig már megelőzzük a balliberálisok bezzegországát, Romániát is. Mi több, az idei év első negyedében Románia teljesített a leggyengébben. Vajon mi lett az IMF és a hazai balliberálisok által tavaly még piedesztálra emelt csúcsgazdasággal? A megannyi megszorító és privatizációs intézkedés ellenére kifulladt volna az IMF mintagazdasága, a romániai?
Biztosak lehetünk abban, hogy a honi balliberális gazdasági páholy nagymesterei majd csodálatos magyarázattal fognak erre is szolgálni, ugyanúgy, mint a választási vereségükre. Talán mégsem a falusi bunkók voltak az ostobák, hogy a kormánypártokra szavaztak? Nem, az biztos nem lehet, hiszen a balliberálisoknak papírjuk van róla, sőt többféle is, hogy ők az okosabbak, jobbak, mint a kormányoldaliak, és mindenben csakis nekik lehet igazuk.
Lehet, hogy éppen a felsőbbrendűségi komplexusuk miatt olyan szimpatikusak a magyar választók többségének? Abban mindenesetre biztosak lehetünk, hogy egy sem lesz köztük, aki úriember módjára, fanyalgás és kritika nélkül majd elismeri ezt az eredményt, és hamut hintene a fejére a korábbi felettébb szánalmas viselkedése és kiszólásai miatt. Mindenesetre nagyon várom, hogy lesz-e egyáltalán egy is közöttük, aki megsüvegeli a kormányt ezért a pompás növekedési adatért.
Úgy tűnik, a szép gazdasági teljesítménynek a baloldal sztárközgazdászai nem képesek örülni. Ez bizony már beteges. Sőt, abban is biztosak lehetünk, hogy amíg rajtuk múlik, addig Orbán Viktornak, Varga Mihálynak és Matolcsy Györgynek egy parányi dicséret sem fog soha a szájukból elhangzani. Unortodox közgazdász csak pária lehet, soha nem lesz példakép ebben az országban vagy az Európai Unióban. Karl Marx vagy Jean-Claude Juncker, esetleg Emmanuel Macron már inkább. Szobrot nekik, de minél előbb, ha lehetne!
De vajon hol találjuk Franciaországot, Belgiumot, avagy Luxemburgot a gazdasági növekedési rangsorban? Talán már nem is csodálkoznak rajta: a sereghajtók között. Olyanok vezetik ma az Európai Uniót, akik még a saját országukat is képtelenek irányítani, és még ők szeretnék az egész uniót megújítani. Ettől mentsen meg minket a Jóisten.
De úgy tűnik, a legnagyobb migránsbefogadó országok sem teljesítenek valami jól. Svédországot és Németországot is csak a sereghajtók, az EU-átlag alatt teljesítők között találjuk. Talán mégsem a migránsok fogják dinamizálni az Európai Unió gazdaságait? Hol lapul az a sok képzett munkáskéz? Csak nem csupán a segélyért, az ingyentámogatásokért tartják a markukat? Hová lesz akkor a munka becsülete?
Annak idején mi voltunk azok, akik elsőként futottunk az IMF-hez és az EU-hoz húszmilliárd eurós segélyért, hogy csődbe ne menjünk. A görögök csak jóval utánunk jöttek, igaz, ők 260 milliárd (!) euróig meg sem álltak, és 2010 óta éppen ennyi adományt sikerült elfüstölniük. A luxemburgi pénzügyminiszter, Pierre Gramegna két hete jelentette be, hogy az EU befejezettnek értékeli a Görögország gazdasági problémái leküzdésére évekkel ezelőtt indított szigorú segélyprogramot.
Azóta mindenki azt találgatja, hogy Görögország képes lesz-e újabb uniós segélycsomag nélkül megállni a saját lábán. Vajon komolyan lehet venni egy ilyen pénzügyi vezetőt, aki jelenleg az EU segélyprogramját irányítja? Nem volt korai ez a nyilatkozat, nem kellett volna megvárni vele, hogy Görögország valóban képessé válik az önfinanszírozásra a pénzügyi piacokról?
Mindenesetre az IMF azonnal a luxemburgi EU-bürokrata segítségére sietett, és megpendítette, hogy csökkenteni kellene Görögország adósságállományát. Micsoda nagyvonalúság! Érdekes, hogy amikor még mi is az IMF gondoskodó ölelését élveztük a magyar balliberális szakértő közgazdászok jóvoltából, ez a lehetőség fel sem merült, sőt Görögországon kívül a többi nehéz pénzügyi helyzetbe került ország is önerejéből mászott ki a gödörből. Egyikük sem tartott igényt 260 milliárd eurós pénzügyi támogatásra, adóssága jelentős részének elengedésére, mi több, a kohéziós alapok terhére jelentős többletkifizetésekre.
Ezek szerint az EU-ban alapérték jól eladósodni, rosszul gazdálkodni, a pénzt részeg matrózok módjára szórni. Így kaphat egy ország 260 milliárd eurós támogatást, adósságelengedést, extra támogatást a kohéziós alapokból. Apropó, el lehet képzelni, hogy mennyi pénz az a 260 milliárd euró, és mire is lett volna elég egy jól gazdálkodó országban.
Az Európai Stabilitási Mechanizmus megújítása előtt nem kellene megvizsgálni, hogy mire költötték el ezt a sok pénzt? Na nem kötözködés végett, mivel azt a balliberálisok úgyis jobban csinálják, csak amiatt, hogy gyűjtsük össze a tapasztalatokat, hogyan lenne érdemes ezt legközelebb jobban csinálni. Talán nem kellene egy újabb pénzügyi segélyprogramot nyolc évig elhúzni, és esetleg kevesebből is kijönne.
S ha már ennyit költöttek Görögországra, vajon milyen állapotok vannak ott az emberi jogok terén, most, hogy befejeződött a segélyprogram? Nem kellene erről egy átfogó vizsgálatot indítania a LIBE-bizottságnak? Miért növekszik még mindig az öngyilkosságok száma, a szegénység? Alapvető jog-e, hogy a fiatalok körében 40 százalék fölötti a munkanélküliség? Vagy az, hogy sok nyugdíjas a kukázásból tartja fenn magát? De hallani olyat is, hogy sok fiatal nő prostitúcióból próbálja fenntartani a családját. Ezek talán azok a híres-neves „európai értékek”, amelyekre állandóan hivatkoznak velünk szemben? Szerintem nem a görög út a követendő, kedves Európai Parlament.
A szerző közgazdász, egyetemi docens