Oroszország legfelsőbb vezetői 2014. február 22-e éjjelén összeültek a Kremlben, és döntést hoztak az Ukrajnához tartozó Krím félsziget annektálásáról. Később részletesen kidolgozott tervet készítettek arról, hogy a döntést jogszerűnek tüntessék fel – például színlelt népszavazással. De Vlagyimir Putyin elnök és a biztonsági vezérkar találkozójának igazi célja az volt, hogy a Krím félsziget népének sorsát megpecsételjék. Mindezt azért tudjuk, mert Putyin elnök maga mondta el. Az orosz televíziónak készített és 2015-ben sugárzott dokumentumfilmben az elnök leírja az események sorát.
A Krím félsziget elfoglalásáról már azon a Kremlben megtartott ülésen döntést hozott, ami három héttel az álnépszavazás előtt történt meg. Mindazon állítások, miszerint a régió népeinek védelmében és az ő akaratuk érvényesítése érdekében lépett volna fel – maga Putyin elnök beszámolója alapján –, teljesen hamisak. Így történt meg, hogy Oroszország 27 ezer négyzetkilométer nagyságú területet foglalt el Ukrajnától, megsértve ezzel a nemzetközi jog első alapelvét, miszerint egyik ország sem foglalhat el területet vagy változtathat meg országhatárokat erőszakkal.
Putyin elnök hivatalosan 2014. március 18-án csatolta a Krím félszigetet Oroszországhoz. Négy évvel az esemény után sem szabad elfeledkeznünk a történtek szörnyűségéről, és még nagyobb eltökéltséggel kell kiállnunk az értékeinkért és a nemzetközi jog tiszteletben tartásáért. A Krím félsziget elfoglalása az első erőszakos annektálása egy európai ország területének, és az első erőszakkal végrehajtott európai határmódosítás 1945 óta. Oroszország ezzel olyan sok nemzetközi megállapodást szegett meg, hogy felsorolni is nehéz lenne. De néhány példát szeretnék kiragadni.
Putyin elnök lábbal tiporta az ENSZ alapokmányának 2. cikkelyét, a helsinki záróokmányt és az orosz–ukrán barátsági szerződést. Megszegte továbbá Oroszország kifejezett ígéretét – amelyet az 1994-es budapesti memorandum tartalmaz –, azaz hogy tiszteletben tartja „Ukrajna meglévő határait”, és hogy „távol tartja magát az Ukrajna területi integritását vagy politikai függetlenségét veszélyeztető fenyegetés vagy más erőszakos eszközök alkalmazásától”. A Krím félsziget annektálása után Putyin még ennél is tovább ment, és felizzította, sőt lángra lobbantotta a kelet-ukrajnai konfliktust. Oroszország mind a mai napig folyamatosan küldi katonáit és harckocsijait egy olyan tűzfészekbe, amely már tízezer életet követelt, és ami miatt 2,3 millió ember kényszerült elmenekülni az otthonából.
Az MH17-es utasszállító repülőgép szintén ennek a tragédiának esett áldozatul: egy olyan területről kibocsátott orosz rakéta lőtte le, amelyet az oroszok által támogatott harcosok uraltak, megölve így 298 ártatlan embert, köztük tíz brit állampolgárt. Mindeközben folyamatosan érkeznek a hírek a Krím félszigeten őslakos tatár népcsoport elnyomásáról és mindazok megfélemlítéséről, akik ellenzik az orosz annektálást. Az ENSZ közgyűlésének ismételt felszólításai ellenére Oroszország továbbra sem engedélyezi, hogy nemzetközi emberi jogi megfigyelők érkezzenek a félszigetre.
Végeredményben minden állam biztonsága azon az alapelven nyugszik, hogy az országok ne változtathassák a határokat vagy foglalhassanak el területeket erőszakkal. És ez az, amiért a Krím félsziget sorsa fontos mindannyiunknak. Mindannyian kötelesek vagyunk Oroszország ellen átgondolt és eltökélt módon fellépni. Ez azt jelenti, hogy fenntartjuk az Oroszország ellen a krími helyzet miatt bevezetett szankciókat mindaddig, amíg a régió Moszkva fennhatósága alá tartozik, valamint a további szankciókat is, amíg a minszki megállapodást Kelet-Ukrajnában semmibe veszik.
Ezeknek a lépéseknek az a célja, hogy megmutassuk, nincs olyan ország – bármilyen hatalmas is legyen –, amelyik felszabdalhat egy szomszédos országot, és minden következmény nélkül megszegheti a nemzetközi jogszabályokat. Mindazonáltal míg az alapelveink mellett kiállunk, Oroszországgal határozottan és céltudatosan kell egyeztetnünk. Világosan és egyértelműen kell kommunikálnunk az aggályainkat Moszkva tetteivel kapcsolatosan.
Nincs ellentmondás a párbeszéd és a elrettentés között – sőt, az egyik erősítheti a másikat –, mint ahogy ezt világossá is tettem decemberi moszkvai látogatásom alkalmával. A Biztonsági Tanács állandó tagjaiként mind Nagy-Britannia, mind pedig Oroszország felelős a nemzetközi békéért és biztonságért. Oroszországgal kapcsolatban a mottónk, a vezérelvünk: párbeszéd és óvatosság. E két megfontolást egyenlő mértékben kell alkalmaznunk. De soha nem felejthetjük el a Kreml ama bizonyos késő esti ülésének szörnyű következményeit.
A szerző Nagy-Britannia külügyminisztere