A minap kapott szárnyra az a régebbi eset, hogy a Homo sorosensus, azaz a Soros-embertípus létrehozásának fontosságát ecsetelte Nils Muiznieks, az Európa Tanács emberi jogi biztosa még egy 2009-es dokumentumban. Abban, amelynek a Nyílt társadalom emberének születése címet adta. Az Open Society című nemzetközi Soros-hírlevél a Híradó.hu írása alapján úgy fogalmaz: „Sokan közülünk azt feltételezték, hogy két évtizeden belül létre tudjuk hozni az új nyílt társadalom emberét. Ez az új ember – a Homo sorosensus – hivatott felváltani a Homo sovieticust, amely lassan elbomlik a történelem szemétdombján.”
Nils Muiznieks ismertette a Soros-embertípus személyiségjegyeit. Ez a típus például a Közép-európai Egyetemen vagy nyugaton tanul, aktívan részt vesz a megreformált közép- és kelet-európai gazdasági és politikai életben. „Egy átmeneti időszakot követően a Soros-embertípus nemzedéke megszerzi a legtöbb politikai, gazdasági és kulturális hatalmi pozíciót.” Az emberi jogi biztosról érdemes tudni, hogy korábban a Soros Alapítvány lettországi programigazgatója, később igazgatóságának tagja volt. Hazánkat többször támadta, mert Magyarország nem osztozik a milliárdos spekuláns migrációs nézeteivel.
Ízlelgettem a szavakat, ahogy magamban többször elismételtem, hogy Homo sorosensus. A Soros-embertípus. Ki és hogyan találhat ki ilyet? – tettem fel magamban a kérdést, majd utánanéztem Soros György néhány kijelentésének. Nem volt nehéz dolgom, a 888.hu már megtette azt a szívességet, hogy összegyűjtött az üzletembertől néhány mondatot. Például ezt: „Bevallom, mindig is tápláltam a magam irányába olyan érzelmeket, amelyek létem fontosságát túlontúl is felértékelték. Hogy őszinte legyek, egyfajta Istenként tekintettem önmagamra.”
Meg ezt: „Az igazságot megvallva, gyerekkoromtól kezdve erős messianisztikus fantáziákat hordoztam magamban, amelyekről úgy véltem, muszáj kordában tartanom, különben a pszichiátriára kerülök. De amikor elkezdtem bejárni az utamat a világban, úgy éreztem – amennyire csak megengedhetem magamnak –, bele akarok merülni ezekbe a fantáziákba.” És akkor egy harmadik: „Ez egyfajta betegség, amikor valaki istenként tekint önmagára vagy a mindenség megteremtőjének tartja magát. De bevallom, amióta elkezdtem kiélni, megélni ezeket a gondolatokat, már nem érzem magam kényelmetlenül.”
Ezeket elolvasva lassan összeáll a kép, amely elég rémisztő. Egy ember, aki istennek képzeli magát és teremteni akar. Az irodalom is ismer hasonló alakokat. Merész és sántító hasonlatként, de Idézzük fel például Mary Shelley Frankenstein, avagy a modern Prométheusz című művét. Abban Victor Frankenstein, a kémiával és matematikával foglalkozó fiatal a kísérletezés és a tudomány híve. Ő alkotja meg az önmagától cselekvő lényt, amelyet holttestekből rakott össze. A teremténye olyan borzalmas lett, hogy maga is elszörnyedt tőle.
Ha már Istenről beszélünk, akkor tisztázzunk egy-két alapvetést. Ezt a Biblia alapján tenném meg. Erre azért bátorkodom, mert a kontinensen Magyarország még azon szerencsés államokhoz tartozik, ahol nincsenek olyan no-go zónák és párhuzamos társadalmak, ahol üldözik a keresztényeket, ahol kötelező a Korán, és a törvénykezés alapja nem a római jog, hanem a saría. Kár, hogy ezt egyre több európai ország már nem mondhatja el magáról. Az Isten és az ember között a legalapvetőbb különbség, hogy az Isten a teremtő, az ember pedig a teremtménye. Ahogy a Biblia írja: „Aztán megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlénnyé.”
Az embert Isten a saját képmására, azaz arra teremtette, hogy őt, az ő akaratát képviselje a földön. A bűnbeeséssel ezt rontottuk el, és nem Istenét, hanem a saját akaratunkat helyeztük előtérbe. A kísértő ugyanis elhitette, hogy ha eszünk a tiltott fa gyümölcséből, akkor olyanok leszünk, mint az Isten. Hát nem lettünk olyanok, mondani se kell. Elég, ha megnézzük, hogyan pusztítjuk egymást és a Földet. Soros György ugye erős messianisztikus fantáziákat hordozott magában. A héber Messiás jelentése: Felkent. Görögül: Krisztus. A Biblia is ír Krisztus második eljöveteléről, de azzal nem árulok el meglepetést, hogy nem Soros György lesz az. A spekuláns álmodozása a nyílt társadalom megvalósításáról azonban tény. Ezzel önmagában nem is lenne akkora baj, ha ezt nem szeretné teljes erővel és kiterjedt hálózatával rákényszeríteni mindenre és mindenkire.
Miért nem látják be egyesek, hogy az elképzelés mennyi veszéllyel jár? Nem lehet felelőtlenül egymásra ereszteni teljesen eltérő kultúrájú emberek millióit! Ráadásul úgy végképp nem illendő, hogy ezt kívülről megpróbálják ráerőltetni a szuverén országokra. Egyébként nem új keletű dolog ez. Volt erre példa évezredekkel ezelőtt is. Ez a démoni politika. Idegen népeket telepítenek egyik helyről a másikra, összekeverik a nemzeteket meg a vallásokat, hogy a diktátorok sokkal jobban tudjanak manipulálni. Jelen esetben a pénzhatalom diktátorai, akik céljaikhoz felhasználnak amit és akit csak tudnak: embereket, kormányokat, civil és világszervezeteket. Nekik az a fontos, hogy ne legyen nemzeti identitás és ne legyen hitbeli identitás.
Ennek feneketlen vermébe egyre több európai ország zuhan bele. Mindennapos a terrorveszély, az iskolákba biztonsági őröket kell felvenni, sorra alakulnak ki az eltérő társadalmak a migránsokból.
Magyarország nem szeretne ide jutni. Az unió soros bolgár elnöksége készített egy javaslatot a dublini rendelet módosításáról. Annak fontos eleme, hogy a túlterhelt tagországokból kell szétosztani a többi ország között a bevándorlókat. Ez akkor lépne életbe, ha egy államban több menedékkérelmet nyújtanak be, mint az ország előre meghatározott kvótája. Ez hazánknak évente mintegy 10 500 bevándorló befogadását jelentené.
Ehhez tegyük hozzá az ENSZ készülő tervezetét, amely egy bevándorláspárti migrációs csomag. Az elképzelés abból indul ki, hogy a bevándorlás jó és megállíthatatlan. A magyar kormány szerint meg nem jó, életveszélyes kockázatokkal jár, és ott kell segíteni, ahol a baj van. Például azokban az országokban, amelyeket a fejlett nyugati állok bombáztak még rommá, hogy „exportálják a demokráciát”.
Azt senki nem vitatja, hogy támogatni kell a rászorulókat. De ne úgy, hogy közben saját magunkat elpusztítjuk. És főként ne úgy, hogy istennek képzeljük magunkat! Az áprilisi választáson arról döntünk, hogy bevándorláspárti vagy bevándorlásellenes ország maradunk. Ehhez képest minden politikai ügy értéke nulla.