Túlzás lenne azt állítani, hogy Romániában feszülten figyelik a magyar kampányt, de Orbán Viktorra az erdélyi magyarok mellett a politikai iránt érdeklődő románok, a bukaresti elemzők és pártok köreiből is sokan odafigyelnek.
Ha a világhálón olvasható hírekhez kapcsolódó kommentek alapján próbáljuk felmérni a románok véleményét a budapesti kormányról, akkor viszonylag világos képet kapunk. A hozzászólások negatívak, elítélőek vagy éppen sértően szidalmazók, amikor az Erdélyben élő magyar közösség érdekében történő nyilatkozatokról van szó. A konkrét intézkedések, így például a különböző anyagi támogatások esetében viszont már árnyaltabb a kép, ilyenkor sok kommentelő példaértékűnek tartja Magyarország hozzáállását, és hasonlót sürget a román állami vezetőktől is a külhoni románok részére.
Szinte teljes az összhang Orbán Viktor migrációval kapcsolatos politikáját illetően. Valóságos dicshimnuszokat zengenek a hozzászólók a „tisztán látó, bátor” magyar miniszterelnökről minden olyan esetben, amikor az uniós fősodorral szembefordulva szorgalmazza a határok ellenőrzését, az illegális bevándorlás megállítását. Ezeknél a híreknél visszatérő vélemény, hogy Romániának is egy Orbánhoz hasonló hazafira lenne szüksége az ország élén.
Ami a román elemzők, publicisták vélekedését illeti, a helyzet egészen más. Az esetek kilencven százalékában autoriter, Európa-ellenes vezérként, rosszabb változatban nacionalista, rasszista diktátorként, Putyin kiszolgálójaként mutatják be Orbán Viktort, a leggyakrabban szó szerint átvéve egyes nyugat-európai médiumok jelzőit, értékeléseit. Itt érdemes megjegyezni, hogy a bukaresti sajtóban szinte kizárólag olyan elemzők véleményei olvashatók, hallhatók, akik minden kérdésben egy az egyben magukévá teszik a brüsszeli nézőpontot.
A politikai térben vegyes a kép. A fentebb említett elemzői és publicisztikai Orbán-ellenesség miatt a román pártok képviselői még akkor sem vállalják fel nyíltan a magyar miniszterelnökkel való egyetértés kinyilvánítását, ha őszintén ugyanazt gondolják. Ha kivételesen mégis ezt teszik, azonnal rájuk sütik a hazaáruló és Európa-ellenes bélyeget, s innen már csak egy lépés az oroszbarátság vádja, amivel bárki pillanatok alatt kiírhatja magát a román politikából. Éppen ezért számított meglepetésnek Liviu Dragnea képviselőházi elnök nyilatkozata Orbán Viktorról.
A kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetője tavaly szeptemberben azt mondta, „párbeszédre nyitott, intelligens, rendkívül pragmatikus és jó humorérzékű” politikusként ismerte meg a magyar kormányfőt, miután telefonon egyeztetett vele a marosvásárhelyi katolikus iskola helyzetéről. Azóta is rendszeresen felemlegeti neki az ellenzék, hogy „szolgalelkűen” enged a magyaroknak, azaz az RMDSZ-nek és Budapestnek. A PSD-n belül van egy olyan csoport, amely ha nem is nyíltan, de szimpatizál az Orbán Viktor által képviselt külpolitikával. A szociáldemokraták erősítenék például a kelet-közép-európai együttműködést, közelítenék Romániát a visegrádi csoporthoz.
Az uniós fősodorral kritikus, a föderatív európai törekvéseket elutasító politikusok a legnagyobb ellenzéki formációban, a Nemzeti Liberális Pártban (PNL) is vannak, az ő hangjuk azonban alig hallható a PNL-vezetés üvöltő EU-imádata közepette. Az ellenzékkel szoros együttműködésben politizáló Klaus Johannis államfő Angela Merkel német kancellár rajongója és követője.
Ami a bukaresti kormányt kívülről, egy parlamenti együttműködési megállapodás keretei között támogató Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) illeti, a formáció szerbiai mintára megpróbál egyfajta kapocs lenni a magyar és a román kabinet között. Kelemen Hunor pártelnök rendszeresen egyeztet Orbán Viktorral, s az RMDSZ nyíltan támogatja a Fideszt a közelgő választásokon.
Hálás feladat egyébként az RMDSZ-nek kiállni a Fidesz mellett. Orbán Viktor népszerűsége az erdélyi magyarok körében évek óta rendkívül magas. Sokan sokféleképpen magyarázzák ennek okát, pedig a megfejtés nagyon egyszerű, s erről bárki megbizonyosodhat, ha eljön Erdélybe, és elbeszélget a magyarokkal.
Egyrészt Orbán Viktor évek óta mindenki számára érthető, tömör üzenetekben fogalmazza meg a határon túli magyarokhoz fűződő viszonyát. Másrészt a második Orbán-kormány szakított azzal a rendszerváltás utáni anyaországi gyakorlattal, hogy a budapesti kabinet úgy tudta le a külhoniak irányában az alkotmányban is megfogalmazott felelősségvállalását, hogy a szomszédos államokon kérte számon a jogsértéseket. Ezek a hangos számonkérések az esetek túlnyomó többségében hatástalanok maradtak, csupán a kétoldalú kapcsolatok megromlását eredményezték.
Az új stratégia szerint Magyarország a maga erejéből mindent megtesz azért, hogy a határon túliak életminőségét javítsa. Ennek előszobája volt a magyar állampolgárság könnyített megszerzésének lehetősége, ami ráadásul lelki töltettel is párosult. A cinikusoknak érdemes elmenniük egy erdélyi állampolgársági eskütételre, s végigkísérni az idős emberek őszinte meghatottságát.
A magyarul oktató Sapientia egyetem létrehozása, az oktatási, egyházi, vállalkozói vagy gyerekvállalási támogatások kézzelfogható segítséget jelentenek a kisebbségben élő magyaroknak. Harmadrészt az erdélyiek – a többi külhonival együtt – rendszeresen megtapasztalhatják, mit ajánl nekik a többi anyaországi politikai szereplő. Az összehasonlításból gyorsan levonják a következtetést.