Egy éven belül a harmadik kormányt iktatták be Bukarestben. A parlamenti többség változatlan, sőt a közvélemény-kutatások élén is a szociáldemokraták (PSD) állnak, kérdés azonban, hogy a minden eddigit alulmúló szappanopera-kormányzás fejezetei után milyen jövő várhat a 2020-as választások során a PSD-re. A hagyományosan a baloldalra szavazó óromániai állampolgárok kifogyhatatlannak tűnő türelme ellenére az előre hozott választásokat sem lehet kizárni.
Kérdés ugyanis, hogy elmúlt egy év során dominószerűen elbukó két kormány örökébe lépő Dancila-kabinet képes lesz-e végigvinni mandátuma maradék három esztendejét. Érthető hát, hogy különösebb hurráoptimizmus nem jellemezte a harmadik PSD-kormány parlamenti vitáját. Szintén mosolyszünet volt a kormánytagok hivatali eskütételén, az elnöki palotában. A szász gyökerekkel igen, de identitással nem rendelkező államfő szigorú tekintete azt sugallta: legszívesebben már most kiosztaná a bukást jelentő érdemjegyeket a vele szemben felsorakozó kabinet tagjainak.
Apropó, Iohannis. Az egykori fizikatanártól a következő években az eddiginél is aktívabb kormánybírálat várható, 2019-ben ugyanis államfőt választ az ország, Iohannis pedig minden bizonnyal szívesen újrázna. Ehhez azonban a szigorú tanártekintetnél jóval többre van szükség. Kezdetben mindenki azt hitte, jót tesz a tespedt Dambovita-parti politikai életnek egy erdélyi, egy kisebbségi, egy új arc. Azonban Iohannis egyik előzetes reményt sem teljesítette be.
A regionalizmus kicsit sem érdekli, ami pedig szászságát illeti, megfelelési és igazodási kényszeréről mindent elmond, hogy a nevét is megváltoztatta, Johannisról, a románok számára könnyebben kiejthető Iohannisra. Az egykori szebeni polgármester szép lassan belesüllyedt a bukaresti politikai dagonyába, cseppet sem ügyel a pártokkal szembeni egyenlő távolságtartásra. A rá szavazó erdélyi magyaroknak ugyanígy kudarcot jelent a személye. A szász, akitől mindenki empátiát, megértést, szimpátiát várt, csupán egy székelyföldi látogatással fizette ki a magyarokat, ahol kottából olvasva elmondta Bukarest hivatalos álláspontját a kisebbségi jogok úgynevezett példás rendezéséről – mint 28 éve minden elődje tette.
Egyébként a Dancila-kabinet parlamenti vitáját most is megelőzte a szokásos és mondhatni jól bevált, sokat ígérő, de a legtöbbször semmit nem adó, magyaroknak szánt udvarlás. A szédítő tiszteletkörök. Miközben a román politikum – hovatartozás nélkül – tanítani való néma összefogással elhallgatta a Tudose-féle akasztásos beszédet (mert akkor evidens módon el kellett volna ítélnie is), a szociáldemokraták vezére, persze csak a kabinet bukása után, cseppet sem számítás nélküli önzetlenségből, maga is elítélte a volt kormányfő kijelentését.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség megszavazta ugyan az ország első női miniszterelnöke által vezetett kabinetet, de elsősorban a bírálatukat hangoztatták. Jellemző az is, hogy a kormány programjáról Kelemen Hunor szövetségi elnök nem kevés malíciával azt mondta: olyan, mintha két sör között írták volna. Eközben nincs tervezés, nincsenek nagy projektek, nincs jövőképe az országnak. Egyre nő a szegények és a gazdagok közötti szakadék.
Bukarest az egyetlen uniós főváros, amelyet nem köt össze autópálya más európai fővárossal, mint ahogy az ország történelmi régióit sem. Közben már 16 ezer orvos dolgozik külföldön. Az erőteljes elvándorlás miatt aggasztóan nő a munkaerőhiány. A következő 28 év során akár 17 millió alá is csökkenhet az ország lakossága, az aktív munkaerő pedig még drasztikusabban: négymillióra. Az elkötelezett regionalizmuspárti Sabin Gherman publicista ennél jóval erőteljesebben fogalmaz. Szerinte Romániában nem az úgynevezett egyesülés ünneplése, centenáriuma, hanem átverés zajlik: „Románia soha nem tér magához, amíg ezek kormányoznak.”
Valóban: mintha az ország a száz évvel ezelőtti ködös múltba menekülne. Ebben a jövő nélküli jelenben, amelynek az erdélyi magyarok is szenvedő alanyai, valójában kizárólag az Orbán-kormány nemzetépítő támogatási programja nyújt számukra jövőképet, Nagyváradtól Csíkszeredáig.
A szerző publicista, Nagyvárad